Rábapaty | |||
Felsőbüki Nagy-kastély | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Vas | ||
Járás | Sárvári | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Dugovics Balázs István (független)[1] | ||
Irányítószám | 9641 | ||
Körzethívószám | 95 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1715 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 75,15 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 21,41 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 18′ 00″, k. h. 16° 55′ 60″47.300000°N 16.933333°EKoordináták: é. sz. 47° 18′ 00″, k. h. 16° 55′ 60″47.300000°N 16.933333°E | |||
Rábapaty weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Rábapaty témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rábapaty község Vas vármegyében, a Sárvári járásban.
Sárvártól mintegy 6 kilométerre északra fekszik, a Rába folyó mellett; keleti határában ered a Pereszteg-patak.
A szomszédos települések: észak felől Jákfa, északkelet felől Ostffyasszonyfa, dél felől Sárvár (Rábasömjén), nyugat felől Ölbő, északnyugat felől pedig Zsédeny. Közigazgatási területe északnyugat felől, egy-egy rövid szakaszon érintkezik még Pósfa és Hegyfalu határszélével is.
Az ország távolabbi részei felől a leginkább kézenfekvő megközelítési útvonala a 84-es főút, amely végighúzódik a teljes belterületén. Az északkeleti szomszédságában fekvő kisebb településekkel és azokon keresztül Répcelakkal a 8447-es út, Rábasömjénnel a 84 151-es számú mellékút köti össze; országos közútnak minősül még a területén a Rábabogyoszló településrészen, annak főutcájaként kelet-nyugati irányban végighúzódó 84 152-es számú mellékút.
A település három kisközség: Alsópaty, Felsőpaty és Rábabogyoszló egyesítésével alakult ki. Alsópatyot 1950-ben egyesítették Rábabogyoszlóval Rábapaty néven, ehhez csatolták 1974-ben Felsőpatyot.
Paty első okleveles említése 1293-ból, Rábabogyoszlóé pedig néhány évvel korábbról 1274-ből került elő. A települések valószínűleg már a honfoglalás előtt is lakottak voltak.
A 15. században a lakosság jórésze kisbirtokos volt. A tetődombon Káró- vagy Dákópaty, helyezkedett el, a templom mellett Felsőpaty, az urasági majorság mellett Alsópaty és tőle délre, a vizenyős helyre Rábabogyoszló települt.
A dákópatyi Farkas család tagja, dákópatyi Farkas Tóbiás és dákópatyi Farkas Ambrus földbirtokosok voltak 1549-ben Dákópatyon.[3]
Alsópaty a "Farkas-Paty" nevet is bírta; Ez volt az ősrégi farkaspatyi Farkas család fészke. Az első ismert említés amely összeköti a farkaspatyi Farkas családot Alsópattyal 1565-ből származik, amikor patyi Farkas András adományt szerzett Iklandi Bernáttal együtt a patyi birtokrészeire. 1568-ban Farkas Boldizsárnak Középpatyon voltak birtokai, 1580-ban Farkas Tóbiás Nemespaty birtokosa. 1586-ban Farkas Boldizsárné nádasdi Nádasdy Zsófia, Nádasdy Kristóf és Choron Margit lánya birtokolta Alsópatyot.[4] A farkaspatyi Farkas család később kikerült a településről, Zala vármegyébe költözött: farkaspatyi Farkas Gábor a 18. század elején a Sidy családból származó sidi Sidy Máriát, sidi Sidy Mihály, az egervári helyettes kapitánya, és szenterzsébeti Terjék Mária lányát bírta nőül. Leszármazottjai kisbirtokosok voltak Andráshidán és Kálócfán. A farkaspatyi Farkas családnak az egyik ága Nógrád vármegyébe települt át, ahol farkas-patyi Farkas Gábor nógrádi vármegyei ügyész 1744-ben, 1750-ben főszolgabiró, 1756-ban pedig a vármegye főjegyzője.
A dákópatyi Farkas család leszármazottjai szintén Zalába települtek át a 17. század végén. Az 1790-es nemesi összeírás szerint dákópatyi Farkas István fia Imre kispáli lakós, és dákópatyi Farkas János fia János Ságodon lakott.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1648 | 1614 | 1617 | 1609 | 1629 | 1638 | 1659 | 1710 | 1696 | 1715 |
2013 | 2014 | 2015 | 2016 | 2017 | 2018 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,6%-a magyarnak, 1,2% németnek, 0,5% cigánynak, 0,1% bolgárnak mondta magát (16,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 62,9%, evangélikus 9,6%, református 0,7%, görögkatolikus 0,1%, izraelita 0,1%, felekezet nélküli 2,9% (23% nem nyilatkozott).[13]
1818-tól itt élt Dukai Takách Judit költőnő.