Roméo Dallaire

Roméo Dallaire
Született1946. június 25. (78 éves)[1][2][3]
Denekamp
Állampolgárságakanadai
Foglalkozása
  • politikus
  • önéletrajzíró
  • író
  • katona
  • emberi jogi aktivista
  • vezérőrnagy
Tisztségemember of the Senate of Canada (2005. március 25. – 2014. június 17.)
IskoláiRoyal Military College of Canada
Kitüntetései
  • Officer of the Legion of Merit
  • Kanada Rend tisztje
  • legionnaire of Legion of Merit
  • az Ottawai Egyetem díszdoktora
  • honorary doctorate at the Laval University[4]
  • Shaughnessy Cohen Prize for Political Writing
  • Freedom Award (2004)
  • Governor General's Award for English-language non-fiction (2004)
  • Grand Officer of the National Order of Quebec (2005)[5]
  • Pearson Medal of Peace (2005)[6]
A Wikimédia Commons tartalmaz Roméo Dallaire témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Roméo Dallaire (Denekamp, Hollandia, 1946. június 25. –) író, nyugalmazott szenátor és kanadai tábornok. A ruandai 1994-es népirtáskor jelenlévő ENSZ-békefenntartók, az UNAMIR parancsnokaként, 275 katonával volt kénytelen maradni a polgárháborúban. Ez a szerencsétlenül sikerült akció a hutu szélsőségesek tuszik elleni népirtásának megállítását kísérelte meg.

Ő az alapítója a The Roméo Dallaire Child Soldiers Initiative-nek, ami a gyerekkatonák toborzását, kiképzését és harcba küldését szándékozott megakadályozni.[7] Ezenkívül több, népirtás elleni szervezet munkatársa.

Élete

[szerkesztés]

Dallaire a hollandiai Denekampban született, Roméo Louis Dallaire kanadai származású főtörzsőrmester és Catherine Vermaessen holland származású nővér gyermekeként. Hat hónapos babaként Halifaxba, Kanadába utazott édesanyjával az SS Letitia fedélzetén 1946. december 13-án. Montréalban nőtt fel.

1963-ban jelentkezett a kanadai hadseregbe, 1970-ben diplomázott. 1971-ben kanadai útlevélért folyamodott, hogy külföldre mehessen a csapataival. Meglepetten tapasztalta, hogy bár kanadai állampolgár volt az apja, mivel Hollandiában született, nem kapta meg automatikusan a kanadai állampolgárságot, később azonban megkapta.

Ruanda

[szerkesztés]
Bővebben: Ruandai népirtás

A küldetés eredetileg

[szerkesztés]

Dallaire 1993 végén kapta a dandártábornoki megbízatását az UNAMIR-nál (United Nations Assistance Mission for Rwanda vagyis ENSZ Ruandai Segély Misszió). A küldetés célja az volt, hogy segítsen az arushai kiegyezés végrehajtásában. Az ENSZ megkísérelt tárgyalni a hutukkal a ruandai hadseregből, és Juvénal Habyarimanával, az akkori elnökkel valamint felkelő tuszikat képviselő Paul Kagaméval, aki jelenleg Ruanda elnöke. Amikor Dallaire megérkezett Ruandába, a feladata az volt, hogy felügyelje az arushai kiegyezés végrehajtását. Ebben az átmeneti időszakban még volt remény arra, hogy a tuszik a hutukkal megegyezésre jutnak, és mindkét fél küldhet képviselőket a megalakuló kormányba.

1994. január 22-én azonban már voltak jelei annak, hogy valami nincs rendjén. Egy francia DC–8-as repülőgép fegyverrel és lőszerrel megpakolva landolt a fővárosban, Kigaliban, amit a hutu irányítás alatt álló ruandai hadsereg számára szállítottak le. Egy informátoron keresztül Dallaire megtudta, hogy ezekkel a fegyverekkel az Interahamwe (hutu félkatonai szervezet) követett el támadásokat a tuszik ellen, miután a belgák visszavonták az erőiket.

Az ENSZ-nek küldött távirata ellenére Dallaire nem kapott felhatalmazást, hogy fegyvert használjon, mert ez az ENSZ hatáskörén kívüli cselekedetnek minősült volna. Ráadásul a hutuk állítása szerint a fegyverszállítmányok rendelését már az arushai kiegyezés előtt intézték, így az ENSZ-nek nem volt joga visszatartani ezeket a szállítmányokat. A papírok szerint ezek Belgiumból, Izraelből, az Egyesült Királyságból, Hollandiából és Egyiptomból érkeztek. Továbbá a hutu fegyveres erők elkezdték ellenőrzés alá vetni az állampolgárok személyi igazolványait, vizsgálva, hogy ki hutu, és ki tuszi. Ezzel a későbbiekben könnyen meghatározhatták célpontjaikat.

A népirtás

[szerkesztés]

Miután tíz belga katonát megöltek és megcsonkítottak, Belgium visszarendelte erőit (Dallaire őket tartotta a legjobban képzettnek és felszereltnek). Dallaire ezek után megerősítette kontingensét pakisztáni, kanadai, ghánai, tunéziai és bangladesi katonákkal. Főként a főváros és a nagyobb városokra fókuszált, különösen azokra a területekre, ahol tudta, hogy tuszik bujkáltak. Dallaire személyzete nem egyszer a megbízólevelük segítségével mentettek tuszikat az Interahamwe katonáitól. Ezzel közel 32 ezer ember életét sikerült megmenteniük.

Könyvében a különböző nemzetiségű erőket nagyra értékelte, legnagyobbra a ghánaiakat és a tunéziaiakat tartotta. Ghána három békefenntartót vesztett.

Kötete magyar közkönyvtárban

[szerkesztés]
  • Shake hands with the devil : the failure of humanity in Rwanda / Lieutenant-General Roméo Dallaire ; with Major Brent Beardsley ; [forew. by Samantha Power]. New York, N.Y.; Carroll and Graf, 2005. XXV, [3], 562 p. ill., térk. (Lelőhely: Országgyűlési Könyvtár)[8]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Library of Parliament. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ GeneaStar
  4. ↑ https://www.ulaval.ca/notre-universite/prix-et-distinctions/doctorats-honoris-causa-de-luniversite-laval/recipiendaires-doctorat-honoris-causa-2014-2015/romeo-a-dallaire.html
  5. ↑ http://www.ordre-national.gouv.qc.ca/membres/membre.asp?id=665
  6. ↑ https://www.unac.org/pearson-peace-medal
  7. ↑ Child Soldiers/Gyermekkatonák (angolul). [2015. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 1.)
  8. ↑ MOKKA katalógus nyomán.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Roméo Dallaire című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.