Rubídium-karbonát

rubídium-karbonát
rubídiumion
karbonátion
Kémiai azonosítók
CAS-szám	584-09-8
PubChem	11431
ChemSpider	10950
RTECS szám	FG0650000
InChI InChI=1/CH2O3.2Rb/c2-1(3)4;;/h(H2,2,3,4);;/q;2*+1/p-2
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	Rb2CO3
Moláris tömeg	230,945 g·mol^−1
Megjelenés	fehér por, nagyon higroszkópos
Sűrűség	3,55 g·cm^−3[1]
Olvadáspont	837 °C[4]
Forráspont	900 °C (bomlik)
Oldhatóság (vízben)	* nagyon jól oldódik (4500 g·l^−1 oldódik 20 °C-on)[2] alig oldódik Etanolban[3]
Veszélyek
EU osztályozás	nincs listázva
Főbb veszélyek	irritáló
R mondatok	R36/37/38
S mondatok	S26 S37/39
Lobbanáspont	nem gyúlékony
LD50	2630 mg·kg^−1 (patkány, szájon át)[2]
Rokon vegyületek
Azonos kation	rubídium-oxid rubídium-hidroxid
Azonos anion	lítium-karbonát nátrium-karbonát kálium-karbonát cézium-karbonát
Rokon vegyületek	rubídium-hidrogén-karbonát
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A rubídium-karbonát a szénsav rubídiumsója, képlete Rb₂CO₃. Stabil, nem különösebben reakcióképes, vízben nagyon jól oldódó vegyület. A rubídiumot általában rubídium-karbonátként lehet megvenni.

Előállítása

Ammónium-karbonát és rubídium-hidroxid reakciójával állítható elő:^[5]

${\displaystyle \mathrm {(NH_{4})_{2}CO_{3}+2\ RbOH\longrightarrow Rb_{2}CO_{3}+2\ NH_{3}+2\ H_{2}O} }$

Vagy rubídium-oxalát oxidációjával:

${\displaystyle \mathrm {2\ Rb_{2}C_{2}O_{4}+O_{2}\longrightarrow 2\ Rb_{2}CO_{3}+2\ CO_{2}} }$

A természetben a lepilodit ásványban fordul elő a kálium-karbonáttal és a cézium-karbonáttal keveredve. Majd a lepidolitot feldolgozva nyerik ki a rubídium-karbonátot.

Tulajdonságai

A rubídium-karbonát egy fehér színű, szagtalan, levegőre, nedvességre érzékeny higroszkópos, szilárd anyag. Három különböző kristályszerkezete van, szobahőmérsékleten csak az alfa fordul elő. Tércsoport: P2₁/c. (Rács paraméterei: a = 734,4 pm, b = 1011,6 pm, c = 587,26, elemi cellája négy atomot tartalmaz,) Pnma és P6₃/mmc. melyek megegyeznek a kálium- és cézium-karbonátéval.^[6]

100 g abszolút etanolban 0,74 g rubídium-karbonát oldódik.^[7]

Standard képződési energiája −1150 kJ·mol⁻¹.^[8]

900 °C felett disszociálódik:^[9]

${\displaystyle \mathrm {Rb_{2}CO_{3}\longrightarrow Rb_{2}O+CO_{2}} }$

Ha rubídium-karbonát vizes oldatában szén-dioxidot oldanak akkor rubídium-hidrogén-karbonát keletkezik:^[10]

${\displaystyle \mathrm {Rb_{2}CO_{3}+CO_{2}+H_{2}O\longrightarrow 2\ RbHCO_{3}} }$

Magnéziummal és hidrogénnel együtt hevítve rubídium-hidrid keletkezik belőle:^[11]

${\displaystyle \mathrm {Rb_{2}CO_{3}+Mg+H_{2}\ {\xrightarrow {\ \Delta \ }}\ 2\ RbH+MgO+CO_{2}\uparrow } }$

Felhasználása

Használják az üveggyártásban az üveg élettartalmának növelésére, illetve a vezetőképességének csökkentésére. Használják még katalizátorként.^[12]

Továbbá speciális szemüvegek gyártásánál,^[13] földgázból rövid szénláncú alkánok előállításánál katalizátorként, és más rubídiumvegyületek előállításához.^[14]

Rubídium és cézium analitikai elválasztásához, mert alig oldódik etanolban, ellentétben a cézium-karbonáttal.^[3]

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidium carbonate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumcarbonat című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

1. Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 684 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
2. A 584-09-8 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. (JavaScript szükséges) (angolul)
3. K. A. Hofmann: "Lehrbuch der anorganischen Chemie", 2. Auflage 1919. Verlag F. Vieweg & Sohn, S. 439. Volltext
4. Pradyot Patnaik. Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, 2002, ISBN 0-07-049439-8
5. 1911encyclopedia.com. [2007. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 4.)
6. Konformationsaufklärung anorganischer Oxoanionen des Kohlenstoffs (Dissertation Uni Stuttgart) (PDF; 20,0 MB)
7. Aterton Seidell: "Solubilities Of Organic Compounds Vol - I", S. 1432; Volltext.
8. Fania Moriseevna Perelman: "Rubidium and Caesium", Verlag Pergamon Press 1965. S. 46. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben), doi:10.1002/ange.19660780727.
9. Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: Handbook of inorganic compounds. CRC Press, 1995, ISBN 978-0-8493-8671-8, S. 333 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
10. R. Abegg, F. Auerbach: "Handbuch der anorganischen Chemie". Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 435; Volltext.
11. J. W. Mellor: "A comprehensive treatise on inorganic and theoretical chemistry", Band 2, Verlag Wiley 1962, S. 2186. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
12. Canada Patents. [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 4.)
13. Rubidium and Rubidium Compounds. [2013. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 22.)
14. Rubidium carbonate (micronmetals)