Sagenista

Sagenista
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Sárgásmoszatok (Stramenopila)
Csoport: Sagenista
Cavalier-Smith 1995 stat. n. 2006
Kládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sagenista témájú rendszertani információt.

A Sagenista a sárgásmoszatok (Stramenopila) Labyrinthulea (= Labyrinthulomycetes) és Pseudophyllomitidae csoportokból álló kládja.[1] Eredetileg a Labyrinthulea mellett a Bicosoecida csoportot tartalmazta, mely később innen kikerült, helyére az Eogyrea került,[2][3][4][5] ehelyett Adl et al. a Pseudophyllomitidaet használják, azonban ekkori egyetlen nemzetsége, a Pseudophyllomitus vélhetően nem monofiletikus.[1]

Történet

[szerkesztés]

Első nagyobb leírt csoportjai a Labyrinthulida Doflein 1901, az Amphitremida Poche 1913 emend. Gomaa et al. 2003 és a Thraustochytrida Sparrow 1943.[1] Az 1930-as és 1940-es években európai és észak-amerikai tengerifűmezők vékonyodásos betegségét okozta, melynek következményei a kagylóipar és a halászat jelentős veszteségei voltak.[6]

A Sagenistát 1995-ben írta le, 1997-ben a Gyrista Ochrophytinából plasztiszvesztéssel kialakult testvércsoportjának tekintette Thomas Cavalier-Smith,[7] a Labyrinthulomycetest 2001-ben írta le Dick.[1]

A Pseudophyllomitust 2002-ben írta le W. J. Lee,[8] azonban Adl et al. alapján ez valószínűleg nem monofiletikus.[1] A nemzetséget Adl et al. 2019-ben sorolta ide a Pseudophyllomitidae csoportba, ezt 2021-ben igazolták Tyihonyenkov et al.[9]

A klád a Chromalveolata-vita része volt, mivel omega-3-zsírsavakat állít elő.[10]

Cavalier-Smith először 2013-ban írta le az Eogyreát egy L kládként, mely a Labyrinthuleához közelebb volt, mint az Opalozoához, de 2017-ben új osztályként írta le, ekkor kétostorú fagotróf planktonikus és bentikus Bigyra-fajok csoportjaként , melyek R3 és R4 ostorgyökere elöl van, R2, szingulett és R1 ostorgyökere osztott, X mikrotubulusa nincs, elülső ostora 2 kétrészes retronémákból álló sorral rendelkezik, és mozog.[11] Siratori et al. szintén 2017-ben írták le filogenetikai helyzete és egyedi szerkezete alapján a Pseudophyllomitidaet (az ICN alapján Pseudophyllomitaceae), mely a MAST-6 első leírt fajáról, a Pseudophyllomitus granulatusról kapta nevét.[12]

2023-ban a Cho et al. a Pseudophyllomitidae 2 új faját és nemzetségét írták le (Mastreximonas tlaamin, Vomastramonas), és felfedeztek egy – akkor leíratlan – Pseudophyllomitus-fajt, ennek ideiglenes neve Pseudophyllomitus BSC2.[13]

Morfológia

[szerkesztés]

Botroszómával vagy – például az Amphifilida esetén – álszájjal rendelkezik. Zoospórái 2 ostorral és egyes fajokban szemfolttal rendelkeznek. A botroszóma fal nélküli elágazó fonalakból áll. Az Amphifilida ektoplazmaelemei állábak. A Labyrinthulomycetes pikkelyei a Golgi-készülékből erednek,[1] szerves eredetűek – fukóz- és galaktóz-szulfát-egységekből állnak, és kör, ellipszis vagy hatszög alapúak.[14]

A Golgi-készülék ciszternái támasztják a botroszómát, és emésztőenzimekkel teli vezikulumokat biztosítanak számára.[14]

Botroszóma

[szerkesztés]

Egyes fajai speciális sejtszervecskével, az apró fonalak hálózatából álló botroszómával (más néven szagenogenetoszóma) rendelkeznek. Ezek általában algában és tengerifűben gazdag tengeri környezetekben találhatók meg. E sejtszervecske teszi lehetővé sikló mozgásukat, így szerezve tápanyagait.[1]

Példák

[szerkesztés]

A Labyrinthula rendelkezik botroszómával. Tengeri környezetekben patogén – elvékonyodásos environments. It has caused wasting disease in eelgrass, Zostera marina.[15][16]

Élőhely

[szerkesztés]

Bár többnyire tengeri, ismertek édesvízi és szárazföldi fajai is.[10]

Életmód

[szerkesztés]

Fajai általában lebontók, és képes omega-3 zsírsavak termelésére, melyek elismert állateledel-adalékok. Egyes fajai mixotrófok.[1] Előfordulnak azonban paraziták is, melyek például amőboid szakaszukkor állatokon, embriós növényeken vagy egysejtű algákon élnek.[10]

Jelentőség

[szerkesztés]

Omega-3 zsírsavakat termel, melyek közül csak a dokozahexaénsav a teljes zsírsavtartalom 4–53%-át teheti ki, a nagy termelőképességű példányok termelése 14,3–20,3 g/l is lehet.[17]

Parazitizmus

[szerkesztés]

Embriós növények – például tengerifű, rozs –, állatok és egysejtű algák parazitái is vannak a csoportban, ezek ellen mankozebbel, trifloxistrobinnal vagy piraklostrobinnal lehet védekezni.[6]

Genetika

[szerkesztés]

Horizontális géntranszferből származó cellulázzal rendelkezik.[14]

Filogenetika

[szerkesztés]

Két fő csoportja a Labyrinthulea és a Pseudophyllomitidae.[1] Ez utóbbi a leíratlan csoportok mellett a Pseudophyllomitus, a Mastreximonas és a Vomastramonas nemzetségekből áll.[13]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g h i Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006. 
  2. ↑ Browse taxonomic tree. Catalogue of Life: 2008 Annual Checklist. [2009. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
  3. ↑ Cavalier-Smith T, Chao EEY (2006). „Phylogeny and megasystematics of phagotrophic heterokonts (kingdom Chromista)”. J Mol Evol 62 (4), 388–420. o. DOI:10.1007/s00239-004-0353-8. PMID 16557340. 
  4. ↑ Baldauf, Sandra L. (2008). „An overview of the phylogeny and diversity of eukaryotes”. J Syst Evol 46 (3), 263–273. o. [2016. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.3724/SP.J.1002.2008.08060. 
  5. ↑ Cavalier-Smith T, Scoble JM (2013). „Phylogeny of Heterokonta: Incisomonas marina, a uniciliate gliding opalozoan related to Solenicola (Nanomonadea), and evidence that Actinophryida evolved from raphidophytes”. Eur J Protistol 49 (3), 328–353. o. DOI:10.1016/j.ejop.2012.09.002. PMID 23219323. 
  6. ↑ a b Gelenter W, Stowell LJ (2003). „Progress in understanding rapid blight of cool-season turf”. PACE Turfgrass Research Institute Public Edition 9 (3), 1–4. o. 
  7. ↑ Cavalier-Smith T (1998). „Sagenista and Bigyra, two phyla of heterotrophic heterokont chromists”. Arch Protistenkd 148 (3), 253–267. o. DOI:10.1016/S0003-9365(97)80006-1. 
  8. ↑ Lee WJ (2002). „Redescription of the rare heterotrophic flagellate (Protista) - Phyllomitus undulans Stein, 1878, and erection of a new genus - Pseudophyllomitus gen. n.”. Acta Protozool 41, 375–381. o. [2014. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. november 27.) 
  9. ↑ Tikhonenkov DV, Gawryluk RMR, Mylnikov AP, Keeling PJ (2021. február 3.). „First finding of free-living representatives of Prokinetoplastina and their nuclear and mitochondrial genomes”. Sci Rep 11. DOI:10.1038/s41598-021-82369-z. PMID 33536456. PMC 7859406. 
  10. ↑ a b c Jirsová D, Wideman JG (2024. január 8.). „Integrated overview of stramenopile ecology, taxonomy, and heterotrophic origin”. ISME J 18 (1). DOI:10.1093/ismejo/wrae150. PMID 39077993. PMC 11412368. 
  11. ↑ Cavalier-Smith T (2017. szeptember 5.). „Kingdom Chromista and its eight phyla: a new synthesis emphasising periplastid protein targeting, cytoskeletal and periplastid evolution, and ancient divergences”. Protoplasma 255 (1), 297–357. o. DOI:10.1007/s00709-017-1147-3. PMID 28875267. PMC 5756292. 
  12. ↑ Shiratori T, Thakur R, Ishida KI (2017. július 6.). „Pseudophyllomitus vesiculosus (Larsen and Patterson 1990) Lee, 2002, a poorly studied phagotrophic biflagellate is the first characterized member of stramenopile environmental clade MAST-6”. Protist 168 (4), 439–451. o. DOI:10.1016/j.protis.2017.06.004. PMID 28822908. 
  13. ↑ a b Cho A, Tikhonenkov DV, Lax G, Prokina KI, Keeling PJ (2023. november 10.). „Phylogenomic position of genetically diverse phagotrophic stramenopile flagellates in the sediment-associated MAST-6 lineage and a potentially halotolerant placididean”. Mol Phylogenet Evol 190. DOI:10.1016/j.ympev.2023.107964. PMID 37951557. 
  14. ↑ a b c Adl SM. 7. Stramenopiles, Protistology. ISBN 9780323952996. Hozzáférés ideje: 2024. november 27. 
  15. ↑ Muehlstein LK, Porter D, Short FT (1991. január 1.). „Labyrinthula zosterae sp. nov., the Causative Agent of Wasting Disease of Eelgrass, Zostera marina”. Mycologia 83 (2), 180–191. o. DOI:10.2307/3759933. JSTOR 3759933. 
  16. ↑ (2002) „Impact of the wasting disease pathogen, Labyrinthula zosterae, on the photobiology of Zostera marina”. Marine Ecology Progress Series 226, 265–271. o. DOI:10.3354/meps226265. 
  17. ↑ Pereboev DD, Bubnova EN. „Marine Labyrinthulomycetes”. Russ J Mar Biol 49 (4), 241–250. o. (Hozzáférés: 2024. november 27.) 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sagenista című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]