Sakál hadművelet

Sakál hadművelet
A Sakál hadművelet térképe
Konfliktus	boszniai háború horvátországi háború
Időpont	1992. június 7. - 1992. június 26.
Helyszín	Bosznia-Hercegovina
Eredmény	horvát győzelem
Szemben álló felek
Horvátország Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság
Parancsnokok
Janko Bobetko Radovan Grubač
Szemben álló erők
Horvát Hadsereg Horvát Védelmi Tanács 4670 fő Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság Hadserege létszám ismeretlen
é. sz. 43° 04′ 48″, k. h. 17° 57′ 36″43.08, 17.9643.080000°N 17.960000°EKoordináták: é. sz. 43° 04′ 48″, k. h. 17° 57′ 36″43.08, 17.9643.080000°N 17.960000°E

A Sakál hadművelet (horvátul: Operacija Čagalj, más néven Júniusi hajnalok hadművelet horvátul: Operacija Lipanjske zore) a horvátországi és a boszniai háború offenzívája volt, amelyet a Horvát Hadsereg (HV) és a Horvát Védelmi Tanács (HVO) egyesített hadserege vívott a Boszniai Szerb Köztársaság (VRS) hadserege ellen 1992. június 7–26. között. Az offenzíva egy horvát megelőző csapás volt a boszniai szerb hadsereg ellen, amelyet 1992 májusában alakítottak a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) Bosznia-Hercegovinában állomásozó egységeiből. A HV arra a következtetésre jutott, hogy a JNA 1992. áprilisi és májusi támadó hadműveletei, amelyek Kupres és a Neretva-folyó Mostartól délre fekvő völgye nagy részének elfoglalását eredményezték, a horvátországi Ploče kikötőjének és esetleg Split városának elfoglalását vagy fenyegetését célozták. E fenyegetés ellensúlyozására a horvát vezetés a HV-t Janko Bobetko tábornok parancsnoksága alatt a „déli frontra” vezényelte, beleértve azt a területet is, ahol a Sakál hadműveletet végrehajtották.

Az offenzíva az első jelentős boszniai szerb vereséget jelentette a háborúban, és kedvező helyzetbe hozta a HV-t a VRS és a Dubrovniktól északra és keletre pozíciókat birtokló JNA maradványainak visszaszorítására. A HV később újra kiépítette szárazföldi kapcsolatait a várossal, amelyet a JNA 1991 vége óta ostrom alatt tartott. A támadás a HV/HVO győzelmét és körülbelül 1800 négyzetkilométernyi terület elfoglalását eredményezte Mostar és Stolac környékén.

Előzmények

1990 augusztusában felkelés tört ki Horvátországban, amelynek központja a túlnyomórészt horvátországi szerbek által lakott^[1] dalmát hátország Knin környéki területei,^[2] valamint Lika, a Kordun, Banovina és Kelet-Horvátország részei voltak.^[3] A területek ezt követően a Krajinai Szerb Köztársaság (RSK) nevet kapták. A Szerbia által támogatott RSK^[4] kinyilvánította integrációs szándékát Szerbiával, melyet Horvátország kormánya lázadásnak minősített.^[5] A feszültség nőtt, és 1991 márciusára kitört a horvát függetlenségi háború.^[6] Jugoszlávia felbomlásával Horvátország 1991 júniusában kiadta a függetlenségi nyilatkozatot,^[7] amely három hónapos moratórium után.^[8] október 8-án vált hivatalossá.^[9] Az RSK ezután etnikai tisztogatási akciót indított a területén élő horvát civilek ellen, és a legtöbb nem szerb lakost 1993 elejére kiűzték lakóhelyéről. ^[10][11]

Az 1991 májusában megalapított Horvát Nemzeti Gárdát (ZNG), mely a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) RSK-nak nyújtott növekvő támogatása és a horvát rendőrség a helyzettel megbirkózni képtelensége miatt jött létre, novemberben Horvát Hadsereg (HV) névre keresztelték.^[12] A Horvát Hadsereg felállítását azonban az ENSZ szeptemberben bevezetett fegyverembargója akadályozta.^[13] 1991 utolsó hónapjai a háború legádázabb harcait a laktanyacsatát,^[14] Dubrovnik ostromát,^[15] és a vukovári csatát hozták el.^[16]

1992 januárjában Horvátország, a JNA és az ENSZ képviselői aláírták a szarajevói megállapodást és tűzszünetet hirdettek.^[17] Egy sor sikertelen tűzszünet után a megállapodás felügyeletére és fenntartására az Egyesült Nemzetek Védelmi Erőit (UNPROFOR) telepítették Horvátországba.^[18] A konfliktus azonban hamarosan átterjedt eddigi békés vidékekre, és a JNA hamarosan visszavonult Horvátországból Bosznia-Hercegovinába, ahol új konfliktus volt kirobbanóban.^[17]

Mivel a Jugoszláv Néphadsereg a Vance-terv elfogadását és végrehajtásának megkezdését követően kivonult Horvátországból, 55 000 Bosznia-Hercegovinában született tisztje és katonája került át az új boszniai szerb hadsereghez, amelyet később Boszniai Szerb Köztársaság hadserege (VRS) névre kereszteltek. Ezt az átszervezést a Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság 1992. január 9-iki kikiáltása követte, megelőzve a február 29. és március 1. közötti, Bosznia-Hercegovina függetlenségéről tartott népszavazást. Ezt a népszavazást később a boszniai háború ürügyeként hozták fel.^[19] Március 1-jén a boszniai szerbek megkezdték a főváros Szarajevó és más területek megerősítését. A következő napon Szarajevóban és Dobojban jegyezték fel a háború első halálos áldozatait. Március utolsó napjaiban a boszniai szerb hadsereg válaszul arra, hogy a HV 108. dandárja ellenőrzése alá vonta a határátkelőhelyet, tüzérséggel lőtte Bosanski Brodot.^[20] Április 4-én a JNA tüzérsége megkezdte Szarajevó ágyúzását.^[21] A JNA és a VRS Bosznia-Hercegovinában a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság hadseregével (ARBiH) és a Horvát Védelmi Tanács (HVO) erőivel állt szemben, amelyek a bosnyákok uralta központi kormányzatnak, illetve a boszniai horvát vezetésnek, valamint mint a HV-nek is beszámolnak, amely alkalmanként támogatta a HVO hadműveleteit.^[20]

1992 áprilisában Hercegovina nyugati és déli területein, Kupres és Stolac közelében a JNA megújította a HV és a HVO elleni támadó hadműveleteket. A JNA 2. katonai körzete Milutin Kukanjac vezérezredes parancsnoksága alatt az 5. banja lukai hadtest és a 9. knini hadtest egységeit vezényelte a kupresi régióba, elfoglalva a várost a HV-től, de a HV a HVO erőivel közösen az 1992. április 7-iki kupresi csatában megvédte a területet, fenyegetve a délnyugat felé fekvő Livnot és Tomislavgradot. A JNA 4. katonai körzete, amelyet Pavle Strugar tábornok irányított, a 13. bilećai hadtestet és a 2. titogradi hadtestet vetette be Stolac és a Neretva folyó keleti partja Mostartól délre fekvő nagy részének elfoglalására.^[22] Április 6-án megkezdődtek a harcok Mostar környékén is, és a JNA tüzérségi támadásokat indított a város ellen. Široki Brijeg városát a Jugoszláv Légierő támadta meg április 7-én.^[23] Míg az április 9-iki horvát támadás során nem sikerült elfoglalni a JNA által ellenőrzött mostari repülőteret, addig a boszniai szerb területvédelmi erők elfoglaltak két közeli vízierőművet a Neretva folyón és a JNA április 11-én kiszorította a HV/HVO haderőt Stolacból. A Mostartól 25 km-re délnyugatra fekvő Čapljinát, szakaszos JNA tüzérségi és légi támadások érték.^[24] Május 7-én tűzszünetet kötöttek, de a JNA és a boszniai szerb erők másnap újraindították a támadást.^[24] A támadásnak sikerült elfoglalnia Mostar nagy részét és a Neretva folyó nyugati partja vidékének egy részét.^[22] Május 12-én befejeződött a bosznia-hercegovinai bázisú JNA erők átállása a VRS-hez,^[25] azok a JNA-egységek pedig, amelyek nem kerültek át a VRS-be kivonultak Bosznia-Hercegovinából az újonnan kikiáltott Jugoszláv Szövetségi Köztársaság területére.^[26]

Míg a JNA offenzívát tervezett a szerbek által birtokolt területek elleni horvát támadások megelőzésére, Horvátország ezeket a lépéseket a JNA dél-horvátországi támadásainak előjátékának tekintette, amelyek kifejezetten a Ploče kikötője és esetleg Split elfoglalását célozták.^[27] A vélt fenyegetés ellensúlyozására a HV további csapatokat telepített a „déli front” névre átnevezett területre. A déli front parancsnoki tisztségére kinevezett Janko Bobetko HV tábornok átszervezte a HVO parancsnoki struktúráját, és átvette a HVO területi parancsnokságát, hogy megállítsa a várható JNA/VRS offenzívát és visszaszerezze az elveszett területet a Neretva folyó mentén. Május végén Bobetko támadást indított az Adria partja mentén és annak közvetlen hátországában, az ostromlott Dubrovnik irányába, hogy csatlakozzon a várost védő HV-erőhöz és megtörje a JNA ostromát. A támadás egybeesett a JNA visszavonulásával a parttól 10-km-re a dubrovniki repülőtér, Konavle és Bosznia-Hercegovina határain belüli állásai felé,^{[28] [29]} Május 23-án a HV /HVO elfoglalta a Mostartól délre emelkedő Hum-hegyet.^[24]

A szembenálló erők

A HV és a HVO 4670 katonát vetett be a Sakál-hadműveletbe.^[30] A HVO különböző, a térségben állomásozó illetve többnyire Mostarból, Široki Brijegből és Čitlukból érkező egységeket vezényelt a hadszíntérre. A HV közreműködő erői között a 4. gárdadandár, a 116. gyalogdandár és a 156. gyalogdandár elemei voltak. A HV csapatait Čapljina környékére, a Neretva folyóhoz és a támadás főirányának jobb oldalára telepítették, míg a HVO csapatokat tőlük balra, valamint Čapljina térségében helyezték el. A VRS hercegovinai hadteste (korábban JNA 13. hadteste), amelynek parancsnoka Radovan Grubač vezérőrnagy volt, a 10. és 13. dandárból, valamint ljubinjei területvédelmi csapatokból állt, Mostar és Stolac térségében foglalt állásokat.^[31][32]

A hadművelet lefolyása

A Sakál (vagy más néven a Júniusi Hajnalok) hadművelet^[30] 1992. június 7-én kezdődött. A támadó HV/HVO haderő Čapljinától keletre és északra mozgott Stolac és Mostar felé, hogy a VRS-t visszaszorítsa a Neretva folyótól és pozíciókat foglaljon Mostar környékén. A HV/HVO erők június 8-án elfoglalták az offenzíva első célpontját, Tasovčići falut, amely a Neretva folyó túloldalán, Čapljinával szemben található.^[33] A Tasovčićit elfoglaló haderő HV komponensét, a 156. gyalogdandárt, hogy megvédjék a jobbszárnyat leválasztották a folyamatos előrenyomulással megbízott haderőről a neretvai hídfő kibővítésére, Klepci és Prebilovci falvak elfoglalására.^[34] A HV 116. gyalogdandár tartotta a Neretva folyó völgyét a hídfőtől délre és Metkovićtól keletre.^[35]

Ahogy a VRS hercegovinai hadtestének Tasovčići körüli állásai összeomlottak, a támadó erők a tervezett előrenyomulási vonal mentén gyorsan tudtak haladni kelet felé.^[33] Június 11-én a mostari HVO erők a fő támadás támogatására Mostar városától délre megtámadták a Neretva nyugati partján levő VRS-állásokat. Az előrenyomulás azonnal sikeres volt, és elfoglalták Varda, Kruševo, Jasenica, Slipčići falvakat és az Orlovac-hegyet.^[24] Ugyanazon a napon a HVO elfoglalta a mostari JNA/VRS Heliport laktanyát.^[30] Június 12-én a HVO az összes megmaradt VRS erőt a folyótól kelet felé nyomta.^[36]

A HVO 1. hercegovinai dandárja és a 156. gyalogdandár Čapljinától északkeletre nyomult előre, és elfoglalta a neretvai átkelőhelytől 10 km-re fekvő Bivolje Brdo és Lokve falvakat. A 2. taktikai csoport élén haladó 116. gyalogdandár a HVO csapataitól támogatva gyors áttörést hajtott végre, és mintegy 20 km-re a neretva átkelőhelyétől keletre elérte Stolac külterületét.^[37] Az északkeleti előrenyomulás Mostar felé Pijescin és Gubavicán át észak felé folytatódott, és június 14-én érte el Mostar déli előterét. A HVO Čapljina felől támadó egységei június 15-én a Stolactól 8 km-re északra levő hodovói VRS-állások elfoglalásával biztosították Stolacot. Ugyanezen a napon a HVO mostari 4. zászlóalja elfoglalta a JNA mostari „Sjeverni logor” laktanyáját, míg a HVO mostari haderejének többi eleme a városra néző közeli Fortica-dombot foglalta el.^[30] A Čapljina felől induló haderő északi előrenyomulásának utolsó szakasza Buna és Blagaj falvakon keresztül vezetett,^[33] amelyeket szintén június 15-én foglaltak el.^[30] Az előrenyomuló HV és HVO egységekkel való összeköttetés kialakítása érdekében a mostari HVO erők, a 4. gárdadandár HV 4. zászlóaljának támogatásával, Jasenicán keresztül a várostól délre indultak.^[37] A két előrenyomuló erő június 17-én a mostari repülőtéren találkozott.^[33]

A HV és a HVO teljesen kiszorította a VRS-t Mostarból, majd a Velež-hegy lejtőin tovább haladt kelet felé, és június 21-ig elfoglalta a városra néző magaslatokat. Az ARBiH csak másodlagos szerepben támogatta a város felőli keleti nyomulást. Annak ellenére, hogy a frontvonalak nem mozdultak el jelentősen keletre, Mostar városa ezt követően már viszonylag biztonságos volt a jövőbeli VRS-támadásokkal szemben.^[33] Az offenzíva június 26-án ért véget, amikor a HVO elfoglalta a Velež-hegy csúcsát, a Merdžan Glavát.^[30]

Következmények

A HV és a HVO a Sakál hadművelet és a támogató műveletek során Mostar környékén mintegy 1800 km2 területet foglaltak el. Ez volt VRS első jelentős veresége a boszniai háborúban.^[30] Az offenzíva megszüntette a JNA és a VRS által Metkovićra jelentett közvetlen fenyegetést,^[38] és elérte azt a célt, hogy a horvátok olyan pozíciókat foglaljanak, amelyek kedveztek további offenzívák indításához a még Dubrovnik közelében állomásozó JNA és VRS erők ellen. Az ezt követő Tigris hadművelet volt az első HV offenzíva, amely kihasználva a Sakál hadművelet sikerét a déli fronton általában, de különösen Dubrovnik környékén javította a horvát katonai pozíciókat.^[33] A bosznia-hercegovinai HV bevetéssel nemcsak a horvát hadvezetés szerzett jelentős tapasztalatot a nagyszabású katonai offenzívák végrehajtásában,^[39] de a boszniai szerb VRS-től is elvette az esélyt a döntő győzelem elérésére.^[40]

Jegyzetek

1. Hoare 2010, 118. o.
2. The New York Times 19 August 1990.
3. ICTY 12 June 2007
4. Thompson 2012, p. 417
5. The New York Times 2 April 1991
6. The New York Times 3 March 1991
7. The New York Times 1991. június 26.
8. The New York Times 29 June 1991
9. Narodne novine 8 October 1991
10. Department of State 31 January 1994
11. ECOSOC 17 November 1993, Section J, points 147 & 150
12. EECIS 1999, pp. 272–278
13. The Independent 1992. október 10.
14. The New York Times 24 September 1991
15. Bjelajac & Žunec 2009, pp. 249–250
16. The New York Times 18 November 1991
17. The New York Times 3 January 1992
18. Los Angeles Times 29 January 1992
19. Ramet 2006, p. 382
20. Ramet 2006, p. 427
21. Ramet 2006, p. 428
22. CIA 2002, p. 154
23. CIA 2002, pp. 155–156
24. CIA, 2002 & Slobodna Dalmacija 2012. november 11., p. 156} }
25. Delpla, Bougarel & Fournel 2012, p. xv
26. CIA 2002, p. 137
27. CIA 2002, pp. 154–155
28. CIA 2002, p. 155
29. Lupis, Koncul & Sekavica 2012, p. 222
30. Večernji list 2012. június 14.
31. CIA 2002, 16. térkép
32. Jutarnji list 2012. december 6.
33. CIA 2002, p. 157
34. Slobodna Dalmacija 2011. december 18.
35. { {harvnb
36. CIA 2002, pp. 156–157
37. CIA 2002b, p. 361
38. Wokaunn 2010, p. 357
39. CIA 2002, p. 158
40. CIA 2002, p. 160

Források

Könyvek

• szerk.: Charles W. Ingrao: The War in Croatia, 1991–1995, Confronting the Yugoslav Controversies: A Scholars' Initiative. Purdue University Press, 230–271. o. (2009). ISBN 978-1-55753-533-7 
• Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict, 1990–1995. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). ISBN 978-0-16-066472-4. OCLC 50396958 
• Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan battlegrounds: a military history of the Yugoslav conflict, 1990–1995, Volume 2. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). ISBN 978-0-16-066472-4 
• Investigating Srebrenica: Institutions, Facts, Responsibilities. Berghahn Books (2012). ISBN 978-0-85745-472-0 
• Eastern Europe and the Commonwealth of Independent States. Routledge (1999). ISBN 978-1-85743-058-5 
• Ramet, Sabrina P.. The Three Yugoslavias: State-Building And Legitimation, 1918–2006. Indiana University Press (2006). ISBN 978-0-253-34656-8 
• Thompson, Wayne C.. Nordic, Central & Southeastern Europe 2012. Rowman & Littlefield (2012). ISBN 978-1-61048-891-4 

Tudósítások

• Bellamy, Christopher. „Croatia built 'web of contacts' to evade weapons embargo”, The Independent , 1992. október 10.. [2012. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva] 
• „Svečano u Makarskoj: proslava 20. obljetnice 156. brigade”, Slobodna Dalmacija , 2011. december 18.. [2012. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
• Engelberg, Stephen. „Belgrade Sends Troops to Croatia Town”, The New York Times , 1991. március 3.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva] 
• Karačić, Marko. „"Lipanjske zore" i HVO promijenili su tijek rata u BiH”, Večernji list , 2012. június 14.. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
• „Major JNA Srboljub Zdravković optužen za spaljivanje Čilipa”, Jutarnji list , 2012. december 6.. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
• „Roads Sealed as Yugoslav Unrest Mounts”, The New York Times , 1990. augusztus 19.. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva] 
• Soldo, Stanislav. „Metković: 116. brigada obilježila 21. obljetnicu osnutka”, Slobodna Dalmacija , 2012. november 11.. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
• Sudetic, Chuck. „Rebel Serbs Complicate Rift on Yugoslav Unity”, The New York Times , 1991. április 2.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva] 
• Sudetic, Chuck. „2 Yugoslav States Vote Independence To Press Demands”, The New York Times , 1991. június 26.. [2012. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva] 
• Sudetic, Chuck. „Conflict in Yugoslavia; 2 Yugoslav States Agree to Suspend Secession Process”, The New York Times , 1991. június 29.. [2013. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva] 
• Cowell, Alan. „Serbs and Croats: Seeing War in Different Prisms”, The New York Times , 1991. szeptember 24.. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva] 
• Sudetic, Chuck. „Croats Concede Danube Town's Loss”, The New York Times , 1991. november 18.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva] 
• Sudetic, Chuck. „Yugoslav Factions Agree to U.N. Plan to Halt Civil War”, The New York Times , 1992. január 3. (Hozzáférés: 2010. december 28.) 
• Williams, Carol J.. „Roadblock Stalls U.N.'s Yugoslavia Deployment”, Los Angeles Times , 1992. január 29.. [2013. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva] 

Egyéb források

• Croatia human rights practices, 1993; Section 2, part d. United States Department of State, 1994. január 31. [2013. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
• (2012) „Majkovi u srednjem vijeku” (horvát nyelven). Starohrvatska Prosvjeta 3 (39), 221–235. o, Kiadó: Museum of Croatian Archaeological Monuments. ISSN 0351-4536. (Hozzáférés: 2013. március 2.) 
• (1991. október 8.) „Odluka” (horvát nyelven). Narodne novine (53), Kiadó: Narodne novine. ISSN 1333-9273. (Hozzáférés: 2012. július 12.) 
• Situation of human rights in the territory of the former Yugoslavia. United Nations Economic and Social Council, 1993. november 17. [2012. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
• The Prosecutor vs. Milan Martic - Judgement. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2007. június 12. (Hozzáférés: 2010. augusztus 11.)
• Wokaunn, Mario (2010. december 1.). „Sjećanje na ratnu bolnicu Metković (1991.-1996.)- U prigodi dvadesete obljetnice od njezina osnutka” (horvát nyelven). Acta Medico-Historica Adriatica 8 (2), 353–364. o, Kiadó: Croatian scientific society for the history of health culture. ISSN 1334-4366. PMID 21192121. 

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Operation Jackal című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Történelemportál
• Horvátországportál
• Hadtudomány-portál