Rábasebes

Rábasebes
Széchényi-kastély
Rábasebes címere Rábasebes zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Győr-Moson-Sopron
Járás	Csornai
Jogállás	község
Polgármester	Pető Zsolt (független)[1]
Irányítószám	9327
Körzethívószám	96
Népesség
Teljes népesség	76 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	10,76 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	5,39 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 25′ 60″, k. h. 17° 13′ 60″47.4333, 17.233347.433300°N 17.233300°EKoordináták: é. sz. 47° 25′ 60″, k. h. 17° 13′ 60″47.4333, 17.233347.433300°N 17.233300°E
Rábasebes Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Rábasebes weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rábasebes témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Rábasebes község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Csornai járásban. 1950-ig Sopron vármegyéhez tartozott.

Fekvése

Magyarország északnyugati részén, a Rába bal partján helyezkedik el, közel a tőle nyugatra található Vág településhez és a folyó másik oldalán vele szemközt elhelyezkedő Kemenesszentpéterhez.

Közigazgatási területén, lakott területeitől északra áthalad a 8425-ös út, ezen érhető el Vág és Szany felől is. Központja vonatkozásában azonban zsáktelepülésnek tekinthető, mert csak az előbbi útból délnek kiágazó 84 133-as számú mellékúton érhető el. Vasútvonal nem érinti.

Története

A település első írásos említése 1263-ból való, a 14. századtól birtokként a pápoci pálos rendi perjelség tulajdona. Az urasági major 1548 körül jött létre a településen. 1570 környékén Sennyey Ferenc birtokába került a terület. 1594-ben a törökök elpusztították, és 1620-ban is még lakatlan. A 17. század közepén már néhány család lakta, akik azonban nem földesuruk (a pápoci perjelség) katolikus vallását vették fel, hanem evangélikus vallásúak lettek a szomszédos Vág település protestáns leányegyháza révén; ez feltételezhetően annak köszönhető, hogy akkoriban betöltetlen volt a pápoci perjel tisztsége, helyette a birtokokat adminisztrátorok irányították, akiket csak a birtok javadalma érdekelt, népe és a nép vallása nem. A településen 1697-ben már 50 fő élt, akik közül 36 protestáns és 14 katolikus.

A kuruc időkben a falu ismét elnéptelenedett: a lakosok egy része a pestis áldozatává vált, másik része Szentpéterfára menekült. Sebest 1710-ben egyébként 26 jobbágytelek népe lakta mindössze 8-9 jobbágyházban. 1725-ben Sopron vármegye felszólította a pápoci perjelség birtokait irányító adminisztrátort, Orosz urat, hogy a korábban Szentpéterfára menekült lakosokat telepítse vissza Sebesre. 1726-ban a visszaköltözés megtörtént, megindult a falu újjáépítése, fejlődése. Minden jobbágy 50 hold szántóföldet művelt, s a birtokosukkal ugyanebben az évben kötött szerződés értelmében nem kellett robotolniuk egészen 1767-ig. 1745-ben a hasznosított földterületek közül a parasztföldek a falutól Szany felé, a rétek pedig Vág felé estek. Sebest 1780-ban II. József a soproni társaskáptalannak adományozta, aki 1901-ig maradt birtokosa a területnek. Míg 1785-ben 212 lelket és 26 házat, addig 1828-ban már 295 főt és 37 házat számlált a település; ekkorra azonban egy jobbágyra már csak 8 hold szántóföld és 8 hold rét jutott. Megindult a falu környéki erdők kivágása és szántófölddé művelése is: 1828-ig mintegy 163 hold erdőt irtottak ki, melyek területe azután irtásfölddé lett. Ezeket az irtásföldeket a birtokos 1828-ban teljes mértékben visszaváltotta. 1857-ben a településen minden telek 7 hold legelőt kapott, így a falu összesen 80 kishold legelővel bírt. Sebes lakossága tovább nőtt, 1880-ban már 327 lakos élt a településen. A soproni társaskáptalan 1851-ben erdővel és malommal is rendelkezett sebesi birtokán, melyhez 1893-ban összesen 456 katasztrális hold föld tartozott.

Rábasebes mindhárom, a Habsburg Birodalom területéről készült katonai felmérés térképén szerepel.^[3][4][5]

A 20. század elején birtokosváltásra került sor: a soproni káptalantól 1901-ben sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Jenő (1836–1911) vásárolta meg a rábasebesi birtokot, melyre a ma is látható kastélyt 1903–1904-ben építtette. 1911-ben 414 katasztrális hold földterület tartozott a család birtokához Rábasebesen, amit még ebben az évben a tulajdonos halálával fia, sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Jenő (1872–1935) örökölt meg. Habár nincs adat arra nézve, hogy pontosan mikortól, de 1925-ben már biztosan nem a Széchényi család a birtoktulajdonos: vélhetően valamivel 1923 előtt eladták. Csak feltételezik, hogy ezután egy ideig a gróf feleségének családjáé, a zsadányi és törökszentmiklósi gróf Almásy családé volt a kastély és a birtok. 1926-ban viszont már biztosan Dobos Gábor, Vág korábbi jegyzője a tulajdonos. 1935-re a kastélyhoz már csak kevesebb, mint 100 katasztrális hold nagyságú földbirtok tartozott. A kastély és birtokainak következő tulajdonosa a második világháború végéig a pfanenbergi és graefendorfi báró Wildburg család lett, akik a háború végén elhagyták a kastélyt.

A második világháborúban a szovjetek az 1945. március 27-ről 28-ra forduló éjszakán keltek át a Rábán: egy részük Marcaltőtől délnyugatra, másik részük Várkesző és Kemenesszentpéter között, s ez utóbbiak egyből el is foglalták Vágot és Rábasebest.^[6] A világháborúban 15 sebesi halt meg; emlékükre közadakozásból egy nevüket felsoroló márványtáblát készíttetett a falu.

1950-től Rábasebesen önálló községi tanács működött, amely később megszűnt. A település közigazgatási önállóságát csak az 1990-es választásokat követően nyerte vissza. 1953-ban megalakult az első termelőszövetkezet (tsz) Rábasebesen, de mellette akkor még termelői csoportok is léteztek; ennek az állapotnak az 1959-es teljes tsz-esítés vetett véget. A rábasebesi tsz aztán az 1960-as években társult a szanyi Dózsa Tsz-szel, mely együttműködés még 1998-ban is fennállt.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Ivék Ferenc (független)^[7]
• 1994–1998: Ivék Ferenc (független)^[8]
• 1998–2002: Ivék Ferenc (független)^[9]
• 2002–2006: Mizser Edit (független)^[10]
• 2006–2010: Mizser Edit (független)^[11]
• 2010–2014: Mizser Edit (független)^[12]
• 2014–2019: Mizser Edit (független)^[13]
• 2019–2024: Dr. Gasztonyi Zoltán (független)^[14]
• 2024– : Pető Zsolt (független)^[1]

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között

Lakosok száma	65	64	54	80	77	76	76
	2013	2014	2015	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,3%-a magyarnak mondta magát (6,7% nem nyilatkozott). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 81,3%, református 1,3%, evangélikus 1,3%, felekezeten kívüli 1,3% (14,7% nem nyilatkozott).^[15]

2022-ben a lakosság 92,2%-a vallotta magát magyarnak, 1,3% németnek, 1,3% cigánynak (7,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 49,4% volt római katolikus, 2,6% evangélikus, 1,3% református, 6,5% felekezeten kívüli (40,3% nem válaszolt).^[16]

Látnivalók

• Széchényi-kastély
• római katolikus templom (Nepomuki Szent János-templom)^[17]

Jegyzetek

1. Rábasebes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. október 2.)
2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
3. Rábasebes az Első Katonai Felmérés (1763–1787) térképén. mapire.eu/hu/maps. Österreichisches Staatsarchiv és Arcanum Adatbázis Kft. (Hozzáférés: 2015. április 28.)^{[halott link]}
4. Rábasebes a Második Katonai Felmérés (1806–1869) térképén. mapire.eu/hu/maps. Österreichisches Staatsarchiv és Arcanum Adatbázis Kft. (Hozzáférés: 2015. április 28.)^{[halott link]}
5. Rábasebes a Harmadik Katonai Felmérés (1869–1887) térképén. mapire.eu/hu/maps. Österreichisches Staatsarchiv és Arcanum Adatbázis Kft. (Hozzáférés: 2015. április 28.)^{[halott link]}
6. A szovjet „bécsi hadművelet” hadieseményei (1945. március 28. – április 15.). In Bodrossy Leo: A Balaton története: A Balaton- és a Bakony-vidék kultúrtörténeti fejlődése. Budapest: Minerva Kiadó Kft. 2001. 569. o. ISBN 963-85826-5-0  
7. Rábasebes települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
8. Rábasebes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 28.)
9. Rábasebes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 21.)
10. Rábasebes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 21.)
11. Rábasebes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 21.)
12. Rábasebes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
13. Rábasebes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 28.)
14. Rábasebes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 7.)
15. Rábasebes Helységnévtár
16. Rábasebes Helységnévtár
17. Nepomuki Szent János templom. kirandulastervezo.hu (Kirándulástervező Turisztikai Portál). (magyarul) Netcentrum Kft. (Hozzáférés: 2015. április 28.)

Források

• Horváth Győző: Rábasebes. In Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve. Főszerkesztő: Tuba László. Az adatgyűjtés irányítója: dr. Fekete Mátyás. Budapest: Ceba Kiadó; (hely nélkül): Dr. Fekete Mátyás. 1998. 791–792. o. = Magyarország megyei kézikönyvei, 7. ISBN 963-9089-07-9  
• Rábasebes. In Virág Zsolt: Győr-Moson-Sopron megye kastélyai és kúriái. Művészettörténeti lektor: Prof. Dr. Winkler Gábor. Családtörténeti lektor: Gudenus János József, Szluha Márton. Helytörténeti lektor: Dominkovits Péter. Budapest: Fo-Rom Invest. 2007. 210–212. o. = Magyar kastélylexikon, 9. ISBN 978-96386675-7-1  

További információk

• Cs. Kovács Attila: A kastély lenne a rábasebesiek jövője (HTML). Kisalföld, 2015. április 27.^{[halott link]}
• Bedy Vince dr: A pápóci prépostság és perjelség története. Győr: (kiadó nélkül). 1939. = Győregyházmegye multjából, 6. Hozzáférés: 2015. április 28. (PDF)  

• Győr-Moson-Sopron megyeportál
• Magyarországportál
• Földrajzportál