Stephen és Timothy Quay (1947. június 17. –) amerikai ikertestvérek, stop-motion animátorok, akik úgy is ismertek, mint a Quay fivérek vagy Quay testvérek. 1988-ban megkapták a Drama Desk Award kiemelkedő díszletért járó díját a The Chairs című darabban végzett munkájukért.[1]
A Quay testvérek Angliában élnek és dolgoznak, ahova 1969-ben költöztek, hogy a londoni Királyi Művészeti Főiskolán[2] tanuljanak. Előtte illusztrálást (Timothy) és filmkészítést (Stephen) tanultak a Philadelphia Művészeti Főiskolán. Angliában készítették el első rövidfilmjeiket, amelyek mára megsemmisültek, mivel az egyedüli kópiák helyreállíthatatlanul megsérültek.[3] Az 1970-es években Hollandiában tevékenykedtek egy ideig, majd visszatértek Angliába, ahol megkezdték együttműködésüket egy másik Royal College-hallgatóval, Keith Griffiths-szel, aki ezután az összes filmjüknek producere volt. 1980-ban megalapították a Koninck Studiost, amelynek székhelye jelenleg a dél-londoni Southwark.
A testvérpár alkotásain 1979-től napjainkig hatások széles skálája fedezhető fel, kezdve Walerian Borowczyk és Jan Lenica lengyel animátorokkal, majd Franz Kafka, Bruno Schulz, Robert Walser és Michel de Ghelderode írók, Ladislas Starevich és a cseh Richard Teschner bábosok, és két cseh zeneszerző, Leoš Janáček, Zdeněk Liška. Jan Švankmajer cseh animátort, akit egyik filmjükben meg is neveznek (The Cabinet of Jan Svankmajer), szintén gyakran emlegetik jelentős befolyásoló tényezőként, de aránylag későn, 1983-ban fedezték fel műveit, mikorra jellegzetes stílusuk már felismerhető volt.[4] A norwichi Aurora fesztiválon Daniel Birddel és Andrzej Klimowskival folytatott panelbeszélgetés során kihangsúlyozták, hogy munkájukra nagyobb hatással volt Walerian Borowczyk, aki animációs rövidfilmeket és élőszereplős filmeket is készített.
A fivérek animációs filmjeinek többsége játékbaba-részekből, egyéb organikus és szervetlen anyagokból összetákolt bábokat szerepeltet, gyakran megcsonkítva, komor és sejtelmes környezetben. Talán legismertebb munkájuk a A krokodilusok utcája (1986), amely Bruno Schulz lengyel szerző és művész azonos című kisregényén alapszik. Ezt a rövidfilmet választotta ki a rendező és animátor Terry Gilliam mint a minden idők egyik legjobb tíz animációs filmjének egyike,[5] a kritikus Jonathan Romney pedig a tíz legjobb kötetlen médiumú filmek közé sorolta (Sight and Sound kritikusok 2002. évi közvélemény-kutatása). Két egész estés élőszereplős filmet készítettek: a Benjamenta Intézet (1996), Keith Griffiths és Janine Marmot producerelésével, valamint a Földrengések zongorahangolója (2005), Keith Griffiths produceri munkájával. A Frida (2002) című filmben animációs betéteket rendeztek.
Kevés kivételtől eltekintve filmjeikben nincs értelmes párbeszéd (a legtöbben egyáltalán beszéd sincs, de néhány, például The Comb[6] több nyelven fecsegő háttérzajt tartalmaz, melynek nem szándéka hogy érthető legyen). Ennek megfelelően filmjeik nagymértékben függnek a zenei aláfestéstől, melyek közül sokat Lech Jankowski lengyel zeneszerző kifejezetten számukra írt. 2000-ben rövidfilmet készítettek a BBCSound On Film sorozatához, melyben Karlheinz Stockhausenavantgárd zeneszerző 20 perces darabját vizualizálták. Amikor csak lehetséges, a Quay fivérek előre felvett hanganyaggal dolgoznak, bár Gary Tarn The Phantom Museumhoz[7] készült zene utólag lett rögzítve, miután a cseh zeneszerző, Zdeněk Liška zenei engedélyeztetése ellehetetlenült.
A Quay testvérek Robert K. Eldernek adott interjújában, A legjobb film, amelyet még soha nem láttál című könyvben vitatják meg a rájuk jellemző alkotói módszert, kijelentve, hogy „Ha egy projektet végül jóváhagynak, akkor szinte mindig kidobjuk az eredeti elképzeléseinket, de nem azért mert rosszak lennének, hanem egyszerűen azért, mert tudjuk, hogy amikor nekiállunk építeni a díszleteket és a bábokat, a forgatókönyv magától kezd majd el organikusan növekedni és fejlődni."[8]
Leoš Janáček (Leoš Janáček: Intimate Excursions, The Sandman, The Metamorphosis)
Lech Jankowski (Krokodilusok utcája, Rehearsals for Extinct Anatomies, Ex-Voto, The Comb, Benjamenta Intézet, De Artificiali Perspectiva vagy Anamorphosis)
Punch And Judy: Tragical Comedy or Comical Tragedy
Annecy Prix Émile Reynaud (1983)
Krokodilusok utcája
Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál, jelölték az Arany Pálmára (1986)
Zágrábi Animációs Filmfesztivál, 3 díj (1986) Katalán Nemzetközi Filmfesztivál, Sitges: Caixa de Catalunya (Legjobb SF film) (1986) MFF w Odense: A legjobb mesefilm nagydíja (1986) International Du Film & De Science fesztivál Szépirodalom, Bruksela: Nagydíj (1986) San Franciscó-i Nemzetközi Filmfesztivál: Nagydíj, Legjobb Rövidfilm (1986)
Rehearsals for Extinct Anatomies
San Francisco: A legjobb kísérleti film (1988)
The Comb
Oberhauseni Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál: Nagydíj (1990)
De Artificiali Perspectiva Or Anamorphosis
Jelölték a BAFTA Filmdíjra (1992)
Benjamenta Intézet
IFF Locarnói főverseny és ifjúsági zsűri: A második díj (1995)
Stockholm Nemzetközi Filmfesztivál: Nagydíj (1995)
Távollét
Hivatalos válogatás - rendezők Fortnight, Cannes Nemzetközi Filmfesztivál (2000)
Jelölték a Prix Italiára, a legjobb televíziós zenei filmre (2000) Lipsku Nemzetközi Filmfesztivál: Arany Galamb Díj (2000) Tamperei Nemzetközi Filmfesztivál: Speciális Zsűri Díj (2000) Montreali Nemzetközi Filmfesztivál: Különleges zsűri megemlékezés (2000) Prágai Nemzetközi Film Fesztivál: Golden Prague Award (2000) Krakkói Filmfesztivál: Díszdiploma-díj 50. Melbourne International Film Festival: Legjobb Törökország rövidfilm Nemzetközi Filmfesztivál: Grand Prix {Ex Aequo} Sitges Nemzetközi Filmfesztivál - Festival Internacional de Cinema de Catalunya: A legjobb rövidfilm (2001) British Animation Awards - Legjobb film: Cutting Edge (2002) Palmars, Classique en Images, Prix Sacem, Párizs (2002)
Földrengések zongorahangolója
Locarno Nemzetközi Filmfesztivál: Kiemelt Említés, Main Competion és Jury des Jeunes (2005)
Sitges Nemzetközi Filmfesztivál - Internacional de Cinema de Catalunya Fesztivál (a legjobb különleges effektusokért) (2005)
The Epic of Gilgamesh, or This Unnameable Little Broom(1985) teljes cím: Little Songs of the Chief Officer of Hunar Louse, or This Unnameable Little Broom, being a Largely Disguised Reduction of the Epic of Gilgamesh
↑Elder, Robert K. The Best Film You've Never Seen: 35 Directors Champion the Forgotten or Critically Savaged Movies They Love. Chicago, IL: Chicago Review, 2013. Print.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Brothers Quay című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.