Pátka | |||
Római katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Dunántúl | ||
Vármegye | Fejér | ||
Járás | Székesfehérvári | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Buda Attila (Fidesz-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 8092 | ||
Körzethívószám | 22 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1803 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 40,66 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 147[3] m | ||
Terület | 40,38 km² | ||
Földrajzi nagytáj | Dunántúli-középhegység[4][5] | ||
Földrajzi középtáj | Vértes–Velencei-hegyvidék[4][5] | ||
Földrajzi kistáj | Lovasberényi-hát[4][5] | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 16′ 35″, k. h. 18° 29′ 41″47.276289°N 18.494789°EKoordináták: é. sz. 47° 16′ 35″, k. h. 18° 29′ 41″47.276289°N 18.494789°E | |||
Pátka weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Pátka témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pátka község Fejér vármegyében, a Székesfehérvári járásban.
A Velencei-hegység nyugati peremén, ahol az a Zámolyi-medencére nyúlik le, a Székesfehérvár és Lovasberény közötti főútról leágazó út mentén terül el mint zsákfalu. A község a Császár-víz (mely a Vértes hegység déli lejtőin fakadó forrásokból ered) bal partján fekszik. Határában helyezkedik el a Velencei-tó vízkiegyenlítésében jelentős szerepet játszó Pátkai-víztározó, ami a Császár-víz közvetítésével összeköttetésben van a Zámolyi-víztározóval. A víztározók kialakítása révén a környezet üdülőterületté vált.
A községet déli irányból a Velencei-hegység gránit röghegységének maradványai határolják, melynek legmagasabb pontja, a Varga-hegy 169 méter magasan van a tengerszint felett. A Bicske–Székesfehérvár-vasútvonal 1898-ban épült meg, ami érintette a községet, de azon a személyforgalmat 1979-ben megszüntették. Azóta a község csak közúton közelíthető meg, Budapest irányából Lovasberényen át, míg Székesfehérvárról 15 kilométer közúton, ahonnan menetrendszerű autóbusz-járatokkal is megközelíthető.
A község délkeleti határában lévő Szűzvár mellett keltakori földvár sáncmaradványi találhatók, ami a terület bronzkori betelepültségét bizonyítja. Az 1800-as évek végén keltakori vagy korai római korból származó ezüst-leletek kerültek elő. A római korból a Császár-vízen duzzasztógát maradványai találhatók. A római korból útmaradványok, kőfaragványok és egy Mithrász-szentély maradványi is fennmaradtak. Az Árpád-kori templom maradvány körül a 11. századi halomsírokat találtak.
A község első írásos emléke 1192-ből származik, amikor Pacca néven említik. A községet I. Mátyás király a Zsámbékra betelepített pálos rendi szerzeteseknek adományozta. 1426-ban a település előbb a tatai vár, majd a csókakői vár uradalom része lett. A török hódoltság alatt a falu teljesen elnéptelenedett, míg 1692-ben a terület a Hochburg család (majd leszármazottaik) birtokába került. A kuruc időkben a község fontos tanácskozási hely volt, melyre emléktábla hívja fel a figyelmet.
1725-ben a falut tűzvész pusztította el, amely gondatlanságból keletkezett.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc híres pákozdi csatáját követően a községet a menekülő császári csapatok feldúlták.
A 20. század fordulójára a község lakosainak száma elérte a 2000 főt. A község területe 1945-ig a Hochburg, Lamberg, majd végül az Ivánka család birtokában volt. A második világháború harcai a községet sem kerülték el, a hullámzó front következtében a falu jelentős károkat szenvedett. Megsemmisültek a templomok berendezései, erősen megrongálódott a községháza, az iskola és az orvosi lakás is. A község 339 lakóházából 117 sérült meg kisebb-nagyobb mértékben, 34 pedig romos állapotba került.
A háború után kibontakozó „új magyar élet” képviselői egyik legelső feladatuknak tekintették a feudális eredetű nagybirtok teljes felszámolását, amit radikálisan végre is hajtottak. A korábbi rendszer népellenes bűnössé nyilvánított szereplőinek földbirtokait elkobozták. 1946. július 28-án alakult meg a földműves szövetkezet (136 gazda csatlakozott), majd október 28-án a népszövetkezet.[6]
|
Az alábbi szakasz a szócikk egészéhez viszonyítva aránytalanul hosszú. |
1944. november 26-án George W. Baird Jr. főhadnagy (azonosítószáma: O-823240), a csákvári repülőtér elleni bevetése során Pátka település mellett lezuhant és a helyszínen meghalt. Gépe egy P–38 Lightning típus volt, gyártási száma: 44-24078., a 'LADY LORRAINE II.' nevet viselte. A főhadnagy a belgiumi ardenneki amerikai katonai temetőben nyugszik, („D” parcella, 3. sor, 16-os sír; holttestének kijuttatásáról nincsenek információk).[7]
A szovjet csapatok 1944. december 22-én érték el a falu környékét (3. Ukrán Front), a német hadsereg változó sikerrel próbálta feltartóztatni őket 1945. március közepéig, de január után már nem voltak heves összecsapások. A községi harcok során 282 szovjet katona vesztette életét, akik a katolikus temető sírkertjében vannak eltemetve. A sírkert közepén emlékoszlop található. Számos magyar és német katona esett el a falu határában, akiket ott a helyszínen temettek el. Pontos számadatokról nincsenek feljegyzések.[6]
1945. március 16-án Pátka körzetében a magyar Puma vadászrepülő ezred rátámadt egy 10 db Il-2 repülőből álló szovjet csapatra, amelyből három gépet igazoltan lelőttek a falu déli határában. Dániel László repülő főhadnagy, Tobak Tibor repülő hadnagy és Pintér Gyula repülő hadnagy voltak a sikeres vadászok.[8]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1686 | 1678 | 1662 | 1789 | 1783 | 1795 | 1803 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,9%-a magyarnak, 5,3% cigánynak, 0,6% németnek mondta magát (13,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 35,6%, református 17,1%, evangélikus 0,8%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 14,9% (30,9% nem nyilatkozott).[17]
2022-ben a lakosság 83,2%-a vallotta magát magyarnak, 1% cigánynak, 0,6% ukránnak, 0,6% németnek, 0,1-0,1% horvátnak, románnak, lengyelnek, ruszinnak, bolgárnak és szlováknak, 2,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (16,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 19,1% volt római katolikus, 11,8% református, 0,7% evangélikus, 0,5% görög katolikus, 0,1% ortodox, 0,6% egyéb keresztény, 1% egyéb katolikus, 24,2% felekezeten kívüli (42% nem válaszolt).[18]
A község északi területein a termőföld jó minőségű. Lakossága földműveléssel és szőlőtermeléssel foglalkozott. 1949-ben a község területén fluorit reményében érckutatásokba kezdtek és galenit és szfalerit tartalmú telért találtak. A legeredményesebbnek a kutatás a községtől délkeleti irányban lévő Szűzvár térségében bizonyult. A gránitmagmatizmushoz kötött ércesedés ólom és cink ásványokon túl fluoritot s tartalmazott. Az ércbányát 1952-ben nyitották meg, majd 1959-ben ércelőkészítő és dúsító üzemet is létrehoztak, ahol a szomszédos Pákozd térségében termelt tarkaércet is dúsították. Az ércesedés 1967-ben kimerült, a bányát bezárták és 1973-ban az előkészítőművet is leszerelték.
A lakosság a helyi kisebb jelentőségű erdészetben, az egyre jobban fejlődő idegenforgalomban és egyéb helyi munkákon kívül a közeli Székesfehérváron talál munkalehetőséget.