Rubídium-azid

rubídium-azid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 22756-36-1
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet RbN3
Moláris tömeg 127,488 g/mol−1
Megjelenés színtelen, enyhén higroszkópos kristályok[1]
Sűrűség 2,79 g·cm−3[2]
Olvadáspont 310 °C (bomlik)
Oldhatóság (vízben) 1070 g·l−1 (16 °C)[2]
Oldószerei oldhatatlan éterben
Veszélyek
Főbb veszélyek nincs adat
Rokon vegyületek
Azonos kation rubídium-oxid
rubídium-hidroxid
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A rubídium-azid egy rubídiumból nitrogénből álló vegyület. Képlete RbN3.

Előállítása

[szerkesztés]

Rubídium-karbonát és nátrium-azid reakciójával állítható elő:[3]

Elő lehet állítani rubídium-szulfát és bárium-azid reakciójával is. Keletkezhet rubídium és nitrogén reakciójával is elektromos kisülés hatására. A reakcióban rubídium-nitrid is keletkezik.[4]

Tulajdonságai

[szerkesztés]

Kristályszerkezete tetragonális, tércsoport I4/mcm. Rács paraméterei: a = 630,8 pm, c = 753,7 pm. Elemi cellája négy atomot tartalmaz.[1][5]

310 °C-on termikusan bomlik, bomlásakor elemi rubídium (60%) és rubídium-nitrid keletkezik.[6] Mindazonáltal nem robbanásveszélyes.[7]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumazid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  1. a b Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 688 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
  2. a b Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: Handbook of inorganic compounds. CRC Press, 1995, ISBN 978-0-8493-8671-8, S. 333 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
  3. Dissertation: "Strukturchemische Untersuchungen von Halogenidaziden des Bariums, Thalliums und Zinks", Universität Dortmund, 2001. PDF Archiválva 2013. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
  4. H. Wattenberg: "Über zwei Bildungsweisen von Natriumnitrid und Kaliumnitrid" in Ber. d. dt. chem. Ges. 1930, 63(7), S. 1667-1672. doi:[//dx.doi.org/10.1002%2Fcber.19300630708 10.1002/cber.19300630708]
  5. Ulrich Müller: "Verfeinerung der Kristallstrukturen von KN3, RbN3, CsN3 und TlN3" in Zeitschr. f. anorg. u. allg. Chem. 1972, 392(2), S. 159-166. doi:10.1002/zaac.19723920207
  6. Don M. Yost: "Systematic Inorganic Chemistry", Verlag Read Books, 2007. ISBN 978-1-4067-7302-6. S. 128ff. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben)
  7. R. Abegg, F. Auerbach: 'Handbuch der anorganischen Chemie'. Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 430.Volltext