Pátka

Pátka
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Pátka címere
Pátka címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeFejér
JárásSzékesfehérvári
Jogállásközség
PolgármesterBuda Attila (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám8092
Körzethívószám22
Népesség
Teljes népesség1803 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség40,66 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság147[3] m
Terület40,38 km²
Földrajzi nagytájDunántúli-középhegység[4][5]
Földrajzi középtájVértes–Velencei-hegyvidék[4][5]
Földrajzi kistájLovasberényi-hát[4][5]
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 16′ 35″, k. h. 18° 29′ 41″47.276289°N 18.494789°EKoordináták: é. sz. 47° 16′ 35″, k. h. 18° 29′ 41″47.276289°N 18.494789°E
Pátka (Fejér vármegye)
Pátka
Pátka
Pozíció Fejér vármegye térképén
Pátka weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pátka témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A víztározó római korból való egykori gátja

Pátka község Fejér vármegyében, a Székesfehérvári járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

A Velencei-hegység nyugati peremén, ahol az a Zámolyi-medencére nyúlik le, a Székesfehérvár és Lovasberény közötti főútról leágazó út mentén terül el mint zsákfalu. A község a Császár-víz (mely a Vértes hegység déli lejtőin fakadó forrásokból ered) bal partján fekszik. Határában helyezkedik el a Velencei-tó vízkiegyenlítésében jelentős szerepet játszó Pátkai-víztározó, ami a Császár-víz közvetítésével összeköttetésben van a Zámolyi-víztározóval. A víztározók kialakítása révén a környezet üdülőterületté vált.

A községet déli irányból a Velencei-hegység gránit röghegységének maradványai határolják, melynek legmagasabb pontja, a Varga-hegy 169 méter magasan van a tengerszint felett. A Bicske–Székesfehérvár-vasútvonal 1898-ban épült meg, ami érintette a községet, de azon a személyforgalmat 1979-ben megszüntették. Azóta a község csak közúton közelíthető meg, Budapest irányából Lovasberényen át, míg Székesfehérvárról 15 kilométer közúton, ahonnan menetrendszerű autóbusz-járatokkal is megközelíthető.

Története

[szerkesztés]

A község délkeleti határában lévő Szűzvár mellett keltakori földvár sáncmaradványi találhatók, ami a terület bronzkori betelepültségét bizonyítja. Az 1800-as évek végén keltakori vagy korai római korból származó ezüst-leletek kerültek elő. A római korból a Császár-vízen duzzasztógát maradványai találhatók. A római korból útmaradványok, kőfaragványok és egy Mithrász-szentély maradványi is fennmaradtak. Az Árpád-kori templom maradvány körül a 11. századi halomsírokat találtak.

A község első írásos emléke 1192-ből származik, amikor Pacca néven említik. A községet I. Mátyás király a Zsámbékra betelepített pálos rendi szerzeteseknek adományozta. 1426-ban a település előbb a tatai vár, majd a csókakői vár uradalom része lett. A török hódoltság alatt a falu teljesen elnéptelenedett, míg 1692-ben a terület a Hochburg család (majd leszármazottaik) birtokába került. A kuruc időkben a község fontos tanácskozási hely volt, melyre emléktábla hívja fel a figyelmet.

1725-ben a falut tűzvész pusztította el, amely gondatlanságból keletkezett.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc híres pákozdi csatáját követően a községet a menekülő császári csapatok feldúlták.

A 20. század fordulójára a község lakosainak száma elérte a 2000 főt. A község területe 1945-ig a Hochburg, Lamberg, majd végül az Ivánka család birtokában volt. A második világháború harcai a községet sem kerülték el, a hullámzó front következtében a falu jelentős károkat szenvedett. Megsemmisültek a templomok berendezései, erősen megrongálódott a községháza, az iskola és az orvosi lakás is. A község 339 lakóházából 117 sérült meg kisebb-nagyobb mértékben, 34 pedig romos állapotba került.

A háború után kibontakozó „új magyar élet” képviselői egyik legelső feladatuknak tekintették a feudális eredetű nagybirtok teljes felszámolását, amit radikálisan végre is hajtottak. A korábbi rendszer népellenes bűnössé nyilvánított szereplőinek földbirtokait elkobozták. 1946. július 28-án alakult meg a földműves szövetkezet (136 gazda csatlakozott), majd október 28-án a népszövetkezet.[6]

Második világháborús események

[szerkesztés]

1944. november 26-án George W. Baird Jr. főhadnagy (azonosítószáma: O-823240), a csákvári repülőtér elleni bevetése során Pátka település mellett lezuhant és a helyszínen meghalt. Gépe egy P–38 Lightning típus volt, gyártási száma: 44-24078., a 'LADY LORRAINE II.' nevet viselte. A főhadnagy a belgiumi ardenneki amerikai katonai temetőben nyugszik, („D” parcella, 3. sor, 16-os sír; holttestének kijuttatásáról nincsenek információk).[7]

A szovjet csapatok 1944. december 22-én érték el a falu környékét (3. Ukrán Front), a német hadsereg változó sikerrel próbálta feltartóztatni őket 1945. március közepéig, de január után már nem voltak heves összecsapások. A községi harcok során 282 szovjet katona vesztette életét, akik a katolikus temető sírkertjében vannak eltemetve. A sírkert közepén emlékoszlop található. Számos magyar és német katona esett el a falu határában, akiket ott a helyszínen temettek el. Pontos számadatokról nincsenek feljegyzések.[6]

1945. március 16-án Pátka körzetében a magyar Puma vadászrepülő ezred rátámadt egy 10 db Il-2 repülőből álló szovjet csapatra, amelyből három gépet igazoltan lelőttek a falu déli határában. Dániel László repülő főhadnagy, Tobak Tibor repülő hadnagy és Pintér Gyula repülő hadnagy voltak a sikeres vadászok.[8]

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Farkas Lajosné (független)[9]
  • 1994–1998: Hedlicska Károly (független)[10]
  • 1998–2002: Hedlicska Károly (független)[11]
  • 2002–2006: Fűri Béla (független)[12]
  • 2006–2010: Fűri Béla (független)[13]
  • 2010–2014: Nagy Dániel Ferenc (Fidesz-KDNP)[14]
  • 2014–2019: Nagy Dániel Ferenc (független)[15]
  • 2019–2024: Nagy Dániel (független)[16]
  • 2024– : Buda Attila (Fidesz-KDNP)[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
1686
1678
1662
1789
1783
1795
1803
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,9%-a magyarnak, 5,3% cigánynak, 0,6% németnek mondta magát (13,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 35,6%, református 17,1%, evangélikus 0,8%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 14,9% (30,9% nem nyilatkozott).[17]

2022-ben a lakosság 83,2%-a vallotta magát magyarnak, 1% cigánynak, 0,6% ukránnak, 0,6% németnek, 0,1-0,1% horvátnak, románnak, lengyelnek, ruszinnak, bolgárnak és szlováknak, 2,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (16,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 19,1% volt római katolikus, 11,8% református, 0,7% evangélikus, 0,5% görög katolikus, 0,1% ortodox, 0,6% egyéb keresztény, 1% egyéb katolikus, 24,2% felekezeten kívüli (42% nem válaszolt).[18]

Gazdasága

[szerkesztés]

A község északi területein a termőföld jó minőségű. Lakossága földműveléssel és szőlőtermeléssel foglalkozott. 1949-ben a község területén fluorit reményében érckutatásokba kezdtek és galenit és szfalerit tartalmú telért találtak. A legeredményesebbnek a kutatás a községtől délkeleti irányban lévő Szűzvár térségében bizonyult. A gránitmagmatizmushoz kötött ércesedés ólom és cink ásványokon túl fluoritot s tartalmazott. Az ércbányát 1952-ben nyitották meg, majd 1959-ben ércelőkészítő és dúsító üzemet is létrehoztak, ahol a szomszédos Pákozd térségében termelt tarkaércet is dúsították. Az ércesedés 1967-ben kimerült, a bányát bezárták és 1973-ban az előkészítőművet is leszerelték.

A lakosság a helyi kisebb jelentőségű erdészetben, az egyre jobban fejlődő idegenforgalomban és egyéb helyi munkákon kívül a közeli Székesfehérváron talál munkalehetőséget.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Református templom barokk stílusú épülete 1730 körül épült.
  • Római katolikus templom, épült 1818-ban késő barokk stílusban.
  • Ivánka-kúria, épült a 18. század második felében késő barokk stílusban. A második világháborút követően 2007-ig iskolaként működött, jelenleg polgármesteri hivatal és közösségi épület.
  • Nepomuki Szt. János-szobor, a falu főterén a római katolikus templom előtt áll. Pillér formájú homokkő talapzaton, melyet egyszerű párkány zár. Rajta az életnagyságnál kisebb szoboralak: Nepomuki Szt. János papi ornátusban, jobbjában feszület.[19]
  • Pátkai víztározó. Európa egyik legrégebbi mesterséges tava. Jelenlegi formájában 1975-ben alakították ki a régi római kori víztározó helyén, a Császár-víz szabályozott visszaduzzasztásával, a Velencei-tó vízellátásának szabályozására. Az első tározót a 4. században Galerius császár korában zajló vízrendezési munkálatok keretében építették. A rómaiak által épített gát a mai napig látható.[20][21] A tározó jelenlegi területe 312 hektár (árvízi terület: 328 hektár), legnagyobb vízmélysége: 6,8 méter (árvízkor: 7,2 méter).
  • Pátka vasútállomásán forgatták a Te rongyos élet című film néhány jelenetét 1983-ban.

Híres emberek

[szerkesztés]

Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Pátka települési választás eredményei. Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 20.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. Pátka, Hungary (angol nyelven). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 8.)
  4. a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  5. a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  6. a b c d e http://www.patka.hu/Sajtoszoba/Konyv/Codex_Patka/Codex%20Patka.pdf
  7. P 38 repülőgéproncs feltárása. www.roncskutatas.hu. A II. Világháború Hadtörténeti Portálja. [2018. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 24.)
  8. Visi Szilárd: Adalékok Pátka történetéhez (3.) (In: Pátkai Hírek, 2012. december, 9–11. o.)
  9. Pátka települési választás eredményei (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  10. Pátka települési választás eredményei. Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  11. Pátka települési választás eredményei. Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 25.)
  12. Pátka települési választás eredményei. Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 25.)
  13. Pátka települési választás eredményei. Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 25.)
  14. Pátka települési választás eredményei. Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  15. Pátka települési választás eredményei. Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  16. Pátka települési választás eredményei. Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 1.)
  17. Pátka Helységnévtár
  18. Pátka Helységnévtár
  19. műemlékem.hu - Nepomuki Szent János-szobor, Pátka. www.muemlekem.hu. (Hozzáférés: 2016. január 18.)
  20. GCPAVI. www.geocaching.hu. (Hozzáférés: 2016. január 18.)
  21. műemlékem.hu - Völgyzáró gát, Székesfehérvár. www.muemlekem.hu. (Hozzáférés: 2016. január 18.)
  22. Innocent Ferenc (Pest-1934) híres magyar festő, grafikus - Kieselbach. www.kieselbach.hu. (Hozzáférés: 2016. január 18.)
  23. Biczó András (1888-1957) híres magyar festő, grafikus - Kieselbach. www.kieselbach.hu. (Hozzáférés: 2016. január 18.)
  24. Seres Ferenc - Aki nem csak birkózni, de dolgozni is tudott”, FEOL. [2019. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 24.) 

Források

[szerkesztés]
  • Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 587. o. ISBN 963-9257-11-7  
  • A magyar bányászat évezredes története. II. kötet. OMBKE.1996.