Reinhold Begas

Reinhold Begas
Született1831. július 15.[1][2][3][4][5]
Schöneberg
Elhunyt1911. augusztus 3. (80 évesen)[1][2][3][6]
Berlin[7][6]
Állampolgárságaporosz
HázastársaMargarethe Begas[8]
Gyermekei
  • Molly Begas
  • Werner Begas
SzüleiCarl Joseph Begas
Foglalkozása
  • szobrász
  • festőművész
  • egyetemi oktató
  • képzőművész
Iskolái
  • berlini Művészeti Akadémia
  • Berliner Akademie der Künste (–1855)
Kitüntetései
SírhelyeAlter Friedhof der Zwölf-Apostel-Gemeinde
A Wikimédia Commons tartalmaz Reinhold Begas témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Reinhold Begas (Berlin, 1831. július 7. – Berlin, 1911. augusztus 3.) német szobrász, a berlini újbarokk szobrászat képviselője. Carl Joseph Begas fia, Oskar Begas öccse, Adalbert Begas bátyja.

Életpályája

[szerkesztés]

A berlini akadémián Rauch tanítványa volt és már 1852-ben sikert aratott Hágárt és Izmaelt ábrázoló szoborcsoportjával. 1856–58-ban Rómában tartózkodott és itt Böcklinen kívül Michelangelo művei, de főleg a barokk művészet emlékei hatottak erősen fejlődésére. 1861–63-ban Böcklin és Lenbach mellett tanár volt a weimari művészeti akadémián. Az 1860-as és 1870-es években hosszú sorát alkotta meg a kisebb-nagyobb, olykor erősen egzotikus dekoratív műveknek és mellszobroknak.

1874-ben mintázta a budapesti közvágóhíd bejáratát díszítő két szép csoportot (bika és bivaly), melyet August Sommer bécsi szobrász faragott ki. Emellett mindinkább alkalma nyílt nagy, monumentális feladatok megoldására. 1871. november 10-én leplezték le a berlini Schiller-emlékművet. Ezt lágy női zsánerszobrainak sora követte (Vénusz és Ámor; Fésülködő nő; Phryne stb.). 1888-ban készítette el III. Frigyes császár szarkofágját, melynek eredetijét 1905-ben (kenotáfiumként) II. Vilmos a berlini dómba helyeztette át. Másolata szolgál az uralkodó sírjául, mely a potsdami Béke-templom(wd) mellett 1888–1890-ben épült Hohenzollern családi sírkápolnában (Frigyes császár mauzóleum, Kaiser-Friedrich-Mausoleum[9]) áll, III. Frigyes császár feleségének, Viktória császárnénak[10] szintén Begas által 1903-ban alkotott síremléke mellett. 1891-ben készült el legnagyobb műveinek egyike, a berlini királyi palota előtt levő pompás, sok alakkal díszített Neptun-szökőkút. 1897-ben fejezte be I. Vilmos császár nagy lovas emlékét, 1901-ben Bismarcknak a berlini országgyűlés palotája előtt felállított szobrát, valamint Bismarck síremlékét a berlini dómban stb. Az ő munkája a Siegesalle(wd) berlini körútjának néhány emlékműve is.

Begas rendkívül termékeny, hatásos művészete igen nagy tudásról, leleményességről, dekoratív erőről tanúskodik, de a legnagyobb eszközök alkalmazása mellett is híjával van a monumentális vonásnak. Begas törekedett plasztikáinak a dekoratív festészeti kompozíciók szerinti megformálására és ezért sokan, akik e módszerben látták a modern szobrászat alapelveit, ez utóbbi újjáteremtőjeként tekintettek rá.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. ↑ a b Reinhold Begas (holland nyelven)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b Deutsche Biographie (német és angol nyelven). Bayerische Staatsbibliothek. (Hozzáférés: 2021. október 16.)
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2021. október 16.)
  8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. február 28.)
  9. ↑ Képek a mauzóleumról
  10. ↑ Ragadványnevén „Kaiserin Friedrich”, „Frigyes császárné”

Források

[szerkesztés]

Képgaléria

[szerkesztés]