Poul Martin Møller | |
Élete | |
Született | 1828. március 20. Uldum (Horsens mellett) |
Elhunyt | 1906. május 23. (78 évesen) Koppenhága |
Sírhely | Assistens-temető, Koppenhága |
Nemzetiség | dán |
Szülei | Rasmus Møller |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | próza |
Irodalmi irányzat | romantika, realizmus |
Fontosabb művei | Egy dán diák kalandjai |
Hatása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Poul Martin Møller témájú médiaállományokat. |
Poul Martin Møller (írói nevén: Poul Martin; Uldum, 1828. március 20. – Koppenhága, 1906. május 23.) dánul és latinul alkotó dán író, költő, filozófus.
Egy kistelepülésen született Horsens mellett. Távolabbi ősei jüt parasztok voltak. A parasztsorból apja emelkedett ki, aki a püspökségig vitte.
Poul 1812-ben érettségizett, és 1818-ban már teológus diplomát is megszerezte. Ezután házitanítóként dolgozott, majd 1819-ben (ahogy mondta: „kolostor híján” egy dán kereskedőhajóra szegődött lelkésznek. 1921-ig tartó útjuk a Távol-Keletre vezetett; egyebek közt hónapokig horgonyoztak Kínában.
Hazatérve rövid ideig még filozófiát hallgatott, majd évekig tanított egy középiskolában. 1828–1831 között a filozófia professzora volt Christianiában, 1831 után pedig a Koppenhágai Egyetemen.
Életében csupán néhány verse, illetve kisebb írása jelent meg az időszaki sajtóban, így hatása eleinte csak barátainak körében bontakozott — ebben a körben azonban már életében valóságos legendává vált. Mivel a barátok között akadt több tekintélyes és befolyásos művész, illetve közszereplő:
közbenjárásukra műveit posztumusz megjelentették, és Møller hirtelen népszerűvé vált.
Külseje deli, egészséges jüt paraszt őseire hajazott, és ezzel ellentétesnek tűnt melankóliára és depresszióra hajlamos természete. E divergens hatások egyfajta eredőjeként írásművészete rendkívül reflektív és egyúttal introvertált, stílusa pedig roppant mulatságos, ironikus.
Legtöbb munkáját fiatalon, az 1810-es években írta; terjedelmesebb műveit a Kínában töltött hónapok alatt. Dániában ez a gazdasági válság, az erőszakos refeudalizáció sivár időszaka volt. Az irodalmi életben a diákos intimitás, az üres akadémikusság és az epigon romantika uralta, nem volt benne hely Møller erőteljes és öntörvényű személyiségének.
Munkássága ez erőteljes, lüktető romantika felől halad a realizmus felé. Fiatalon a népénekesek modorában fordította dánra az Odüsszeia első hat énekét, saját verseiben pedig a szépelgő románcok divatját elvetve konkrét helyzeteket énekelt meg helyenként merészen erotikus fordulatokkal.
Érett korában előbb Goethe követőjévé vált, majd megtagadott minden személytelen filozofálást, elszakadt az evangélikus dán államegyháztól és egyúttal Hegel filozófiájától is. Ezekben az utolsó esztendőkben fogadta őt „szeretett mesterévé” Sören Kierkegaard.
Dániában máig kiadják műveit; több költeménye kimondottan népszerű.
Az Egy dán diák kalandjai volt Niels Bohr kedvenc regénye.[1]