Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Richard Blome | |
Született | 1635[1][2] |
Elhunyt | 1705 (69-70 évesen)[1][3][2][4][5] |
Álneve | R. B |
Állampolgársága | brit |
Foglalkozása |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Blome témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Richard Blome (keresztelője: London, St. Anne's, Blackfriars, 1635. július 10. – London, 1705. május 7. és október 22. között), angol térképész, nyomdász, heraldikus. Jacob Bloome nyomdász, a Stationers' Company tagja, és felesége, Mary fia. (Jacob és apja, Menasses, aki szintén a Stationers' Company tagja volt, nevét Bloome alakban írta, míg Richard következetes módon a Blome változatot használta.).
Richard Blome több területen fejtett ki jelentős tevékenységet, de elsősorban mint kartográfus és rézmetsző ismert. Legtöbb műve heraldikai és földrajztudományi tárgyú volt. Felszabadulása után a Stationers' Company 1600. augusztus 6-án vette fel tagjai sorába (melynek jegyzékében a neve Bloome alakban szerepel). Pályáját mint címerfestő kezdte és nagy gyakorlatot szerzett a temetési címerek és más szomorú eseményekre készített címerek festésében.
1663-ban bukkan fel először mint önálló üzletember. Londonban 1668 és 1679 közt saját üzlete volt, ahol a könyveit árulta. Kiadványainak finanszírozására az elsők között alkalmazta az előfizetők toborzásának módszerét, akik az összeg egy részét előre, a többit a kézbesítés után fizették ki. Ennek fejében a címerük a térképek szélén került elhelyezésre és a szövegben méltató megjegyzést is kaptak. Az újabb kiadásoknál lehetőség volt az előfizetés megújítására. Amennyiben erre nem került sor az adott személy címerét eltávolította a térképről. 1667-ben az angol grófságok kis atlaszán dolgozott, de a réztáblákat más kiadónak adta át. Ehelyett figyelmét a Britanniára, a grófságok nagyobb méretű atlaszára összpontosította, mely 1673-ban jelent meg. Közben Jamaica térképét is elkészítette. Következő műve a Speed's Maps Epitomiz'd volt, de ezt valószínűleg nem tartotta elég sikeresnek, mert a kiadás jogát 1671 körül más nyomdászoknak adta át, amit elárul a rosszabb minőségű metszetek és az eltérő címerek használata. Blome maga az 1685-ös és 1693-as kiadásokban vett részt újra.
Az 1680-as években a térképek helyett az illusztrált könyvek kiadása felé fordult. Ekkor jelent meg például The Gentleman's Recreation (1696) című műve, mely a szabad művészetek és a tudományok művelésével foglalkozik és az angol szabadtéri sportok néhány legkorábbi illusztrációit, Nicholas Coxe és más neves grafikusok metszeteit is tartalmazza. An Entire Body of Philosophy (1694) címen lefordította Anthony le Grand Institutio philosophiae című művét, mely démonológiai témákkal és más okkult kuriózumokkal foglalkozik. Blome bibliai témákról is írt. 1688 és 1690 kötött az Ótestamentum kétkötetes illusztrált változatának kiadásával foglalkozott. Utolsó kartográfiai vállalkozása 1695. november 30-án szerepel a Stationers' Company nyilvántartásaiban.
Britannia című művéről egyes kortársai azt állították, hogy az egyszerűen csak Camden Britannia című művének és Speed térképeinek a másolata. 1684-ben jelent meg Essay to Heraldry című heraldikai műve, melynek új kiadása a The Art Of Heraldry (1685) címet kapta. (260 lap indexel, átfogó, kisméretű mű, 6 inch, hogy elférhessen egy gentleman zsebében.) A szöveg és a metszetek ugyanazok maradtak, de az újrametszett címlapon szerepelt az "and according to the excellent method of Guillim’s Heraldry” formula, mellyel a szerző John Guillim módszerének alkalmazását hirdeti. Ebből egyes mai kritikusok azt a következtetést vonták le, hogy Blome művének értéke másodlagos Guilliméhez képest és Blome egyszerűen csak Guillimtől vette át az ismereteit, noha a szöveg és Guillim között nincs egyezés, de a szerző többször hivatkozik Guillimre. Blome műveit Bernd is felsorolja a heraldikai források között.[6]