Rrëshen | |
A rrësheni Világmegváltó Jézus-székesegyház | |
Közigazgatás | |
Ország | Albánia |
Megye | Lezha |
Község | Mirdita |
Alközség | Rrëshen |
Irányítószám | 4601–4602 |
Körzethívószám | 0216 |
Népesség | |
Teljes népesség | 8803 fő (2011) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 100 m |
Időzóna | |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 41° 46′ 08″, k. h. 19° 52′ 29″41.768910°N 19.874740°EKoordináták: é. sz. 41° 46′ 08″, k. h. 19° 52′ 29″41.768910°N 19.874740°E | |
Rrëshen weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rrëshen témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rrëshen kisváros Albánia északnyugati részén, Lezhától légvonalban 20 kilométerre keleti irányban, a Mirdita vidékének a Kis-Fan folyó partján fekvő közigazgatási és gazdasági központja, a római katolikus Rrësheni egyházmegye székhelye. Lezha megyén belül Mirdita község, valamint Rrëshen alközség központja; ez utóbbi közigazgatási egység további települései Bukmira, Fushë-Lumth, Gëziq, Jezull, Kodër Rrëshen, Kulma, Lurth, Malaj, Malaj Epërm, Ndërfushas, Ndërfan, Sheshaj, Tarazh és Tena. A 2011-es népszámlálás alapján Rrëshen alközség népessége 8803 fő.[1]
A fiatal várost Fushë-Lumth falu közelében létesítették a második világháborút követő években, majd 1949-ben városi jogállást kapott és Mirdita központja lett. Az elkövetkező évtizedekben a közeli Rubik és Kurbnesh környéki bányákban kifejtett érc feldolgozó centrumává[forrás?] fejlesztették. 1987-ben adták át a Milotot Rrëshenen keresztül Burrellal és Klosszal összekötő ipari vasúti szárnyvonalat.[2] 1996 decemberében Oroshból Rrëshenbe helyezték át a mirditai római katolikus egyházmegye székhelyét,[3] s 2001-ben szentelték fel a püspökség főtemplomát, a Világmegváltó Jézus-székesegyházat (Katedralja e Jezusi i Vetmi Shpëtimtar i Botës).[4]
A városban található Mirditai Történeti Múzeum (Muzeu Historik Mirditë) tárlatai elsősorban a vidék helytörténetét és néprajzát, valamint színes népviseletét mutatják be,[5] de népviseletek és népi hangszerek kiállítása a főtéren álló Kultúrpalotában (Pallati i Kulturës) is látogatható.[6]
A város szomorú nevezetessége, hogy a kommunisták által bebörtönzött Musine Kokalari (1917–1983) írónő 1961-es szabadulása után rrësheni internáltként, utcaseprőként élte le életét.[7]