Sajókaza | |||
Református templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Magyarország | ||
Vármegye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
Járás | Kazincbarcikai | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Rusznyák István (független)[1] | ||
Irányítószám | 3720 | ||
Körzethívószám | 48 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2991 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 100,72 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 30,72 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 17′ 00″, k. h. 20° 34′ 58″48.283350°N 20.582761°EKoordináták: é. sz. 48° 17′ 00″, k. h. 20° 34′ 58″48.283350°N 20.582761°E | |||
Sajókaza weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajókaza témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sajókaza község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Kazincbarcikai járásban.
Miskolctól 26 kilométerre északnyugatra, a Sajó bal partján fekszik.
A közvetlenül szomszédos települések: észak felől Felsőnyárád, északkelet felől Kurityán, kelet felől Szuhakálló, délkelet felől Kazincbarcika, dél felől Sajóivánka, délnyugat felől Vadna, nyugat felől Sajógalgóc, északnyugat felől pedig Dövény és Jákfalva.
Közúton három irányból érhető el: a 26-os főút sajóivánkai szakasza és Felsőnyárád felől a 2603-as, Szuhakálló felől pedig a 2604-es út.
A falutól délre, már Sajóivánka területén található a Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonal Sajókaza megállóhelye, melynek közúti elérését a 26-os főútból, annak 26+150-es kilométerszelvénye közelében kiágazó, rövidke 26 303-as számú mellékút biztosítja.
Neve vagy magyar törzsnévből, vagy az ótörök eredetű Quaz személynévből származik, mások szerint azonban az ószláv koza (= kecske) főnévből való.
1231-ben Kaza néven említik először. Református temploma 13. századi romanikus eredetű, a 15. században gótikus stílusban átépítették, a 19. században tornyát magasították. 1562-ben körítőfallal erősítették meg, mely részben ma is áll. Középkori monostorát a Rátold nemzetség építtette, keletkezési ideje ismeretlen, de 1343-ban már állott. A település a 14. századtól élte virágkorát, ekkor többször tartottak itt vármegyegyűlést.
Később királyi birtok lett, majd Zsigmod Serkey Györgynek adta zálogba. 1461-ben már mezővárosként említik. A fejlődésnek a török megjelenése vetett véget. 1552-ben Eger ostromakor kifosztották. 1558. október 18-án határában csata zajlott. A sorozatos török sanyargatások miatt lakói elmenekültek és 1564-ben lakatlan pusztaság lett. 1638-ban nagy tűzvész pusztított, melyben csaknem az egész város leégett.
A 17. században Rákóczi birtok lett. A szabadságharc leverése után mint Rákóczi birtokot lefoglalta a kincstár. 1756-tól 1945-ig birtokosai a Radvánszkyak voltak. 1910-ben 2367 lakosa volt, ekkor Borsod vármegye Edelényi járásához tartozott. 1945 után lakói nagy része szénbányászatból élt, de az 1960-as évek elején a bányákat bezárták.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 3112 | 3102 | 3116 | 3054 | 2911 | 2995 | 2991 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 85%-a magyar, 15%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,6%-a magyarnak, 25,4% cigánynak, 0,3% németnek mondta magát (10,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 37,2%, református 16,4%, evangélikus 3,7%, görögkatolikus 1,3%, felekezeten kívüli 7% (24,8% nem válaszolt).[12]
2022-ben a lakosság 92,6%-a vallotta magát magyarnak, 16,1% cigánynak, 0,2% németnek, 0,1-0,1% örménynek, bolgárnak, ukránnak és románnak, 0,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 32,3% volt római katolikus, 11,9% református, 2,1% görög katolikus, 1,1% egyéb keresztény, 3,7% evangélikus, 14,9% felekezeten kívüli (33,5% nem válaszolt).[13]