Rudolf Stammler | |
![]() | |
Rudolf Stammler az 1880-as években | |
Született | 1856. február 19.[1][2][3][4][5] Alsfeld[6] |
Elhunyt | 1938. április 25. (82 évesen)[1][3][4][5] Wernigerode[7] |
Állampolgársága | német |
Gyermekei | Wolfgang Stammler |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolf Stammler témájú médiaállományokat. | |
Rudolf Stammler (Alsfeld, 1856. február 19. - Wernigerode, 1938. augusztus 25. ) német jogtudós, jogfilozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja (1933). Nézetei nagy befolyást gyakoroltak mind az európai, mind a dél-amerikai jogi gondolkodásra.
Egyetemi tanulmányait Lipcsében fejezte be. Lipcsében kezdte pályafutását 1880-ban. 1882-től professzor volt Marburgban, Giessenben, 1885-től kezdve Halléban és végül Berlinben. Jogfilozófiáját a marburgi neokantianizmus követőjeként fejtette ki. Fő témája az ú.n. helyes jog volt.
1908-ban előadást tartott Helyes jog címmel a Magyar Jogászegyletben Budapesten.
Stammler a történeti jogi iskolával és a materialisztikus történeti felfogással szemben kritikai alapon megalapította a szociális idealizmus rendszerét, amelynek értelmében a jog a társadalmi életnek egyik alapja, mert ezt mint egységes egészet monisztikusan kell felfogni. A társadalmi fejlődés, ebből a szempontból tekintve, szüntelen körforgás képét adja.[8]
Stammler írja:
„«Igazságosság» annyi, mint megegyezés a közösség gondolatával. Törvény akkor igazságos, ha kimutatható, hogy különös tartalma a közösség alapvető gondolatával megegyezik. «Jó erkölcsök», «méltányosság» stb. alatt nem valami misztikus etikai [9] hatalmat kell értenünk, hanem jogszabályokat, és pedig azokat, amelyek a különös esetben a közösség gondolatával megegyeznek. Mindezen esetekben egy-egy jogszabályról van tehát szó.... Helyes jog pedig nem valami ideális törvénykönyv, hanem az érvényes jog egy részéül van gondolva, azon részéül, amely a közösség gondolatával megegyezik. Ami azzal nem egyezik meg, ahol tévedés esett, vagy ahol talán egyszer rosszakarat is közrejátszott, az helytelen.[10]”