| Rozgonyi Simon | |
| Magyar Királyság Országbírója | |
| Hivatali idő 1409 – 1414 áprilisa | |
| Előd | Szécsényi Frank |
| Utód | Perényi Péter |
| Született | 14. század nem ismert |
| Elhunyt | 1444. november 10.[1][2] |
| Házastársa | Anna Margit |
| Gyermekei | |
| Foglalkozás |
|
| Vallás | római katolikus egyház |
Rozgonyi Simon (? – 1414 április), sárosi ispán (1397–1401), országbíró (1409–1414),[3] a Sárkányrend dékánja és rektora (dracuniceque societatis decanus et rector)[4]
Édesapja Rozgonyi Miklós, testvére László.[5] Katonai pályafutását Lajos király oldalán kezdte, akit elkísért itáliai hadjáratára, és testvérével együtt részt vett Treviso (Teruisii) ostromában 1373 nyarán, ahol mindketten harcoltak és Simon súlyos sebesüléseket is szerzett.[6] Az itáliai hadjárat egy másik eseményéről is említést tesz egy 1410-es oklevél, melyben arról szólnak, hogy Sancti Salvatoris város ostrománál, egész a városfalakig tört, azonban ekkor egy számszeríj nyila fúrta át a lábát és sokáig kérdéses volt életben maradása.[7]
Nagy Lajos halála után a Lengyel trón is megürült. Eredetileg Lajos lányát, Máriát szánták uralkodónak, aki azonban Magyarország királynője lett. Ekkor merült fel testvére, Hedvig neve. Azonban a lengyel nemesek egy része IV. Ziemovit, Mazóvia hercegének trónra ültetését támogatta, és 1383. június 15-én ki is kiáltották királynak. Erre válaszul Erzsébet anyakirályné 12 000 fős hadat küldött Ziemovit, mazóviai tartományába és vereséget mértek rá. Ennek a hadjáratnak is része volt Rozgonyi Simon, aki ez alkalommal is sebesüléseket szerzett. Zsigmond oldalán a török ellen is küzdött, Orehow (Bulgária) ostrománál a város erődítményig tört előre, sisakját a támadókra zúdított kőzápor törte be és máshol is sebesüléseket szenvedett.[7]
1396-ban Nikápolynál a Rozgonyi család több tagja is harcolt a török ellen, többek között Simon, aki még föld alatti átjárón is megpróbált az ellenség táborába jutni, de végül a királlyal együtt menekülni kényszerült.[8] A csatában rokonai, János és Oszvald életüket vesztették a túlerővel szemben vívott harc során. Nem sokkal a csat után már 1397 augusztusában kelt oklevélben már a Sárosiak igaz ispanjaként említik.[9] 1399-ben a Liptó megyei Nagyvár Prokop morva örgróftól való visszafoglalásában segítette Zsigmondot.[6]
1403-ban a Zsigmond ellen lázadó főurak (élükön Kanizsai János esztergomi érsekkel) Nápolyi Lászlót hívták meg a trónra,[10] ekkor Rozgonyi újabb tanújelét adta a király iránti elkötelezettségének. Az északkeleti országrész fő lázítója Ludányi Tamás egri püspök volt, akik mellett felsorakoztak a Bebek, Debrői, Vadászy, Drugeth családok. Zsigmond három fronton indított támadást a lázadók ellen, melyből az északkeleti országrészek felé tartó csapatok irányítói Perényi Péter és Rozgonyi volt.
Perényi Péterrel Tállyánál, a lázadó Debrői István kincstárnok családjától ostromgépekkel vívta el a várat,[11] utána Egernél, majd Szarvaskőnél ütközött meg a lázadókkal.[12] Eger ostromára 400 lovassal érkezett és nem csupán haderejét hanem meggyőző képességét is bevetette, hogy a lázadókat lecsillapítsa.[7] A városban történt, nagy károkat okozó gyújtogatásért Ludányit tették felelőssé, de valószínűsítik, hogy a rábeszélés mellett, a vár védőinek megfélemlítése (gyújtogatások) is a hadi taktika részét képezték.[13][14]
Nem sokkal a lázadás leverése után már Bártfán találjuk Rozgonyit, aki a város lengyelek alóli felmentésében segédkezik, ugyancsak 400 lovasával.[7] Később diplomataként is kipróbálja magát: 1406-ban Ulászló lengyel királynál jár követségben,[15] 1407-ben pedig Ófalun tárgyal a lengyel megbízottakkal kereskedelmi kérdésekben, harmincadvám beszedésével kapcsolatban.[16]
Szécsényi Frank halálát követően körülbelül fél évvel nevezték ki az országbírói tisztségbe; 1409 márciusában egy Budán kelt oklevél már országbíróként (Symonis de Rozgon iudicis curie) említi.[17]
A Német Lovagrend és Lengyelország között kitört háborúban Zsigmond a lovagrend oldalára állt és 1410-ben szövetségesei megsegítésére küldött főként csehekből, morvákból és németekből álló mintegy tizenkétezer fős sereg vezetését Stibor vajdára bízta. 1411 februárjában létrejött a békemegállapodás a lovagrend és a lengyelek között, a magyar-lengyel békekötés megteremtésében Rozgonyi Simon országbíró is szerepet vállalt. Az első béketárgyalásokat Iglón (1411. március), majd Ófaluban (Antiqua Villa) és a lengyelországi Szramovice (Sromowce) faluban (1411. november - ahol egyelőre csak 1412. augusztus 15-ig tartó fegyverszünetben állapodtak meg, de kilátásba helyeztek egy személyes találkozót is), majd újra Ófaluban és Iglón (1412 február-március) folytatták.[18] A béke aláírására végül 1412. március 15-én, Lublón került sor.
Halálára 1414. április 9 és április 16-a között került sor.[19][20]
Felesége Anna[21] volt, kivel már 1399-ben házasságban élt gyermekeivel.[22] Egy 1423-ban kelt oklevél egy Margit nevű asszonyról, Rozgonyi Simon özvegyéről tesz említést, aki V. Márton pápától nyert bűnbocsánatot.[23]
Gyermekei közül többen beírták magukat a magyar történelembe: