Selenia Aspide

Az Aspide felszíni változatának indítása az Almirante García (F–26) venezuelai fregattról az Unitas XXV hadművelet idején, 1984. június 1-jén

Az Aspide olasz fejlesztésű közepes hatótávolságú levegő–levegő rakéta, melyet a Selenia fejlesztett ki és gyárt (jelenleg az Alenia konzorcium tagja). Félaktív rádiólokátor-keresővel szerelték fel, hasonlóan az amerikai AIM–7E Sparrow-hoz. Elődjénél azonban fejlettebb monopulzusú radarral lett felszerelve, amely jobb zavarvédelmével és nagyobb pontosságával hatékonyabbnak bizonyult. Ez a fejlesztés később megjelent az AIM–7M változaton is. A hasonlóságok miatt a nem olasz sajtó az Aspide-ot egy Sparrow-változatnak vélte, noha az olasz rakétának eredeti fedélzeti rendszerei, új harci része és erősebb hajtóműve volt.

A rakéta több változatát egyaránt alkalmazta az Olasz Légierő F–104 Starfighterei (S és ASA változatok), illetve a haditengerészet flottalégvédelme. Innen az MBDA ASTER váltotta le.

Az 1980-as évek közepén Kína egy kis sorozat Aspide Mk.1-et vásárolt, majd megállapodást kötött az Alenia-val a licencgyártásáról. 1989-ben megkezdték a gyártást több olasz alkatrész importjával. A tienanmen téri incidenst követően azonban az európai államok is embargó alá vonták Kínát, így a szállítások megszűntek. 1990-es évek elejére azonban továbbfejlesztették az Aspide-ot és önálló gyártásba vették PL–11 jelzéssel légiharc-, LY–60 jelzéssel pedig vízfelszíni indítású változatként. A PL–11 első kísérleti lövészete 1992-ben történt egy J–8II-ről. Az utolsó tesztsorozat 2001-ben zajlott le.[1]

Típusváltozatok

[szerkesztés]
  • Aspide Mk.1 – hasonló az AIM–7E-hez Selenia monopulzusú, félaktív rádiólokátórral és SNIA–Viscosa szilárd hajtóanyagú rakétahajtóművel felszerelve. Ebből a változatból rendeltek a legtöbbet, 17 ország állította hadrendbe.
  • Aspide Mk.2 – fejlesztett változat, amely főként a rádiólokátorra koncentrálódott. Azonban a modernebb rakéták megjelenésével, mint az AIM–120 AMRAAM a fejlesztést leállították.
  • Aspide 2000 – felszín–levegő változata az Mk.1-nek, melyet az Oerlikon Contraves Skyguard és a Spada 2000 légvédelmi rendszerben alkalmaznak.

Üzemeltető országok

[szerkesztés]
Argentína
A német gyártású MEKO 360 osztályú hadihajók légtérvédelmi rendszere alkalmazza.
Brazilia
Aspide 2000 – a São Paulo repülőgéphordozó és a Niterói fregattosztály légtérvédelmi rendszere alkalmazza.
Ciprus
Skyguard rendszerben alkalmazzák.
Ecuador
Az Esmeralda osztályú korvettek légtérvédelmi rendszere alkalmazza (jelenleg még csak a BAE Esmeraldas (CM–11)).
Egyiptom
Aspide 2000 (36 egység)
Kínai Népköztársaság
PL–11/LY–60
Kuvait
Aspide 2000
Malajzia
A Laksamana osztályú korvettek légtérvédelmi rendszere alkalmazza.
Marokkó
A Lieutenant Colonel Errhamani Descubierta osztályú fregatt légtérvédelmi rendszere alkalmazza.
Olaszország
Pakisztán
Földi telepítésű Spada 2000 légvédelmi rendszer (10 üteg)[2]
Peru
Spanyolország
Thaiföld
A Ratanakosin osztályú korvettek (2 hajóegység) légtérvédelmi rendszere alkalmazza.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ PiLi-11 Medium-Range Air-to-Air Missile (angol nyelven). SinoDefence, 2008. október 19. [2006. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 31.)
  2. ↑ MBDA Confirms Air Defense System Sale to Pakistan (angol nyelven). Defence News, 2007. április 16. (Hozzáférés: 2011. augusztus 31.)[halott link]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Selenia Aspide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.