Sebastian Virdung | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1465[1][2][3][4][5] Amberg |
Elhunyt | 1511 (45-46 évesen)[1][3][4][6] |
Pályafutás | |
Hangszer | brácsa |
Tevékenység |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Sebastian Virdung témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sebastian Virdung (Amberg, 1465? – a 16. század első fele) német énekes, zeneszerző és zenetudós.
Tanulmányait Heidelbergben, a hercegi udvar kápolnájában végezte Johannes von Soest tanítványaként. Legkésőbb 1483-tól 1505-ig az udvari kántorátus tagja volt. 1489-ben javadalomként megkapta a lengenfeldi (Oberpfalz) plébániát. 1500 és 1507 között a pfalzi udvari várkápolna káplánja volt Staleckben, Bacharach mellett. 1507 és 1508 között a konstanzi dómban alt-énekes, zeneszerző és a fiúkórus perceptora volt.
1510-ben Augsburgban könyvet írt Gedicht der deutschen musica címmel. 1511 elején ennek egy kivonatát Bázelben megjelentette Musica getutscht címen, melyben hangszerkészítésről, a hangszerek osztályozásáról, zenefeldolgozásról ír. Ez a munkája korának hangszeres zenéjére vonatkozó fontos forrásként vált ismertté.
1513-ban Mainzban négy dalt jelentetett meg Peter Schöffer daloskönyvében.