Rubídium-szulfid
| rubídium-szulfid | |
| |
| __ Rb+ __ S2− | |
| Kémiai azonosítók | |
| CAS-szám | 31083-74-6 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | Rb2S |
| Moláris tömeg | 203,00 g/mol−1 |
| Megjelenés | fehér, vagy halványsárga kristályok[1] |
| Sűrűség | 2,912 g·cm−3 |
| Olvadáspont | 530 °C[2] |
| Oldhatóság (vízben) | oldódik |
| Veszélyek | |
| Főbb veszélyek | nincs adat |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos kation | rubídium-oxid rubídium-hidroxid |
| Azonos anion | hidrogén-szulfid |
| Rokon vegyületek | rubídium-hidrogénszulfid |
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. | |
A rubídium-szulfid egy kémiai vegyület képlete Rb2S.
Előállítása
[szerkesztés]A rubídium-szulfidot rubídium-hidroxid és hidrogén-szulfid reakciójával állítják elő, a reakció köztiterméke a rubídium-hidrogénszulfid:[3][4]
Tulajdonságai
[szerkesztés]Kristályai köbösek tércsoport: . Rács paraméterei: a = 765,0 pm, elemi cellája négy atomot tartalmaz.
A rubídium-szulfid reagál a kénnel hidrogén atmoszférában rubídium-pentaszulfid Rb2S5 keletkezik belőle.[5][4]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumsulfid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 692 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: Handbook of inorganic compounds. CRC Press, 1995, ISBN 978-0-8493-8671-8, S. 336 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ Wilhelm Blitz, Ernst Wilke-Dörfurt: "Über Sulfide des Rubidiums und Cäsiums" in Zeitschr. f. anorg. Chem. 1906. 48, S. 297–317. Volltext
- ↑ a b R. Abegg, F. Auerbach: 'Handbuch der anorganischen Chemie'. Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 430.Volltext
- ↑ Wilhelm Blitz, Ernst Wilke-Dörfurt: Ueber die Pentasulfide des Rubidiums und Cäsiums. In Ber. d. dt. chem. Ges. 1905, 38, 1, S. 123–130, doi:10.1002/cber.19050380114.