Secret (不能說的秘密 / Puneng suo tö mimi ( )) | |
2007-es tajvani film | |
Jay Chou (sötét zakóban) és Jü Hao ( ) (fehér ingben) zongorapárbajának részlete | |
Rendező | Jay Chou |
Producer | William Kong |
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró | Jay Chou To Cse-lung ( ) |
Főszerepben | Jay Chou Kuj Lunmej ( ) Anthony Wong Alice Tzeng |
Zene | Terdsak Janpan Jay Chou |
Operatőr | Li Ping-pin ( ) |
Vágó | Cheung Ka-fai |
Gyártás | |
Ország | Tajvan |
Nyelv | mandarin |
Forgatási helyszín | Tajpej |
Játékidő | 90 perc |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | EDKO Film Cathay-Keris Films, Innoform Media |
Bemutató | 2007. július 27. 2007. július 31. |
Díj(ak) | Golden Horse Awards Legjobb eredeti betétdal Legjobb vizuális effektek Az év kiemelkedő tajvani filmje |
Bevétel | 6,3 millió USD[1] |
További információk | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Secret (hagyományos kínai: 不能說的秘密, egyszerűsített kínai: 不能说的秘密, pinjin: Bùnéng shuō de mìmì, magyaros átírásban: Puneng suo tö mimi) egy 2007-ben bemutatott tajvani romantikus film, mely Jay Chou mandopopsztár első rendezői alkotása, a forgatókönyv társírója is ő volt.[2] A film három díjat is nyert a Golden Horse Awards díjkiosztón, és három további kategóriában jelölték.[3] A film erőteljesen épít a komolyzenére és számos Chopin-mű hallható benne; a zeneszerző ugyanis Jay Chou példaképe.
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Hsziang-lun ( ) (Jay Chou) tehetséges zenész, kiválóan játszik zongorán. Új középiskolába kerül, ami az ország legtehetségesebb zongoristáit oktatja. Egyik nap, amikor a régi, lebontásra ítélt zongorateremben időzik, összefut Hsziao-ju ( )val (Kwai Lun-mei), aki egy ismeretlen dallamot játszik egy régi zongorán. A fiú megkérdi, mit játszott, de a lány csak annyit mond, titok. A két fiatal azonnal egymásra hangolódik, a lány gyakran megjelenik Hsziang-lun ( ) óráin, sokat beszélgetnek, szerelem szövődik köztük. Amikor a fiú elmondja Hsziao-ju ( )nak, hogy a régi zongoratermet hamarosan lebontják, a lány megígérteti vele, hogy sohasem fogja ezt a dallamot a régi zongorán ebben a teremben játszani.
Hsziang-lun ( )t nyugtalanítja a lány időnkénti hirtelen eltűnése. A gyönyörűen zongorázó fiúba egy másik osztálytársa, Csing-ji ( ) (Alice Tzeng) is szerelmes. Egy elkavarodott szerelmeslevél miatt Csing-ji ( ) félreérti Hsziang-lun ( ) szándékait, és megcsókolja a fiút, épp amikor Hsziao-ju ( ) megpillantja őket. A lány zaklatottan távozik, s a fiú hiába keresi, Hsziao-ju ( ) egyszerűen eltűnt az épületből.
A lányt kétségbeesetten kereső Hsziang-lun ( )nak apja (Anthony Wong), aki az iskolában tanít, elmeséli, hogy ismert egy azonos nevű lányt, húsz évvel korábban, 1979-ben, akit az egész iskola bolondnak tartott, mert azt állította, hogy előreutazott az időben, miközben egy Secret című darabot játszott a régi zongorateremben, és 1999-ben beleszeretett egy gyönyörűen zongorázó fiúba. A lányt, miután előremegy az időben, csak az láthatja, akit először megpillant, így a fiún kívül senki sem tud a létezéséről. Az apa azt is elmeséli, hogy az asztmától szenvedő lányt egy nap holtan találták az iskolában, miután egy szerelmes üzenetet írt a padjára egy ismeretlen fiúnak címezve. Hsziang-lun ( ) lélekszakadva elrohan a bontás alatt álló zongoraterembe, és emlékezetből elkezdi játszani a titkos melódiát, mely visszaröpíti őt 1979-be, ahol újra találkozik Hsziao-ju ( )val, és vele marad.
A filmet negyven nap alatt forgatták le Tajpejtől nem messze, egy Tan Sui nevű kis tengerparti városkában, ugyanott, ahol Jay Chou is középiskolába járt. A film legnehezebb jeleneteinek Chou a zongorajátékok felvételét tartotta, mert azt akarta, hogy a nézők lássák, hogy valóban a színészek zongoráznak, így minden egyes elrontott hangjegynél újra kellett venni a jelenetet. Chou saját bevallása szerint rendezési technikájára Zhang Yimou, Andrew Lau és Alan Mak rendezők voltak hatással, akikkel korábban az Aranyvirág átka valamint az Initial D című filmekben dolgozott együtt.[4]
A filmben Chou számos barátja és közeli hozzátartozója játszik: a Nan Quan Mama együttes tagjai alakítják a főszereplő barátait (a futballista Bob [Ah Pao ( )], Howe [Jü Hao ( )], a „zongora hercege”, valamint a zenebolt eladója), Chou édesanyja játssza a piaci árust, édesapja a biológiatanárt, menedzsere a zongoratanárt, sminkese alakítja az iskola gondnokát, egyik dalszövegírója pedig a másik focistát, Lance-t [Ah Lang].[5]
A film veszélyesebb jeleneteinek forgatásánál Chou nem használt dublőrt, a lebontás alatt álló zongoraterem hat méter magasan lévő állványzatára is maga mászott fel, biztosítókötelek nélkül, a jelenetet tízszer vették fel. Chou mint rendező, a megfelelő kamera- és fénybeállítások miatt csak a próbákon alkalmazott dublőrt, az éles felvételkor maga végezte el a veszélyes mutatványokat.[6]
A filmben több utalás is található Jay Chou személyes élményeire. Chou maga is a filmben szereplő zenei középiskola zongora–cselló tagozatos hallgatója volt, a film kiadásának éve (2007) pedig Chou tizedik érettségi évfordulója.[6]
Chopinre többször is utal a film, a történet elején, amikor Hsziang-lun ( ) megismerkedik Hsziao-ju ( )val, az első közös órájukon Chopin életéről tanulnak. A régi zongoraterem falán Chopin és szerelme arcképe látható. Csing-ji ( ) Chopin-kéziratot őriz a fiókjában. A film zongorapárbaj jelenetében[7] két Chopin-darabot játszik Hsziang-lun ( ) és ellenfele, az egyik a cisz-moll keringő (Op. 64, No. 2), a másik a Gesz-dúr, „fekete billentyűs” etűd (Op. 10, No. 5); érdekesség, hogy a filmben Chou az etűd egy részét improvizációval egészíti ki, és szinte teljes egészében a fehér billentyűkön játssza. A filmben felhangzik még Chopin Asz-dúr keringője (L’adieu) is.
„ | Úgy egy órán keresztül a Secret egy igen kielégítő szerelmi háromszöget prezentál, ami miatt nagyon tetszett a film. Aztán olyan fordulat következik, ami miatt meg egyenesen imádtam. Chou türelmes, picit melankólikus, megfontolt rendezőként nyúl a történethez. | ” |
– Combustible Celluloid[8] |
A Cinema Online kritikája szerint Chou jobb munkát végez a kamerák mögött, mint előtt, a történet irama megfelelő, az operatőri munka szép, és Chou képes áthozni a zene varázslatát: „A mozit a rendkívüli muzsikát alkotó Chou zongorán táncoló ujjainak képével fogják elhagyni. A zongorán egy kézzel játszó, két zongorán egyszerre muzsikáló, átszellemült arccal zenélő Chou képével. A zene, úgy tűnik valóban varázslatos tud lenni.”[9]
A LoveHKFilm.com kritikusa egyetért abban, hogy Chou nem kifejezetten a legjobb romantikus főszereplőnek, nem képes produkálni azokat az érzelmeket, amik igazán megérintenék a nézőket. Vele szemben a női főszereplőt dicsérte kiváló játékáért, megkockáztatva, hogy ő viszi hátán a filmet. A kritikus szerint a film kedves, romantikus, egészen jó alkotás, Jay Chou ügyes rendező, szép az operatőri munka, a művészeti rendezés, gyönyörű a zene. A film legnagyobb hibájának azt tartotta, hogy nem alkalmazkodik a maga által felállított szabályokhoz, és teljesen logikátlanul ér véget, ezzel megtörve a varázst. A mellékszereplők többségét, Anthony Wongot kivéve, unalmasnak minősítette. A kritika szerint a főszereplők között megvan az összhang, de a dialógusaikból hiányzik a mélység és az igazi érzelem, nagyrészt Chou színészi játékának hibái miatt: „Chou egészen kedvelhetően sármos, de jelenlétéből aligha sugárzik a szenvedély. Túlságosan távolságtartóan viselkedik.”[10]
Az Asianmovieweb kritikusa szerint Chou jobb rendezőnek bizonyul, mint amilyennek az ember gondolná, olyannak, aki kiváló érzékkel rendelkezik a filmművészet iránt, színésznek azonban nem igazán jó. A kritika méltatta a film zenéjét is. Akárcsak más kritikusok, idegesítőnek találta a film logikai hiányosságait, de dicsérte a gyönyörű képi világot és a részletekre fordított figyelmet.[11]
A Variety meglepően jónak ítélte az alkotást, kellemesnek a színészi játékot (Chou alakításának kivételével), dicsérte a zenét. A kritikus dél-koreai filmes hatásokat vél felfedezni az alkotásban, és ’70-es évekbeli tajvani filmekkel, valamint 1940-es évekbeli hollywoodi klasszikusokkal hasonlította össze a stílusát, megjegyezve, hogy a hollywoodi szokásokkal ellentétben Chou ügyelt arra, hogy a látszódjon, valóban a színészek zongoráznak.[1]
A movieXclusive.com szerint ritka, hogy egy zenészből színésszé avanzsált művész rendezőként is megállja a helyét, de Jay Chounak ezt is sikerült véghez vinnie. Dicsérte a színészek kiválasztását, különösképpen Anthony Wongot, aki a kritikus szerint többször is túlszárnyalja a többi színészt, valamint Kwai Lun-meit, akinek sikerül megteremtenie a film címéhez hű titokzatosságot maga körül. A film legnagyobb értékeként a zongorajátékot értékelte, melyet Jet Li vagy Tony Jaa akciójeleneteihez hasonlított. Nem volt elégedett viszont a vágással és a lassú irammal, de összességében sikeresnek nevezte az alkotást.[12]
A Combustible Celluloid a 2008-as San Francisco Nemzetközi Filmfesztivál „egyik legvarázslatosabb, legmegragadóbb” filmjének nevezte az alkotást.[8]