San Marco–1 | |
Űrügynökség | Consiglio Nazionale delle Ricerche |
Típus |
|
Indítás dátuma | 1964. december 15. |
Indítás helye | Wallops Flight Facility Launch Area 3 |
Hordozórakéta | Scout X-4 |
COSPAR azonosító | 1964-084A |
SCN | 00957 |
Sablon • Wikidata • Segítség |
San Marco–1 (angolul: Saint Mark, Velence védőszentje) az első olasz műhold, ionoszféra kutató műhold.
Feladata az ionoszféra vizsgálata, a légsűrűség változásainak közvetlen mérése az Egyenlítő fölött.
Az Olasz Űrkutatási Bizottság (olaszul: Commissione per le Ricerche Spaziali – CRS), a Nemzeti Kutatási Tanács által támogatott program. Üzemeltetését a NASA hálózata végezte.
Megnevezései: San Marco A; SM-A (San Marco); COSPAR: 1964-084A; Kódszáma: 957.
1964. december 15-én a virginiai Wallops Flight Facility (WFF) rakétabázisról, az LC–3A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Scout-X4 (S137R) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 94,9 perces, 37,8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 198 kilométer, az apogeuma 846 kilométer volt.
1959-ben az USA felajánlotta több baráti országnak, hogy a tudósaik által készített műholdakat pályára állítja. Olaszország élt a lehetőséggel, megkötötték a szerződéseket.
A San Marco–sorozatot az ionoszféra (felső légkörben) kutatás céljára építették. Forgatás stabilizált műhold. Kevés műszerrel rendelkezett Ion szonda (ionoszféra elektronsűrűségének mérése a magasság függvényében) és egy nagy hatótávolságú rádiós telemetriai egység. Egy 5 méter hosszú dipól antenna segíti a kommunikációt, egy 48 centiméteres a parancsadást. A műholdak alakja gömb, átmérője 66 centiméter, tömege 115,2 kilogramm. Az űreszköz felületére 4 darab napelem egységet szereltek (5 W), éjszakai (földárnyék) energia ellátását 4 darab nikkel-kadmium akkumulátor biztosította.
1965. szeptember 11-én 271,12 nap (0,74 év) után belépett a légkörbe és megsemmisült.
Elődje: |
San Marco-program |
Utódja: |