Robert Estienne

Robert Estienne
Született1503[1][2][3][4][5]
Párizs[6]
Elhunyt1559. szeptember 7. (55-56 évesen)[1]
Genf[7]
Állampolgársága
Gyermekei
SzüleiGuyonne Viart
Henri Estienne
Foglalkozása
  • nyomdász
  • kiadó
  • ókortudós
  • lexikográfus
  • klasszika-filológus
  • grammatikus
Tisztségeprinter to the King (1539–)
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Estienne témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Robert Estienne, latinosan Stephanus (Párizs, 1503 – Genf, 1559. szeptember 7.) klasszikus műveket kiadó nyomdász. Apja, Henri (I.) Estienne (Henricus Stephanus) alapította meg családi nyomdájukat Párizsban, 1502 körül.

Családja és foglalkozása

[szerkesztés]

Robert 1526-ban lett a vállalkozás feje és megpróbált minden apja által elkezdett kiadói vállalkozást folytatni. Kiadványai címlapján a csak őrá jellemző, közismert kiadói jelvényt (az olajfát) használta. 1527 és 1528-ban adta ki a teljes latin nyelvű bibliát. 1531-ben fejezte be a Dictionarium seu latinae linguae thesaurus címmel írt latin szótárát, mely mérföldkövet jelentett nem csak a latin szótárírásban, hanem általában a nyomdászat történelmében is.

Munkássága

[szerkesztés]
Az általa összeállított első latin-francia szótár
(Párizs, 1531)

I. Ferenc francia király 1539-ben kinevezte a latin és héber nyelvű művek udvari nyomdászává. A király udvarában nagy tiszteletre tett szert. 1540-ben ő lett a görög művek nyomdásza is. 1541-ben megbízták, hogy Claude Garamond görög betűivel nyomtatott könyveket szállítson a királyi könyvtárnak. Számos ókori görög és római szerző írásának első kiadását is sajtó alá rendezte. Ezeken kívül számtalan iskolai tankönyv hagyta el műhelyét.

A Sorbonne teológusainak ellenségessége miatt Robert Estienne 1550-ben, Párizsból Genfbe kényszerült költözni. A család párizsi nyomdáját öccse, Charles vitte tovább, aki főleg íróként szerzett magának hírnevet Franciaországban. Robert Estienne Genfben kinyomtatott könyvei közül talán a leghíresebb az 1551-ben megjelent görög nyelvű Ótestamentuma, amelyben először jelent meg a szöveg ma is használt, versek szerinti tagolása.


Technikailag fejlett nyomdája a legigényesebb vásárlók igényeit is kielégítette. Ő maga is művelt ember volt, képzett filológusként magas szinten ismerte a latin nyelvet. Sikeres kiadványait sokan másolták, utánozták.

  • Újszövetség-kiadása (Párizs, 1550)
    Újszövetség-kiadása (Párizs, 1550)
  • A Bibliakiadását bíráló párizsi cenzorokhoz írt műve (Párizs, 1552)
    A Bibliakiadását bíráló párizsi cenzorokhoz írt műve (Párizs, 1552)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ 015869
  3. ↑ estienner
  4. ↑ 51914
  5. ↑ 981058518529806706
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  8. ↑ 025505

Források

[szerkesztés]