Regina Carter

Regina Carter
Életrajzi adatok
Született1966. augusztus 6. (58 éves)
Detroit[1]
Származásafroamerikai
Iskolái
  • Cass Technical High School
  • New England Conservatory of Music
  • Oakland University
Pályafutás
Műfajok
Híres dalHigher Ground
Hangszerjazz violin
Díjak
  • MacArthur Fellows Program
  • National Endowment for the Arts (2023)
Tevékenység
  • hegedűművész
  • dzsesszzenész
Kiadók
  • Atlantic Records (1995–)
  • Verve Records (2000–)
  • Entertainment One (2010–)
  • Masterworks (2014–)
  • Okeh (2017–)

Regina Carter weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Regina Carter témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Regina Carter (Detroit, 1966. augusztus 6. –) amerikai dzsesszhegedűs. James Carter szaxofonos unokatestvére.

Pályafutása

[szerkesztés]

Carter Detroitban született családja három gyermekének egyikeként.

Kétéves korától már zongorázott, hallás után eljátszott dallamokat bátyja zongoratanárának. Miután szándékosan rossz utolsó hangot ütött le egy házikoncerten, a zongoratanára azt javasolta neki, hogy inkább hegedüljön.

Édesanyja négyéves korában beíratta a Detroit Community Music School-ba, ahol valóban hegedülni kezdett. Közben még zongorázni is tanult, azonkívül sztepptáncra és balettre is járt.

Bár Regina Carter klasszikus hegedűsnek tanult, fokozatosan a dzsessz felé fordult. 15 éves korától popzenét is kezdett játszani. Arra törekedett, hogy az egyik legismertebb dzsesszhegedűs legyen. Két évet Európában volt, ahol egy német-amerikai rádióban játszott. Visszatérve Detroitba, Marcus Belgrave-vel dolgozott és csatlakozott a Straight Ahead női együtteshez. Az 1990-es évek elején New Yorkba költözött, ahol először Mary J. Blige-vel és a Black Rock Coalition együttessel lépett fel. Két évig a New York-i String Trio tagja volt. 1997-ben turnézott Wynton Marsalis-szal a Blood On The Fields című oratóriumban.

Dolgozott Cassandra Wilsonnal, Lauryn Hilllel, Max Roach-al, Aretha Franklinnel, Billy Joellel, Oliver Lake-kel, Dolly Partonnal, Danilo Pérezzel, Joe Jacksonnal is.

Lemezválogatás

[szerkesztés]
  • 2020: Regina Carter Freedom Band
  • 2014: Southern Comfort
  • 2010: Reverse Thread
  • 2006: I'll Be Seeing You
  • 2003: Paganini-After A Dream
  • 2001: Freefall & Kenny Barron
  • 2000: Motor City Moments ( & James Carter, Barry Harris, Lewis Nash)
  • 1998: Rhythms of the Heart ( & Kenny Barron, Marcus Belgrave, Cassandra Wilson)
  • 1997: Something for Grace
  • 1995: Regina Carter

Díjak

[szerkesztés]
  • 2006: Genius Award[2]
  • 2014-től egymás után ötször nyerte el a legjobb dzsesszhegedűsnek járó Down Beat-díjat
  • 2001-ben ő lett az első dzsesszzenész, aki egy 250 éves Guarneri-hegedűn játszhatott, amely korábban a Niccolò Paganinié volt
  • Háromszor jelölték Grammy-díjra

Filmek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Carnegie Hall linked open data (angol nyelven), 2017. (Hozzáférés: 2022. május 2.)
  2. MacArthur Fellows Program

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Regina Carter című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.