Sajógalgóc | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Magyarország | ||
Vármegye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
Járás | Kazincbarcikai | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Jaskó Péter (független)[1] | ||
Irányítószám | 3636 | ||
Körzethívószám | 48 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 308 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 33,6 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 10,12 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 17′ 47″, k. h. 20° 31′ 50″48.296461°N 20.530639°EKoordináták: é. sz. 48° 17′ 47″, k. h. 20° 31′ 50″48.296461°N 20.530639°E | |||
Sajógalgóc weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajógalgóc témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sajógalgóc egy község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Kazincbarcikai járásban.
A Sajó bal partján, Kazincbarcika vonzáskörzetében fekszik, a várostól 10 kilométerre nyugatra, Putnoktól hasonló távolságra keletre. A megyeszékhely Miskolctól 35 kilométerre északnyugatra, Ózdtól 30 kilométerre északkeletre található.
A közvetlenül határos települések: észak felől Dövény, kelet felől Sajókaza, délkelet felől Vadna, délnyugat felől Sajóvelezd, nyugat felől pedig Dubicsány.
Külterületén áthalad a 26-os főút – az ország távolabbi részei felől ez a legfontosabb megközelítési útvonala –, de a település belterülete csak az abból, annak 30+800-as kilométerszelvényénél kiágazó 26 103-as számú mellékúton érhető el.
Kelet-nyugati irányban áthalad a határai közt a Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonal is, de annak csak a szomszédos településeken vannak megállóhelyei.
A falu a 13. században a Rátót nemzetségbeli Kazai Kakas család birtoka volt, melynek ősi birtokközpontja Kazán volt és uradalma kiterjedt Kazán kívül Kazincz, Igrici, Galgóc és Divény helységekre is.
1442-ben a cseh Giskra várat épített, s innen fosztogatta a környéket. Mátyás király 1459-ben űzte ki a huszitákat, – s mint a környék hasonló várait – a sajógalgócit is leromboltatta. A község neve 1485-ben Galgócz alakban fordul elő, ez a név szláv eredetű, jelentése: galagonyával benőtt hely. Ekkor a Rátót nemzetség egyik tagja az egri káptalanra hagyta a falu egy részét. 1504-ben már az egész falu a káptalan birtoka. 1555-ben a török kirabolta, s elpusztította a falut. Később újra benépesült. 1785 és 1788 között épült a katolikus templom. 1789-ben szentelték fel.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 344 | 338 | 334 | 280 | 295 | 308 | 308 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2001-es népszámlálás adatai szerint a településnek csak magyar lakossága volt.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90%-a magyarnak, 0,9% cigánynak, 0,6% németnek, 0,3% szlováknak mondta magát (10% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 49%, református 10%, görögkatolikus 1,8%, evangélikus 0,9%, felekezeten kívüli 12,4% (20,9% nem válaszolt).[12]
2022-ben a lakosság 91,9%-a vallotta magát magyarnak, 0,7% németnek, 0,3% szlováknak,3,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 39,7% volt római katolikus, 11,9% református, 1,7% görög katolikus, 5,1% egyéb keresztény, 0,3% evangélikus, 9,5% felekezeten kívüli (31,2% nem válaszolt).[13]