Dinsdale a Guildhall School of Music and Dramában tanult 1977 és 1980 között. Azután először színházban dolgozott Exeterben, Nottinghamben, Birminghamben és az Edinburgh-i Fesztiválon. 1981-ben megkapta első tévészerepét a Knife Edge című granadai thrillerben. Ezt követte 1982-ben az Out on the Floor című BBC- monodrámában. Ez oda vezetett, hogy 1982-ben Albert szerepét játszhatta Agatha Christie Partners in Crime című sorozatában az ITV-nél.
További színházi előadás következett a Beethoven Tizedik (szimfóniája) című darabjával, Peter Ustinovval a londoni Vaudeville Theatre-ben, majd a nagy elismerést kiváltó Vörös Szombat a Royal Couatban. Jimmy Kempet alakította a Threadsben (1984), aki hamarosan apa és férj lett, akit egy Sheffield elleni atomtámadás ért. 1984-ben feltűnt egyik első nagyjátékfilmjében, Alan Bennett A privát funkciójában és a Winter Flight című tévéfilmben Nicola Cowperrel szemben.
A Glamour Night, a BBC egy másik monodrámája 1984-ben következett, mielőtt Dinsdale-t Matthew Willows szerepére választották a Home to Roost című brit sitcomban, amelyet Eric Chappell írt John Thaw társszereplésével. Thaw rakoncátlan tinédzser fiát, Matthew-t alakította, aki elidegenedett apjához költözik, miután anyja kidobta őt. A show négy sorozatban futott 1985 és 1990 között.
Ezzel számos színpadi fellépést alakított, köztük a londoni Hampstead Színházban 1986-ban, a londoni Hampstead Színházban, a Woundings és Don Carlos című, díjnyertes, Observe the Sons of Ulster Marching Towards the Somme című darabot, valamint az Old Year's Eve-t. a Royal Shakespeare Társaságnál. A televízióban főszerepeket kapott a három részes Take Me Home és a The Attractions című sorozatokban, valamint a Coppers című monodrámában Tim Roth mellett. Ő is játszotta Fearnot Jim Henson "The Storyteller" című filmjében, amelyet 1987. október 26-án adtak le.
Ő játszotta Jack Rover főszerepét a Wild Oats című filmben az újonnan épült West Yorkshire Playhouse bemutatkozó produkciójában 1990-ben. Ezután feltűnt a Young Catherine című minisorozatban, amelyben Peter nagyherceg szerepét alakította. Ezután feltűnt a National Theatre-ben David Hare Racing Demon című darabjában.
1990 és 1992 között a 18. század végén játszódó vígjátékban, a Haggardban játszott. 1994-ben ő játszotta a főszerepet az ID című brit játékfilmben, amely egy rendőr halálát mutatja be, aki titkolt futballhuligán galeri kiirtására megy. Az igaz történeten alapuló darabbal Dinsdale elnyerte a legjobb színésznek járó Nemzetközi Kritikusok Díját a Genfi Filmfesztiválon.
Továbbra is főszerepeket játszott a színpadon és a képernyőn egyaránt. A legkiemelkedőbbek közé tartozik Thief Takers két sorozata, amelyben Charlie Scott központi szerepét játszotta, és Kenneth BranaghHamlet című filmje, amelyben Guildensternt alakította Timothy Spall Rosencrantzjával szemben. Vendég volt a Spooksban, a Life on Marsban, a Murder in Mindben, aSilent Witnessben és még sok másban.
Dinsdale játszott Julie Walters oldalán az Ahead of the Class című ITV-drámában, és Robertet alakította a Convictionben a BBC-nél (rendező: Marc Munden). Szerepelt a The Chase két sorozatában (a BBC-nél is), valamint az ITV két thrillerében, a Love Lies Bleedingben és a Midnight Manben.
2008-ban csatlakozott a Coronation Street szereplőgárdájához, hogy eljátssza a szerencsétlenül járt Joe McIntyre-t, ám 2010 februárjában saját elhatározásából távozott.[3] Azóta fő vendégszerepeket forgatott a Waterloo Roadban, a Taggartben és a Moving Onban. Wengel doktort játszotta Ibsen: A tenger asszonya című művében a manchesteri Royal Exchange Theatre-ben. 2012-ben feltűnt a The Knife That Killed Me című játékfilmben. 2013-ban Walter Harrison szerepét játszotta James Graham sikerdarabjában, a This House-ban a National Theatre Olivier színpadán – Jeremy Herrin rendezésében. 2014-ben Alan Bennett-tet alakította Bennett Untold Stories című önéletrajzi darabjában, a West Yorkshire Playhouse-ban.
2015-ben George Jones központi szerepét játszotta Sir David Hare The Absence of War című darabjának Headlong országos turnéján, amelyet ismét Jeremy Herrin rendezett. 2015 októberében Dinsdale játszotta a címszerepet Shakespeare III. Richardjában a The West Yorkshire Playhouse-ban Mark Rosenblatt rendezővel. Széles repertoárja van a BBC Radio Drama-szerepeinek, és 2014-ben elnyerte a Yorkshire-díjat a Művészetek és Szórakoztatás terén nyújtott álakításokért. 2015-ben ő lett az első színész, akit a The West Yorkshire Playhouse társult művészének neveztek ki. 2017-ben pedig a halifaxi Square Chapel Művészeti Központ védnöke lett.[4]
2020-ban csatlakozott az ITV Emmerdaleszappanoperához, ahol a gonosz Paul Ashdale-t alakította. 2021-ben hagyta el a szappanoperát, amikor a karaktere meghalt egy robbanásban.
2012 januárjában Dinsdale rendezte első drámáját a televízióban; a "The Crossing" című 45 perces kislemez dráma Lee Boardman, Ramona Marquez és Susie Blake főszereplésével, a BBC1 Titkok és szavak sorozatában. 2014 júliusában és augusztusában ő rendezte a "Madge" című epizódot a Moving On sorozatban Hayley Mills, Kenneth Cranham és Peter Egan főszereplésével, ismét a BBC1 számára.
2015 májusában Dinsdale befejezte harmadik drámáját a BBC televíziónak, a "Scratch"-t, Will Ash és Chris Coghill főszereplésével, ismét a Moving On sorozathoz. Ezt követően Dinsdale rendezte a negyedik tévédrámát, ismét a Moving On sorozatban, Jimmy McGovern számára: "Tizennyolc", egy történet egy afgán fiatal szülőhazájába, Kabulba történő deportálási kísérletéről, Antonio Aakeel és Rosie Cavaliero főszereplésével. A sorozat 2016 novemberében került adásba. 2017-ben ő rendezte Sue Johnstont Shaun Duggan Lost című filmjében a Moving On sorozatban. Ő rendezte továbbá az Emmerdale több epizódját, és 2022 tavaszán bejelentette, hogy ő fogja rendezni a Coronation Street epizódjait.
2009-ben Dinsdale írta az Imaginary Friend című rövidfilmet, amelyet később le is forgattak, Maxine Peake és Zara Turner főszereplésével.[5] A filmet 2010. május 8-án mutatták be a 360/365 filmfesztiválon New Yorkban.[6]
2017-ben a Square Chapel, egy halifaxi művészeti központ védnöke lett.[7] Tiszteletbeli mecénása a wigani The Old Courts multiművészeti központnak is.[8]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Reece Dinsdale című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.