Pálfa | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Tolna | ||
Járás | Paksi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Mérei Melinda (független)[1] | ||
Irányítószám | 7042 | ||
Körzethívószám | 75 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1441 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 44,85 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 34,74 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 42′ 43″, k. h. 18° 36′ 47″46.712000°N 18.613000°EKoordináták: é. sz. 46° 42′ 43″, k. h. 18° 36′ 47″46.712000°N 18.613000°E | |||
Pálfa weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálfa témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pálfa község Tolna vármegye Paksi járásában.
Tolna vármegye északi részén, a Sió mellett található. Központján a Vajtától idáig húzódó (a 63-as főútból kiágazó) 6311-es út halad keresztül, észak-déli irányú közúti kapcsolatokat a Harc-Simontornya közti 6317-es út biztosít a településnek.
Megközelíthető a 63-as főútról Vajta felől, 5 kilométeres letéréssel. A 6317-es út Simontornya felé vezető 7 kilométeres szakaszát 2013. július 17-én adták át a forgalomnak.
Pálfa az Apor nemzetség ősi birtoka volt, nevét már a tatárjárás előtt említették az oklevelek.
A település eredeti neve Pálfalva volt, mely később Pálfára rövidült.
1543-ban elfoglalta a török, de a magyar végvári vitézeknek időnként sikerült visszaszerezniök. 1559-ben I. Ferdinánd gróf Cseszneky Mihály és Baranyai Balázs várpalotai fővitézeknek adományozta. A 16. század második felében rác (szerb) menekültek telepedtek le a környező pusztákon. A harcokban elnéptelenedett község a 18. század elején települt újra, ettől kezdve a gróf Apponyi család birtoka volt.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1572 | 1576 | 1561 | 1450 | 1407 | 1435 | 1441 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,2%-a magyarnak, 9% cigánynak, 0,4% németnek, 0,4% románnak mondta magát (11,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 44%, református 8,4%, evangélikus 1,9%, felekezeten kívüli 26,2% (19,5% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 81,8%-a vallotta magát magyarnak, 4,5% cigánynak, 0,6% németnek, 0,4% ukránnak, 0,4% románnak, 0,2% bolgárnak, 0,1-0,1% szerbnek és ruszinnak, 1,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (17,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 26,7% volt római katolikus, 5,6% református, 1,9% evangélikus, 0,6% görög katolikus, 0,1% ortodox, 0,9% egyéb keresztény, 2,6% egyéb katolikus, 16,9% felekezeten kívüli (44,6% nem válaszolt).[12]