RD–36–35 | |
A Jak–38-as RD–36–35 emelő hajtóműveinek beépítését szemléltető ábra (a két emelőhajtóművet a pilótafülke mögött építették be) | |
Fajtája | gázturbinás sugárhajtómű |
Ország | Szovjetunió |
Gyártó | Ribinszki Motorgyár |
Tervező | OKB–36 (Pjotr Koleszov) |
Fő alkalmazás | Jak–38 |
A RD–36–35 a szovjet rövid fel- és leszállási úthosszú (STOL) és helyből felszálló (VTOL) repülőgépeken alkalmazott gázturbinás emelőhajtómű. A sorozatgyártású Jak–38 helyből felszálló haditengerészeti vadászrepülőgépen alkalmazták.
A hajtóművet a Ribinszki Motorgyár (ma: NPO Szaturn) mellett, Pjotr Koleszov irányítása alatt működő OKB–36 tervezőirodában fejlesztették ki (erre utal a típusjelzésben az első szám), eredetileg a Jak–36 kísérleti helyből felszálló repülőgép számára. Sorozatgyártása 1966-tól folyt a Ribinszki Motorgyárban. A kis méretű, kompakt felépítésű és kis tömegű emelőhajtóműnek köszönhetően kezdődhettek el a Szovjetunióban az 1960-as években a kísérletek a helyből felszálló repülőgépekkel, és több nagy sorozatban gyártott repülőgépnek (MiG–21, MiG–23, Szu–15, Szu–24) elkészült a kísérleti helyből felszálló változata.
A sugárhajtómű egytengelyes kialakítású. Kompresszora hatfokozatú. Az első fokozatban hangsebesség feletti a levegő áramlása. Égéstere egyenes áramú, gyűrűs, rövid felépítésű, turbinája egyfokozatú. A forgórész két helyen csapágyazott. Az elülső ágyazás rezgéscsillapítással rendelkezik, mely a forgórész rezgését csökkenti.
Az emelőhajtómű a földön a repülőgép főhajtóművének kompresszorából elvezetett sűrített levegővel indítható. Levegőben, repülés közben a hajtómű beömlőnyílásába vezetett levegő révén autorotációval indítható.