Reginald Blomfield | |
Született | 1856. december 20. Bow |
Elhunyt | 1942. december 27. London |
Állampolgársága | brit |
Gyermekei | Austin Blomfield |
Szülei | George John Blomfield Isabella Blomfield |
Foglalkozása | építész |
Tisztsége | President of the Royal Institute of British Architects (1912–1914) |
Iskolái | Haileybury School Exeter College |
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Reginald Blomfield témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sir Reginald Blomfield (Bow, 1856. december 20. – London, 1942. december 27.) brit építész, kerttervező, építészeti szakíró, számos első világháborús nemzetközösségi temető és emlékmű tervezője.
A devoni Bow egyházközségben született, ahol apja, George John Blomfield segédlelkészként tevékenykedett. Anyja, Isabella távoli unokatestvére volt az apjának, második lánya Charles Blomfield londoni püspöknek. Kentben nőtt fel, mivel apja 1857-ben Dartford, majd 1868-ban Aldington lelkésze lett. A hertfordshire-i Haileybury bennlakásos iskolájában, majd az oxfordi Exeter College-ban tanult.[7]
Miután végzett Oxfordban, egy évet Európában töltött, majd nagybátyjánál, Arthur Blomfield építészirodájában helyezkedett el 1881 augusztusában. Mellette beiratkozott a Royal Academy Schoolsba, ahol építészetet tanult. 1881-ben felvették a brit építészek intézetébe (Royal Institute of British Architects).[8]
1884 elején befejezte tanulmányait, és kilépett nagybátyja cégéből. Franciaországban és Spanyolországban töltött négy hónapot, majd visszatért Londonba, és irodát nyitott a Southampton Street 17-ben. Itt volt irodája Edward Schroeder Prior építésznek is, akinek révén megismert más építészeket Richard Norman Shaw köréből: Mervyn Macartneyt, Ernest Newtont és Gerald Horsley-t. Shaw hatására részt vett a művészek céhének (Art Workers Guild) megalapításában.[7] Emellett építészeti illusztrátorkén és szerzőként dolgozott újságoknak.[8]
1886-ban Blomfield feleségül vette a rye-i Henry Burra lányát. Rye környékén számos vidéki házat tervezett, köztük a sajátját 1885 és 1914 között. Munkájának inspirációját az angol és francia reneszánszból vette. Kapott megrendeléseket egyetemi és kereskedelmi épületekre is.[7] 1890-ben egyik alapítója volt a Kenton & Company cégnek.[8] 1912 és 1914 között a a Royal Institute of British Architects elnöke volt.[9]
1918. március 15-én[9] kinevezték a birodalmi hadisírbizottság (Imperial War Graves Commission) egyik vezető építészének, és a következő kilenc évben temetőket, emlékműveket tervezett az első világháború nyugati frontjára. Ő tervezte meg az Áldozat keresztjét (Cross of Sacrifice), amely a legtöbb nemzetközösségi temetőben helyet kapott. Sir Aston Webbel és Sir W. Hamo Thornycrofttal számos londoni emlékművet tervezett, például a Brit Királyi Légierőét. Áll emlékműve Leedsben, Lutonban és Torquay-ban.[7] Száztizennyolc temető megtervezésében vett részt, köztük a Lijssenthoek sírkertében.[9]
1919-ben a belgiumi Ypres-be küldték, hogy megtervezze annak a negyvenezer katonának az emlékművét, aki a környéken folyó harcokban esett el, de sírhelye ismeretlen. Itt készítette el karrierjének talán legismertebb alkotását, a Menin Gate-emlékhelyet. 1928. március 31-én[9] befejezte a munkát a bizottságnál.[7] 1913-ban király aranyérmet kapott,[8] 1919-ben lovaggá ütötték.[9]
Reginald Blomfield kertépítőként szerzett hírnevét elsősorban a The Formal Garden in England című könyvének köszönheti, amely 1892-ben látott napvilágot. Más munkái: History of Renaissance Architecture in England, 1500–1800 (1897), History of French Architecture, 1494–1661 és 1661–1774 (1911 és 1912), Memoirs of an Architect (1932). 1934-ben vitát kavaró cikke jelent meg Modernismus címmel az Architectural Review-ban a nemzetközi modernizmus ellen.