Sajókeresztúr | |||
A Borsodi Ércelőkészítő Mű vasbeton kéménye | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Magyarország | ||
Vármegye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
Járás | Miskolci | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Kollár Miklós (független)[1] | ||
Irányítószám | 3791 | ||
Körzethívószám | 46 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1512 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 89,82 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 16,4 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 10′ 10″, k. h. 20° 46′ 34″48.169561°N 20.776111°EKoordináták: é. sz. 48° 10′ 10″, k. h. 20° 46′ 34″48.169561°N 20.776111°E | |||
Sajókeresztúr weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajókeresztúr témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sajókeresztúr község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Miskolci járásban.
Miskolctól északra, Szirmabesenyő és Sajóecseg között fekszik. Közigazgatási területén áthalad a 26-os főút, de csak a külterületen, a községnek gyakorlatilag a teljes belterülete a főúttól keletre terül el. Közúti elérését a 26-osból, annak a 7+650-es kilométerszelvénye közelében kiágazó 26 141-es út (települési nevén Petőfi utca, majd Szegfű utca) biztosítja.
Az őskortól lakott település. Egyike azoknak a Sajó menti, Bükk-vidéken található településeknek, amelyeket a 13–14. században a szőlőművelés, a bortermelés és a kereskedelem indított el a mezővárosi fejlődés útján. Első írásos említése a Miskolc nemzetség birtokainak összeírásából, a 14–15. századból származik Kerestwr formában. Nevét egyházáról kapta, amit a pápai tizedlajstromok ecclesia Sancte Crucisként említettek.
A 16. században az egyik legjelentősebb felvidéki birtokos család, a Bebekek tulajdona volt. A 17. században mezővárosi rangot kapott. Sokat szenvedett a török idők alatt, a lakosság mégis megmaradt benne. A település újkori történetében szerepet kapott a nyugati határában létesített Borsodi Ércelőkészítő Mű (későbbi nevén BEM Borsodi Érc, Ásvány és Nyersanyag Feldolgozó Mű Zrt.), aminek területén ma járműipari cég tervezi új üzemét, a terület rekultivációját követően.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1507 | 1492 | 1483 | 1429 | 1517 | 1537 | 1512 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,7%-a magyarnak, 4,6% cigánynak, 0,5% németnek mondta magát (13,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 30%, református 28%, görögkatolikus 5,9%, evangélikus 1,2%, felekezeten kívüli 9,2% (24,9% nem válaszolt).[12]
2022-ben a lakosság 92%-a vallotta magát magyarnak, 3,7% cigánynak, 0,3% németnek, 0,2% szlováknak, 0,1% ukránnak, 0,1% horvátnak, 1,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 22,5% volt római katolikus, 21% református, 5,7% görög katolikus, 0,4% egyéb keresztény, 0,3% evangélikus, 10% felekezeten kívüli (39,9% nem válaszolt).[13]