Prosopis glandulosa | ||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Hüvelyestermései és levelei
| ||||||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
Prosopis glandulosa Torr. | ||||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||
Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Prosopis glandulosa témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Prosopis glandulosa témájú médiaállományokat és Prosopis glandulosa témájú kategóriát. |
A Prosopis glandulosa a hüvelyesek (Fabales) rendjébe, ezen belül a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába és a mimózaformák (Mimosoideae) alcsaládjába tartozó faj.[1]
A Prosopis glandulosa eredeti előfordulási területe az Amerikai Egyesült Államok délnyugati része és Mexikó legnagyobb része. Természetes állapotban Kansas déli részétől Kelet-Texasig, valamint Kalifornia déli részén, Arizonában és Sonora mexikói államban található meg. A Sonora-sivatag növénytársulásainak egyik szereplője.[1]
A Karib-térségbe, Afrika egyes térségeibe, Dél- és Délkelet-Ázsiába, valamint Ausztráliába betelepítette az ember.
Ez a hüvelyesnövény egy kisebb vagy közepes termetű cserje vagy fa.[2] Általában 6,1-9,1 méter magas, de néha akár 15 méter magasra is megnőhet. A levélszáron, a levélkéi átellenesen, tollszerűen helyezkednek el. A kétszer szárnyasan összetett levelei nagyok és lelógok. A virágai világos sárgák, és virágzatokba rendeződnek; márciustól novemberig virágzik. A termései, sárga vagy világoszöld hüvelyek. A magvai a pikkelyes fogasfürj (Callipepla squamata) egyik fő táplálékforrását képezik. A Prosopis glandulosa termésével és magával a növénnyel is, az Odocoileus-fajok, az örvös pekari (Pecari tajacu), a prérifarkas (Canis latrans) és a nyulak táplálkoznak.[3]
Ezt a cserjefajt a Föld számos részén dísznövényként ültették, azonban hamarosan inváziós fajnak bizonyult. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a 100 leginváziósabb fajok közé sorolja.[4] Ehhez az is hozzájárul, hogy a legelő háziállatok szívesen fogyasszák a hüvelyesterméseit, aztán az ürülékükkel szétszórják a legelőkön a magokat.[5] Ha kivágják ezt a fát, a növény nem pusztul el, hanem újabb törzseket növeszt a csonkból.[6]
Az amerikai bennszülöttek ételként,[7][8] orvosságként, tüzelőanyagként,[9] nyílhegyként és egyéb fegyverek készítéséhez használták fel.[2] A növény tüskéivel, illetve hamujával, tetoválásokat készítettek a testükre.[2] Fontos táplálékforrás volt számukra, mivel a száraz évszakban is hoz termést.[10]