Pustec község

A címszóban szereplő hímnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Pustec, illetve Pusteci.
A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.
Nem tévesztendő össze a következővel: Pustec.
Pustec község
Pustec falu látképe a Preszpa-tóval és Maligrad szigetével
Pustec falu látképe a Preszpa-tóval és Maligrad szigetével
Pustec község címere
Pustec község címere
Közigazgatás
Ország Albánia
MegyeKorça
SzékhelyPustec
Irányítószám7020
Népesség
Teljes népesség3290 fő (2011)
Elhelyezkedése
é. sz. 40° 47′ 13″, k. h. 20° 54′ 08″40.786944°N 20.902222°EKoordináták: é. sz. 40° 47′ 13″, k. h. 20° 54′ 08″40.786944°N 20.902222°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Pustec község témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pustec község (albán Bashkia e Pustecit, macedón Општина Пустец / Opstina Pusztec) Albánia hatvanegy, Korça megye hat községének egyike az ország délkeleti részén, a Thatë-hegység és a Preszpa-tó által közrezárt Preszpa-medencében, a tó délnyugati partján. A 199 km²-es területű közigazgatási egység lakossága a 2011-es népszámlálás alapján 3290 fő.[1] Székhelye Pustec falu, további települései Cerje, Diellas, Gollomboç, Gorica e Madhë, Gorica e Vogël, Kallamas, Lajthiza és Zaroshka. Az ország egyetlen olyan községe, amely egyetlen beosztott alközséggel rendelkezik, így Pustec község és Pustec alközség területei egymásnak megfeleltethetőek.[2]

A már a neolitikumban is lakott vidék az ókorban a dasszaréták szállásterületéhez tartozott. A 9. századtól a Bolgár Birodalom terjesztette ki fennhatóságát a területre, a 10–11. század fordulóján Sámuel cár a Preszpa-tó közeli szigetén alakította ki székhelyét. A 11. századtól bizánci, a 15. századtól oszmán terület volt, amely Albánia 1912-es függetlenné válását követően csak a nagyhatalmak 1925-ös döntése értelmében került végleg Albániához. A 21. századig infrastrukturálisan elmaradott körzetnek számított, többségükban macedón lakói főként mezőgazdasággal és halászattal foglalkoztak. A 2000-es években a tópart mentén kiépített SH79-es főút megteremtette Pustec fejlődésének, idegenforgalmi fellendülésének lehetőségét. 2013-ban a macedónok jogait elismerve Pustec és települései visszanyerték macedón nevüket, 2015-ben pedig Pustec Korça megye hat községének egyike lett. A Preszpa-tó és a Thatë-hegység természeti szépségei mellett művészettörténeti értékekben is gazdag vidék, a község falvaiban és a tó Maligrad szigetén több középkori, bizánci stílusú templom található.

Fekvése és földrajza

[szerkesztés]

A község a hármas albán–görög–macedón határon fekvő Preszpa-tó délnyugati partvidékén terül el. Északról Macedónia, keletről a Preszpa-tó, délkeletről Görögország, délről Devoll(wd), délnyugatról Maliq(wd), nyugatról pedig Pogradec község(wd) határolja.

Földrajzi szempontból a tektonikus eredetű Preszpa-medence (Gropa e Prespës) nyugati peremvidékén fekszik. Nyugatról az észak–déli irányú, kréta kori Thatë-hegység választja el az Ohridi-tó déli előterét képező Buçimasi-síktól. A Thatë vonulatainak nagyobb része – így a hegység legmagasabb pontja, a 2287 méteres Pus-fennsík (Pllaja e Pusit, ’Kút-fennsík’) is – Pogradec község területére esnek, Pustecban a tópartot kísérő hegységperem alacsonyabb csúcsai találhatóak: a Zonja-hegy (Maja e Zonjës, ’Gazdasszony-hegy’, 2053 m), a Stan-hegy (Maja e Stanit, ’Esztena-hegy’, 1912 m) és a Mez-hegy (Maja e Mezit, 1863 m). A község délkeleti határán már az Ivan-hegység (Mal i Ivanit) északi vonulatai magasodnak: a községhatáron emelkedik az Ivan-hegy (Maja e Ivanit, 1768 m), a tó déli partján pedig a Kallogjer-hegy (Maja e Kallogjerit, ’Szerzetes-hegy’, 1481 m). A Thatë- és az Ivan-hegység között húzódó, kb. 1100 méteres tengerszint feletti magasságú Zvezdai-hágó biztosítja Pustec összeköttetését a délnyugati irányban elterülő Korçai-medencével. A Thatë-hegységgel párhuzamosan egy tektonikus árkos süllyedék határozza meg a tájképet, amelyet keletről a Preszpa-tó partvidékén magasodó hegykúpok szegélyeznek, délről észak felé haladva: a Gapshe-hegy (Maja Gapshe, 934 m), a Gollnik-hegy (Maja e Gollnikut, 1056 m), a Mandrevat-hegy (Maja Mandrevat, 1166 m), a Vjervot-hegy (Maja e Vjervotit, 1101 m), a Shqiponja-hegy (Maja e Shqiponjave, ’Sasok hegye’, 1085 m), a Bitjanik-hegy (Maja e Bitjanikut, 1203 m), a Jamjeta-hegy (Maja e Jamjetës, 1138 m) és végül az albán–macedón határnál emelkedő Grabot-hegy (Maja e Grabotit, 1163 m). A hegyek szegélyezte Preszpa-tó – vagy a Kis-Preszpa-tótól(wd) való megkülönböztetésül gyakran Nagy-Preszpa-tó – víztükre 853 méteres tengerszint feletti magasságban található, legnagyobb mélysége 55 méter, de az albán oldalon ennél sekélyebb, itt legmélyebb pontja 34 méter. A tómederben sok a zátony, ezért csak alacsony merülésű, kisebb vízi járművekkel hajózható. Partvonala meglehetősen tagolt: egy-egy keskeny öböl nyomul mélyen a szárazföldbe Pustecnál (kb. 40 km²), illetve Gorica e Vogëlnál (8 km²), Kallamasnál pedig a harmadában macedón területen fekvő, kb. 30 km²-es Grabot–Jamjeta-félsziget nyúlik 6 kilométernyi mélyen a tó vizébe. A Preszpa-tó albán oldalának egyetlen szigete a pusteci öbölben, a településtől 2 kilométernyire fekvő, 5 hektáros Maligrad (macedón ’kis város’), amelynek sziklatömbje 35 méterrel magasodik a vízfelszín fölé. A tó vize Gorica e Vogël karsztos formákban bővelkedő partvidékénél bukik alá, és a Thatë-hegység föld alatti búvópatakjai csapolják le a 15-20 kilométerre fekvő Ohridi-tóba.[3]

A község települései – Cerje kivételével – a tóparton vagy a tóparttal párhuzamos árkos süllyedékben helyezkednek el. Ugyanitt halad el a Zvezdai-hágótól kiinduló és a község északi pontján, a gorica–sztenjei határátkelőnél véget érő SH79-es főút. Pustecet napi egy buszjárat köti össze Korçával.[4]

Közigazgatása

[szerkesztés]

Pustec község az albániai macedón kisebbség egyik kiemelt jelentőségű területe. 2013-ban nyerte vissza hivatalosan is macedón nyelvű megnevezését a korábbi Liqenas (a ’tó’ jelentésű albán liqen szóból) helyett.[5][6] A 2015-ben életbe lépett közigazgatási reform alkalmával leválasztották a korábbi Korça kerületről, és Korça megye hat községének egyike lett. Az egyetlen albániai község, amely nem oszlik további alközségekre, hivatalosan Pustec községet csupán a vele megegyező területű Pustec alközség alkotja.[7] A község székhelye Pustec, amelyen kívül még nyolc település található a területén; ezeket az alábbi táblázat sorolja fel.

Története

[szerkesztés]
A jelentősebb délillír törzsek hozzávetőleges szállásterülete és szomszédaik az i. e. 4. században

Az őskorban a Preszpa-tó a mainál jóval nagyobb területet foglalt el, a Kis-Preszpa-tóval egybefüggő vízfelületet alkotott.[8] Az 1990-es években Kallamas határában egy újkőkori település maradványait tárták fel, az ásatások során előbukkant kőeszközök (halász- és halfeldolgozó szerszámok) alapján a korabeli népesség fő foglalkozása a halászat volt.[9] Az ókorban a mai Ohridi- és Preszpa-tavakat együttesen Lünkésztiszi-tavak néven ismerte a görög világ, amelyek nyugati előtere az illír dasszaréták szállásterületéhez tartozott.[10] Egyes feltevések szerint az első ismert illír király, Bardülisz uralma alatt állt a terület.[11] A 860-as években I. Borisz bolgár kán foglalta el, és bolgár alattvalókat telepített le a Preszpa-tó vidékén.[12] 987–988 körül Sámuel bolgár cár a Preszpa-tó (az azóta a fő tóról leszakadt Kis-Preszpa) Szent Akhilleiosz-szigetén(wd) felépíttette rezidenciáját és egy 44 méteres tengelyhosszúságú székesegyházat, de II. Baszileiosz bizánci császárral folytatott háborúi miatt székhelyét hamarosan a jobban védhető Ohridba tette át.[13] A 11. századtól, bizánci fennhatóság alatt közigazgatásilag a Dürrakhioni théméhez, egyházszervezeti szempontból pedig az ohridi püspökség alá tartozott.[14]

Pustec vidéke az ezt követő évszázadok történelmében nem játszott fontos szerepet. Az 1877–1878-as orosz–török háborút lezáró San Stefanó-i béke más kelet-albániai területekkel együtt Bulgáriának ítélte a Preszpa-tó nyugati partvidékét,[15] de ez a területi változás a berlini kongresszus döntése értelmében végül nem lépett életbe.[16] Albánia függetlenné válását követően a határkérdést rendező 1913-as firenzei egyezményt Görögország nem fogadta el, és megszállták a területet. A nemzetközi határbizottság végül 1925. január 27-ei végső döntésében akként rendelkezett, hogy a Preszpa-tó nyugati partján fekvő tizennégy település – nagyjából a mai Pustec község és Qendër Bilisht alközség(wd) területén – Albániához tartozzanak.[17]

A határ menti, elzárt és nehezen megközelíthető vidék a 20. században az ország infrastrukturálisan legfejletlenebb körzetei közé tartozott, közrejátszott ebben az is, hogy falvait macedón anyanyelvű többség lakta. Bár a kommunista hatóságok engedélyezték a macedón tanítási nyelvű iskolák működését, a fejlesztések elkerülték Pustecet. Lakói mezőgazdasággal és halászattal foglalkoztak, emellett üzemelt itt néhány kisebb halfeldolgozó üzem is.[18]

Nevezetességei

[szerkesztés]
A Szűz Mária-templom Maligrad szigetén

A határ menti, macedónok lakta vidék egészen az ezredfordulóig fejletlen volt, de a 2000-es években megépült az SH79-es főút, majd főként német segítséggel megindultak a turisztikai fejlesztések. Kisebb szálláshelyek működnek több faluban, a község turisztikai központjának a tó délnyugati partján található Zaroshka számít.[19]

Pustec legfontosabb nevezetessége maga a Preszpa-tó. Bár fürdésre alkalmas hely nem található a tó albán oldalán, a part iszapos, vizében vízinövények burjánzanak, elsősorban természeti értékeiért látogatnak ide a turisták. A tóparton kirándulóösvények, az itt fészkelő borzas gödény (Pelecanus crispus) és kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus) megfigyelésére alkalmas madárvárták találhatóak.[20] A település a Preszpai Nemzeti Park(wd) területén fekszik.

A tóparton emellett számos, elsősorban bizánci stílusú templom és remetelak található. Ezek közül kiemelkedik Maligrad szigetének 14. századi Szűz Mária-temploma (Kisha e Shën Marisë). A szigetet alkotó szikla oldalában felépült templomot belül és kívül egyaránt korabeli freskók díszítik, amelyek az albán állampárt 1967-es ateista pusztításaitól is megmenekültek. A szigeten emellett egy másik templom romja is, valamint a Szűz Mária-barlang néven ismert remetelak is megtekinthető.[21][22] További műemlékvédelem alatt álló szakrális emlékek Gorica e Madhë ókeresztény bazilikájának romjai, a gollomboçi Szűz Mária-templom, a kallamasi Szent Demeter-templom (Kisha e Shën Mitrit) és Szűz Mária-barlang (Shpella e Shën Mërisë) remetelakja, valamint a Zaroshka határában található kis sziklatemplom.[23][24] Diellas, Gollomboç és Gorica e Madhë falvakban megmaradt néhány toronyszerű népi lakóház.[25]

Nevezetes pusteciak

[szerkesztés]
  • Gollomboç szülötte Sterjo Spasse(wd) (1914–1989), macedón nemzetiségű, de albán nyelven alkotó író.[26]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Korçë 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.  
  2. ↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  3. ↑ Somogyi 1955 :175., 181.; Réti 1991 :169.; Pasha 2006 :83–84.; Elsie 2010 :337.; Gloyer 2012 :140.
  4. ↑ Pasha 2006 :84.; Gloyer 2012 :140.
  5. ↑ Elsie 2010 :367.
  6. ↑ Вера Тодоровска: Пустец повеќе не е Лиќенас. Deutsche Welle (2013) (Hozzáférés: 2018. július 8.)
  7. ↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  8. ↑ Wilkes 1992 :18–19.
  9. ↑ Ceka 2013 :25.
  10. ↑ Ceka 2013 :41., 82., 134–135.
  11. ↑ Wilkes 1992 :120.; Métais 2006 :116.; Ceka 2013 :191.
  12. ↑ Ceka 2013 :515.
  13. ↑ Shepard 2008 :526., 528.
  14. ↑ Pollo & Puto 1981 :35.; Ceka 2013 :517.
  15. ↑ Zavalani 2015 :139.
  16. ↑ Pollo & Puto 1981 :118.; Jacques 2009 :256.
  17. ↑ Pearson 2004 :240–241.
  18. ↑ Réti 1991 :161.; Elsie 2010 :367., 420.; Gloyer 2012 :139.
  19. ↑ Dienes 2005 :100.; Gloyer 2012 :139.
  20. ↑ Réti 1991 :169.; Gloyer 2012 :139–140.; Fremuth & Shumka 2014 :13.
  21. ↑ Réti 1991 :169.; Dienes 2005 :100.; Gloyer 2012 :139.
  22. ↑ Lista e monumenteve të kulturës – Qarku Korçë 2017. Instituti i Monumenteve të Kulturës (2017) (Hozzáférés: 2018. június 13.) arch
  23. ↑ Gloyer 2012 :140.
  24. ↑ Lista e monumenteve të kulturës – Qarku Korçë 2017. Instituti i Monumenteve të Kulturës (2017) (Hozzáférés: 2018. június 13.) arch
  25. ↑ Lista e monumenteve të kulturës – Qarku Korçë 2017. Instituti i Monumenteve të Kulturës (2017) (Hozzáférés: 2018. június 13.) arch
  26. ↑ Elsie 2010 :427.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Dienes 2005: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. Budapest: Hibernia. [2005]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9638646713  
  • ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • ↑ Fremuth & Shumka 2014: Wolfgang Fremuth – Spase Shumka: Management plan of the Prespa National Park in Albania 2014–2024. Dolna Gorica; Pustec; Korça: Prespa National Park. 2013. arch Hozzáférés: 2018. július 10.  
  • ↑ Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN 978-1841623870  
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Métais 2006: Serge Métais: Histoire des albanais: Des illyriens à l’indépendance du Kosovo. Paris: Fayard. 2006. ISBN 2213628947  
  • ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
  • ↑ Pasha 2006: Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006. arch Hozzáférés: 2018. július 10.  
  • ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
  • ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • ↑ Réti 1991: Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890  
  • ↑ Shepard 2008: Jonathan Shepard: Equilibrium to expansion (886–1025). In The Cambridge history of the Byzantine Empire c. 500–1492. Ed. by Jonathan Shepard. Cambridge: Cambridge University Press. 2008. 493–536. o. ISBN 978-0-521-83231-1  
  • ↑ Somogyi 1955: Somogyi Sándor: Albánia természeti földrajza. Földrajzi Közlemények, LXXIX. évf. 2. sz. (1955) 167–188. o.
  • ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671