1778 és 1825 között a várat börtönként használták, majd 1831 és 1850 Feldkirch kaszárnyájaként szolgált. A 19. század második felében a vár szegényház lett, és ezt a szerepet 1914-ig töltötte be.[1] 1916/17 óta a feldkirchi helytörténeti múzeumnak (Feldkircher Heimatmuseum) ad otthont. 1938-ban tervek merültek fel „rendi vár” (németül NS-Ordensburg, a nemzetiszocialista káderek képzését biztosító intézmény) kialakítására, de ezek nem valósultak meg.
Ein Rundgang durch die Burg: Heimatpflege- und Museumsverein Feldkirch, 2020.
Alois Niederstätter: Die Vorarlberger Burgen. Universitätsverlag Wagner, Innsbruck 2017, ISBN 978-3-7030-0953-2, S. 64–71.
Manfred A. Getzner: Burg und Dom zu Feldkirch: Neue Forschungen zur Geschichte der Schattenburg und der Dompfarrkirche St. Nikolaus. Schriftenreihe der Rheticus-Gesellschaft Bd. 50, Feldkirch 2009.
|Viktor Kleiner: Zur Geschichte des Schlosses Feldkirch (Schattenburg) in der Zeit von 1778- 1825. Band 1 von Veröffentlichungen des Vereines für Christliche Kunst und Wissenschaft in Vorarlberg und im Westallgäu, 1907.
Andreas Ulme: Schloss Feldkirch-Schattenburg: Ein geschichtlicher Ueberblick. Artikelserie im Feldkircher Anzeiger 1916.
Andreas Ulmer: Burg Alt-Montfort, Burg Neu-Montfort, Schloss Feldkirch-Schattenburg, Burg Tosters – Die Burgen und Edelsitze Vorarlbergs und Liechtensteins. Verlag Vorarlberger Verlagsanstalt, Dornbirn 1928.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Schattenburg című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.