Raphidiophryidae

Raphidiophryidae
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Diaphoretickes
Törzs: Haptista
Osztály: Centroplasthelida
Család: Raphidiophryidae
Febvre-Chevalier et Febvre emend. Shishkin et Zlatogursky 2018[1]
Nemzetségek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Raphidiophryidae témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Raphidiophryidae témájú kategóriát.

A Raphidiophryidae a Centroplasthelida többségében édesvízi családja, korábban az Acanthocystidae testvérkládjának tekintették, melyek a Chalarothoracina csoport tagjai, és közös jellemzőik kovapikkelyeik;[2] későbbi kutatásokban a Choanocystidae testvércsoportja, mellyel együtt alkotják a Raphidista kládot Egyetlen ismert nemzetsége a Raphidiophrys.[1]

Történet

[szerkesztés]

A Raphidiophrys nemzetséget 1867-ben írta le W. Archer a Raphidiophrys viridisszel együtt.[3] A Raphidiophrys eleganst először Hertwig és Lesser írták le 1874-ben, 2004-ben 2 kolónia alapján találták meg Guamban.[4] 1922-ben O'Donoghue a Berkeleyaesol magnust a Raphidiophrys nemzetségbe helyezte, azonban 2021-ben – mivel akkor is gyenge volt ide sorolása alapja – átkerült a Berkeleyaesol nemzetségbe.[5]

A Raphidiophryidae taxont 1984-ben írták le Febvre-Chevalier és Febvre.[1]

Eredetileg ide sorolták a Polyplacocystis nemzetséget,[6] azonban erről 2018-ban kiderült, hogy parafiletikus, és a Raphidocystis őse, így előbbi fajait Zlatogursky et al. utóbbiba helyezték, létrehozták a Raphidocystidae kládot, így a Raphidiophryidae monotipikus lett.[7]

Morfológia

[szerkesztés]

Egyike a Centroplasthelida kevés nemzetségének, ahol igazolták a dimorfizmust.[7] Kolóniákat alkothat, a Chlorellaceae különböző fajait tartalmazzák, és kovahéjat alkot.[4] Héjait üreges perem veheti körül, szerves spiculái lehetnek (például a Raphidiophrys heterophryoidea fajban),[8] és belső septumok kapcsolhatják össze felső és alsó lapos pikkelyekből álló páncélját.[1]

Sejtteste mintegy 25 μm, axopódiumai elérhetik a 100 μm-t is, és az ezekhez tartozó mikrotubulusok általában 13 egységből állnak, minthogy 12 egység esetén 2 híd nem merőlegesen kapcsolódik a mikrotubulus érintőjéhez.[9]:837, 844 Centroplasztisza a sejt közepéhez közel van, de ritkán pontosan középen.[9]:838 A csoportok összekapcsolt mikrotubulusai száma változó.[10]

Axopódiumai a sárgásmoszatokéival és a Haptophytina haptonémáival egyaránt rokonok: előbbihez hasonlóak, de utóbbiakhoz hasonlóan tapadást okoznak, hajlanak, nem vernek, és csatlakozáshoz és zsákmányszerzéshez használatosak.[11]

Kinetocisztái jobban hasonlítanak a Nebulomonas marisrubri ankoracisztáihoz, mint a Colponema toxicisztáihoz vagy a Cryptista extruszómáihoz.[12] Pikkelyei nem alkotnak valódi héjat.[13]

Tüskés pikkelyei, ha vannak, szimmetrikusak és cső, trombita vagy tölcsér alakúak.[14] A tüskés pikkelyek nélküli morfotípusok feltehetően elvesztették ezeket, és összetettebb lapos pikkelyeket fejlesztettek ki.[15]

Kölcsönhatások

[szerkesztés]

Egy azonosítatlan amőba a Raphidiophrys nemzetség fajait eszi.[9]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006. 
  2. ↑ Yabuki, A. (2012). „Microheliella maris (Microhelida ord. n.), an ultrastructurally highly distinctive new axopodial protist species and genus, and the unity of phylum Heliozoa”. Protist 163, 356–388. o. DOI:10.1016/j.protis.2011.10.001. PMID 22153838. 
  3. ↑ Archer W (1867). „Raphidiophrys viridis”. Quart J Microscop Sci 7, 178–179. o. 
  4. ↑ a b Lobban CS, Schefter M (2008). „Freshwater biodiversity of Guam”. Micronesica 40 (1–2), 273–293. o. PMID 19079802. PMC 2600538. 
  5. ↑ Shishkin Y, Drachko D, Zlatogursky VV (2021. április). „The smallest known heliozoans are the Erebor lineage (nom. clad. n.) inside Microheliella maris (Eukaryota, Diaphoretickes), with the amendation of M. maris diagnosis and description of Berkeleyaesol magnus gen. nov., comb. nov. (Eukaryota, incertae sedis)”. Int J Syst Evol Microbiol 71 (4). DOI:10.1099/ijsem.0.004776. PMID 33886450. (Hozzáférés: 2024. június 13.) 
  6. ↑ Cavalier-Smith T, Chao EE (2012). „Oxnerella micra sp. n. (Oxnerellidae fam. n.), a Tiny Naked Centrohelid, and the Diversity and Evolution of Heliozoa”. Protist 163 (4), 574–601. o. DOI:10.1016/j.protis.2011.12.005. PMID 22317961. 
  7. ↑ a b Zlatogursky VV, Drachko D, Klimov VI, Shishkin Y (2018. április 5.). „On the phylogenetic position of the genus Raphidocystis (Haptista: Centroplasthelida) with notes on the dimorphism in centrohelid life cycle”. Eur J Protistol 64, 82–90. o. DOI:10.1016/j.ejop.2018.03.006. PMID 29677685. 
  8. ↑ Zlatogursky VV (2011. október 24.). „Raphidiophrys heterophryoidea sp. nov. (Centrohelida: Raphidiophryidae), the first heliozoan species with a combination of siliceous and organic skeletal elements”. Eur J Protistol 48, 9–16. o. DOI:10.1016/j.ejop.2011.09.004. PMID 22024461. 
  9. ↑ a b c Tilney LG (1971. december). „How microtubule patterns are generated”. J Cell Biol 51 (3), 837–854. o. DOI:10.1083/jcb.51.3.837. PMID 5128354. PMC 2108031. 
  10. ↑ Holt PA, Corliss JO (1973. július). „Pattern variability in microtubular arrays associated with the tentacles of Actinobolina (Ciliatea: Gymnostomatida)”. J Cell Biol 58 (1), 213–219. o. DOI:10.1083/jcb.58.1.213. PMID 4199265. PMC 2109024. 
  11. ↑ Sato S, Beakes G, Idei M, Nagumo T, Mann DG (2011. október 26.). „Novel sex cells and evidence for sex pheromones in diatoms”. PLoS One 6 (10), e26923. o. DOI:10.1371/journal.pone.0026923. PMID 22046412. PMC 3202595. 
  12. ↑ Cavalier-Smith T, Chao EE, Lewis R (2018. április 17.). „Multigene phylogeny and cell evolution of chromist infrakingdom Rhizaria: contrasting cell organisation of sister phyla Cercozoa and Retaria”. Protoplasma 255 (5), 1517–1574. o. DOI:10.1007/s00709-018-1241-1. PMID 29666938. PMC 6133090. 
  13. ↑ Giachello S, Cantera I, Carteron A, Marta S, Cipriano C, Guerrieri A, Bonín A, Thuiller W, Ficetola GF (2023. december). „Toward a common set of functional traits for soil protists”. Soil Biol Biochem 187. [2024. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. 
  14. ↑ Wujek DE. „Freshwater silica-scaled heterotrophic Protista: Heliozoa, thaumatomonad flagellates, amoebae, and bicosoecids, from the Lake Itasca Region, Minnesota”. J Minnesota Acad Sci 78 (2). [2024. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. augusztus 29.) 
  15. ↑ Gerasimova EA, Mindolina YV, Tikhonenkov DV, Kataev VY, Balkin AS, Mikhailov KV, Zagumyonnyi DG, Plotnikov AO, Zlatogursky VV (2023. július 14.). „Unexpected ubiquity of heart-shaped scale morphotype in Centroplasthelida (Haptista): Ancestral trait or multiple acquisitions?”. J Eukaryot Microbiol 70 (6), e12992. o. [2023. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1111/jeu.12992. PMID 37452443. (Hozzáférés: 2024. augusztus 29.) 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Raphidiophryidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]