Rápolt | |
Közigazgatás | |
Ország | Magyarország |
Régió | Észak-Alföld |
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg |
Járás | Mátészalkai |
Jogállás | község |
Polgármester | Petri István Kálmán (független)[1] |
Irányítószám | 4756 |
Körzethívószám | 44 |
Népesség | |
Teljes népesség | 145 fő (2024. jan. 1.)[2] |
Népsűrűség | 46,42 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 3,21 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 55′ 14″, k. h. 22° 33′ 15″47.920556°N 22.554167°EKoordináták: é. sz. 47° 55′ 14″, k. h. 22° 33′ 15″47.920556°N 22.554167°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rápolt témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rápolt község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Mátészalkai járásban. 321 hektáros kiterjedésével a vármegye harmadik legkisebb közigazgatási területű települése.[3]
A Szatmári-síkság délkeleti csücskében, a Szamos folyó partján épült, mintegy 172 lakosú pici település a megyeszékhely Nyíregyházától 78, a környező települések közül Győrtelektől 9, Ököritófülpöstól pedig 4 kilométer távolságra található.
Központja vonatkozásában zsáktelepülésnek tekinthető, mivel csak egy útvonalon érhető el, Ököritófülpös keleti része felől, a 49-es főútból kiágazó 41 124-es számú mellékúton.
A település neve 1366-ban egy idevaló királyi ember nevében tűnik fel először az oklevelekben, Rapolt alakban. A Rápoltiak kisnemesi falva volt. Kialakulása említésénél jóval korábban történhetett.
1430-ban Domahidy György és László elfoglalta, de Zsigmond király visszaadta Rápolti Andrásnak. Ettől kezdve a Rápolti Nagy családé volt. A 18. században egy része a Kormos, Kanizsai, Erdélyi, Szabó, Kászonyi stb. családoké lett.
A falu sok megpróbáltatáson ment keresztül, különösen a Szamos árvizeitől szenvedett sokat.
Rápolt határába olvadt Szúnyogszeg, melyet a korabeli iratok Zwnywgzegh alakban említenek. A telekhely 1430-ban tűnik fel mint Rápolt szomszédja, az Egry család pusztája volt. A név szeg eleme arra utal, hogy a föld egy folyó (a Szamos) kanyarja mellett feküdt; az előtag pedig a sok szúnyogra.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 139 | 137 | 136 | 126 | 153 | 145 | 145 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 97,5%-a magyar, 2,5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[12]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 98,7%-a magyarnak, 21,3% cigánynak, 3,9% németnek, 1,9% románnak mondta magát (a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 5,8%, református 81,9%, görögkatolikus 3,2%, felekezeten kívüli 0,3% (8,4% nem válaszolt).[13]
2022-ben a lakosság 82,4%-a vallotta magát magyarnak, 22,2% cigánynak, 0,7% románnak, 0,7% horvátnak, 0,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (17,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 5,2% volt római katolikus, 68,6% református, 2% görög katolikus, 0,7% felekezeten kívüli (23,5% nem válaszolt).[14]
Református temploma 1803 és 1824 között épült fel klasszicista, késő barokk stílusban.