San Babila egy napja (San Babila ore 20: un delitto inutile) | |
1976-os olasz film | |
Franco és barátai | |
Rendező | Carlo Lizzani |
Producer | Carlo Maietto |
Műfaj | filmdráma, politikai krimi |
Forgatókönyvíró | Ugo Pirro, Mino Giarda és Carlo Lizzani |
Főszerepben |
|
Hang | monó |
Zene | Ennio Morricone |
Operatőr | Pier Giorgio Pozzi |
Vágó | Franco Fraticelli |
Jelmeztervező | Dada Saligeri, Serenilla Staccioli |
Díszlettervező | Natalia Verdelli |
Gyártás | |
Gyártó | PTA SpA |
Ország | Olaszország |
Nyelv | olasz |
Játékidő | 105 perc |
Képarány | 1,85:1 |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | Mokép (mozi) |
Bemutató | 1976. április 9., 1978. július 3. |
Korhatár | 18 év (Magyarország) |
További információk | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A San Babila egy napja (San Babila ore 20: un delitto inutile) Carlo Lizzani 1976-ban bemutatott filmdrámája, politikai krimije Claudio Lazzaro tényfeltáró kutatásai alapján.
A film alapja, előzménye, hogy a milánói San Babila tér és környéke a neonáci fiatalok gyülekezőhelye volt. 1975. május 25-én késő este a magukat San Babila csoportnak nevező újfasiszta fiatalok[1] meggyilkolták Alberto Brasili 26 éves diákot mert meglátták, hogy elhajítja, földre dobja a fasiszta párt szórólapját. A Pietro Mascagni utcai támadásban barátnőjét, Lucia Cornát is súlyosan megsebesítették.
A történethez Ennio Morricone komponált a korszak híres olasz politikai krimijeihez, maffia filmjeiéhez hasonló dinamikus, felzaklató, ugyanakkor a film groteszkből tragikusba illetve oda-vissza hajló hangulatához illeszkedő zenét.
Lizzani már a nyitó képsorokkal sem hagy kétséget afelől, kiket tart felelősnek a fiatalok fasizálódásáért. És az eltelt évtizedek történései világszerte azt igazolták, hogy Lizzani elemzése és elemzésének mélysége jóval túlmutat a hetvenes évek Olaszországának társadalmán és általánosabb tanulságokat hordoz.
Néhány hivatásos színész kivételével a szereplők mind alkalmi, amatőr színészek.
A film a brutális és talán túlzottan életszerűen bemutatott erőszakos jeleneteivel feltehetően ma is 18 éves korhatári besorolást indokolna.
További szereplők: Giovanni Colla, Franco Ferri, Achille Grioni, Sergio Tardioli, Wilma Casagrande, Claudio Lazzaro, Filippo Orsini, Stefano Bandini, Franco Pesante, Marisella Biancheri, Alfredo Manevari, Maddalena Galliani, Mario Mercalli, Mario Corbetta, Piera Rossi, Antonio Cascio, Carlo Gioia, Rocco Oppedisano, Giorgio Bertoli, Walter Carnevali, Nunzio Caruso, Graziella Comana, Antonio Foddis, Giovanbattista Gamerro, Adriana Gilardoni, Armando Piatti, Paolo Provenzano, Menegus Wolfango
Franco barátaival vesz részt Arturo Melodia fasiszta veterán temetésén. A búcsúztató fasiszta karlengetéssel zárul.
A társaság fellelkesülve hazafelé dzsippükkel a gyalogosokat riogatják, majd az eleve balosoknak sejtett gimnazisták robogóinak megrongálásával élik ki hirtelen támadt harci hevületüket az iskola előtt. A feldühödött, őket megkergető diákoknak szemlátomást eszükbe sem jut a helyben parkoló rendőröktől segítséget kérni vagy feljelentést tenni. Az állam, a rendőrség nem az állampolgárokért hanem a hatalom valódi birtokosaiért van. Csak akkor lép közbe, ha azok érdekeit veszélyezteti valami.
A rendőrség azt is tétlenül nézi végig pár órával később, ahogy a távolból járókelőkre lövöldöznek csúzlival csapágygolyókkal. Nemcsak azokra, akik a horogkeresztes falfirkájukat próbálják eltüntetni, de a többi járókelőre és a kipécézett butikra is.
A jólsikerült akció után viszont fanyalodva nézik végig a szakszervezetek felvonulását Milánó utcáin, majd a menetből kiváló egyik férfi után erednek, és rátámadnak. A férfi azonban nem ijed meg a sokszoros túlerő gyűrűjében, hanem az ütlegek ellenére kikapja egyikük kezéből a vasláncot és azt pörgetve kitör a körből. Furcsa módon neki sem jut eszébe a téren várakozó rendőrautóban ülő rendőröknél menedéket keresni, vagy panaszt tenni. Az alkalmilag összeverődött 40-50 fős társaság diadalittasan összekapaszkodva, alakzatban, fasiszta díszlépést utánozva masírozik vissza a kocsmáig. A jelenet egyszerre groteszk és félelemkeltő. A díszlépés összekapaszkodva sem sikeredik egyszerre, mégis csodálkozást, más járókelőkből viszont félelmet vált ki. A rendőrség ekkor sem avatkozik be.
Ám amikor délután a szexboltban vásárolt eszközökkel botrányt okoznak a parkban, a rendőrség percek alatt rajtuk üt és letartóztatja őket, de jómódú, befolyásos szüleik közbenjárására gyorsan szabadulnak is a kapitányságról.
Mindezeken felbátorodva már korábban előkészített nagyobb akció aznapi végrehajtására szánják el magukat. Bombát robbantanak a Kommunista Párt székházában. Az akcióra Francót szemelik ki.
Franco be is jut az épületbe, és a dinamitrudakkal teli táskát is elhelyezi, azonban nincs bátorsága meggyújtani a gyújtózsinórt. Nem tudni, a lehetséges következményektől rettent meg, vagy a körülötte nyüzsgő egyszerű embereket sajnálta meg. Barátainak viszont ezt nem vallja be. Azt hiszik, a bomba hibásodott meg.
A kudarcokkal, félsikerekkel teli nap után egy fiatal párt vesznek üldözőbe a belváros kihalt mellékutcáin. A lányt a Kommunista Párt plakátjáról ismerték fel. Egy árkád alatt szorítják sarokba őket. A lányt hasbaszúrják, a fiatal férfit viszont dühödten összeszurkálják.
Franco hazamegy, és összeomlik az elkövetett borzalmak hatására. Barátai viszont a játékteremben ütik agyon az időt.
A csupa üvegfalú játékterem pavilont óvatosan géppisztolyos rendőrök veszik körül. Aznap megismert, alkalmi barátnőjük adta fel és azonosította őket.