Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
Rodolfo Lanciani | |
Született | 1845. január 2.[1][2] Róma |
Elhunyt | 1929. május 21. (84 évesen)[3][4] Róma |
Állampolgársága | olasz (1861. március 17. – 1929. május 21.) |
Szülei | Pietro Lanciani |
Foglalkozása | |
Tisztsége | Olasz Királyság szenátora |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Campo Verano[6] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rodolfo Lanciani témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rodolfo Lanciani (Róma, 1845. január 1. – Róma, 1929. május 22.) olasz régiségtudós.
A híres Rossi tanár tanítványa volt, s 1867-ben Visconti Lajos Károly herceggel együtt az ostiai ásatásokat vezette. Ezután, részint személyesen, részint közvetve, Lanciani intézte és vezette az összes római és latiumi ásatásokat, s különösen nagy érdemeket szerzett a régi Róma topográfiájának és műemlékeinek rekonstruálásában. Hosszas tanulmányainak és kutatásainak eredménye a Forma urbis Romae, melyet a Lincei akadémia adott ki 46 nagy lapon, a szövege: Storia degli scavi di Roma dall' anno 800 al 1894-ben sajtó alatt volt. Lanciani, aki a római egyetem tanára volt, több külföldi tudós társaságnak, s egyúttal a Magyar Tudományos Akadémiának is kültagja.