Rátkai Márton | |
Született | Fischer Mór Márton 1881. november 18. Budapest[1] |
Elhunyt | 1951. szeptember 18. (69 évesen)[1] Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa |
|
Foglalkozása | színész |
Iskolái | Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1903) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1903 – 1951 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rátkai Márton témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rátkai Márton, Rátkai Mór Márton (Budapest, 1881. november 18.[2] – Budapest, Terézváros, 1951. szeptember 18.)[3] Kossuth-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész.
Fischer Simon asztalos és Morgenstern Amália fiaként született. Fischer családi nevét 1902-ben változtatta Rátkaira.[4] 1903-ban végezte el az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémiát. Pályáját a Magyar Színházban kezdte, de rövidesen a Miskolci Nemzeti Színházba szerződött. 1905. novembertől 1920-ig Beöthy László színházainak tagja volt. 1911-ben a Budai Színkörben, 1915–16-ban a Télikertben, 1920-ban a Scala Színházban is fellépett.
1918. július 27-én Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Lábass Juci színésznővel,[5] akitől három évvel később elvált.[6]
1924. szeptember 16-án Budapesten, a Ferencvárosban feleségül vette Kalmár Rozália (1902–1988) színésznőt.[7]
1921–22-ben az Egyesült Államokban játszott. 1922–23-ban, 1925–1928 és 1930–1935 között a Király Színházban, 1923-ban, 1928–29-ben, 1934-ben, 1936-ban, 1939-ben és 1940–41-ben a Vígszínházban, 1929–30-ban és 1936-ban a Városi Színházban, 1931-ben, 1935-ben és 1938-ban a Belvárosi Színházban szerepelt. 1932-ben a Pesti Színház, 1934-ben a Budapesti Színház, 1935-ben az Andrássy úti Színház, 1937–38-ban a Művész és az Erzsébetvárosi Színház, 1938–1940 között a Royal Színház művésze volt. 1924-ben és 1929–1933 között a Budai Színkörben lépett színpadra.
1929-ben Bécsben a Theater an der Wienben vendégszerepelt. 1924-től a Budapesti Színészek Szövetségének alelnöke, 1933–39 között helyettes elnöke volt. 1941-től származása miatt nem kapott szerződést. 1945-től 1951-ig a Nemzeti Színház művésze volt. 1945-ben a Vidám Varieté, 1945–46-ban a Művész, 1946-ban a Béke, a Belvárosi és a Vígszínház is vendégszereplésre hívta. 1948-tól 1951-ig színészmesterséget tanított a Színművészeti Főiskolán.
Kitűnő tánctudással rendelkezett, akrobatikus mozgásával, valamint fanyar humorú szerepformálásaival ideális táncoskomikus lett, de drámai művek jellemeit is emlékezetesen formálta meg. 1945 után több klasszikus mű komikus és tragikomikus szerepében volt sikere.
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma, 1945–: 21; ugyanitt húsz színházi felvételen is látható.[8]