Sencsou ( )–13 | |
Sencsou-program | |
Repülésadatok | |
Ország | Kína |
Űrügynökség | Kínai Nemzeti Űrügynökség (国家航天局) |
Személyzet | Expedíció 2 |
Hordozórakéta | Hosszú Menetelés 2F |
NSSDC ID | 2021-092A |
A repülés paraméterei | |
Start | 2021. október 15. 16:23:56 UTC |
Starthely | Csiucsüan ( ) Indítóhely LA-4-es számú indítóállás |
Dokkolás | |
Dokkolási port | Tienho ( ) modul alsó (nadir) dokkolópont |
Dokkolás dátuma | 2021. október 15. 22:56 UTC |
Leválás dátuma | 2022. április (tervezet) |
Dokkolva töltött idő | 183 nap (tervezet) |
Pálya | |
Pályamagasság | |
Föld körül | 389,2 km (tipikus átlagmagasság) |
Pályahajlás | |
Föld körül | 41,58° |
Periódus | |
Föld körül | 92,2 perc |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sencsou–13 témájú médiaállományokat. |
A Sencsou–13 (kínaiul: 神舟十三号, pinyin: Shénzhōu Shísān-hào) a nyolcadik, személyzettel startoló űrhajósok szállítására szánt kínai űrhajó, egyben a tizenharmadik a sorban a Sencsou-programon belül. Az űrhajó három, a Kínai felszabadítási hadsereg űrhajós testületéből jelölt űrhajóst (tajkonautát) vitt magával a világűrbe, hogy a korábban megkezdett űrállomás programban, a Tienkung ( ) űrállomás Tienho ( ) moduljában végezzenek munkát és ők legyenek a második állandó legénysége az épülőben lévő kínai űrállomásnak a tervek szerint 180 napig.
Az űrhajó startjára 2021. október 15-én 16:23-kor (UTC) került sor, amikor egy Hosszú Menetelés 2F hordozórakéta emelte Föld körüli pályára a Csiucsüan ( ) műholdindító bázisról.
A Kínai Kommunista Párt 1968-ban rendelte el egy kínai űrhajós világűrbe juttatására vonatkozó kutatási programot, amelynek végcélja kínai részről önerőből embert juttatni a világűrbe. Ezzel párhuzamosan 1970. április 24-én indult az első kínai műhold Föld körüli pályára, majd 1975-ben már olyan műholddal folytak kísérletek, amely képes volt visszatérni a földfelszínre, miután megjárta a Föld körüli pályát, mintegy előfutáraként egy embert szállító űrhajónak. Ezt követően azonban lelassultak a kísérletek és több mint 10 év múlva, 1986-ban született meg a 863-as terv, amely olyan kutatásokat irányzott elő, amely a világűr kínai űrhajósok általi meghódítását célozta. Ezt a tervet írta felül 1992-ben a 921-es terv, amely immár konkrétan a kínai ember részvételével indított űrprogram konkrétumait nevezte meg. Eszerint három szakaszban küldenek kínai űrhajósokat a világűrbe: először csak az alapok megteremtésére, azaz simán az űrjártasság bizonyítására, majd második lépcsőben egy kisebb űrlaboratórium igénybe vételével olyan alapvető űrbeli technikák, mint az űrrandevú, a dokkolás, vagy az űrséta kipróbálására, majd végül a harmadik fázisban egy nagyobb kínai űrállomás felbocsátását követően komplex űrbeli feladatok kivitelezésére. A Sencsou–13 immár ebben a harmadik fázisban, az űrállomás építés során megvalósított repülés.
A fentebb említett 921-es terv harmadik fázisában szerepel egy kínai űrállomás építése. Az ezt megelőző Tienkung ( )–1 és Tienkung ( )–2 is űrállomásnak számít, ám a Tienkung ( ) űrállomással Kína a Nemzetközi Űrállomáshoz hasonló – ám méretében jóval kisebb –, modulrendszerű űreszköz építésébe kezdett. A tervek szerint a Tienkung ( ) három modulból (és néhány kiegészítő szerkezetből) áll majd össze, bár a későbbiekben még további kiépítését is tervezik. A három modulból az első, Tienho ( ) központi egység 2021. április 29-én állt Föld körüli pályára, amelyet hamarosan követ majd a Ventien ( ) és a Mengtien ( ) modul. A világűrbeli munkaállomás személyzeteinek szállítását a kipróbált Sencsou ( ) űrhajóvaltervezik megoldani, amellyel 2021. június 17-én utazott a Sencsou ( )–12 fedélzetén az űrállomás első alaplegénysége, egy 90 napos útra, amelyen az űrállomásmodul használatba vétele volt a fő cél.
A következő alaplegénység a Sencsou ( )–13 legénysége volt, amely az innentől sztenderdnek számító 180 napos fenntartózkodásra rendezkedett be az űrállomáson. Később még két utat terveznek, a Sencsou ( )–14-et és a Sencsou ( )–15-öt, az űrállomás további építésére.
Beosztás | Űrhajós | |
---|---|---|
Parancsnok | Csaj Cse-kang ( ) 2. űrrepülés | |
kutatóűrhajós | Vang Ja-ping ( ) 2. űrrepülés | |
kutatóűrhajós | Je Kuang-fu ( ) 1. űrrepülés |
A Kínai űrügynökség két nappal az űrhajó indulása előtt, 2021. október 14-én a Csiucsüan ( ) űrkikötőben tartott hivatalos sajtótájékoztatóján nevezték meg a Sencsou ( )–13 három űrhajósát: Csaj Cse-kang ( ) parancsnokot, Vang Ja-ping ( ) kutatóűrhajóst, Kína második női űrhajósát, egyben az első nőt, aki űrsétát tett; valamint Je Kuang-fu ( ) kutatóűrhajóst. A parancsnok veterán űrhajósnak számít, 54 évesen ez a második repülése. Az első űrhajóscsoport tagjaként 1998-ban került az első 14 kínai űrhajós közé, de az első repülésére csak a Sencsou ( )–7-en került sor 2008. szeptember 25-én, ahol Csaj ( ) lett az első kínai űrhajós, aki űrsétát tehetett. Vang Ja-ping ( ) és Je Kuang-fu ( ) a második kínai űrhajósválogatási csoportból került be az űrhajós testületbe. Közülük Vang ( ) rendelkezik repülési tapasztalattal, a Sencsou ( )–10-en járt a világűrben, míg Je ( )nek ez az első repülése.[1]
A Sencsou–13 űrhajó 2021. október 15-én 16:23:56 UTC indult a Góbi sivatagbeli Csiucsüan ( ) űrközpont LA–4 indítóállásából egy Hosszú Menetelés 2F hordozórakétával.[2] A startfolyamat rutinszerűen zajlott, az űrhajó rendben pályára állt a Föld körül. Nagyjából hat és fél óra keringést követően az űrhajó megérkezett a Tienkung ( ) űrállomáshoz és 22:56-kor (UTC) dokkolt is a két űreszköz.[3]
A legénység 2021, október 16-án, 01:58-kor (UTC) szállt át az űrhajóból az űrállomásra, hogy második állandó legénységként megkezdje a munkát az űreszközön.[4]
A repülés során az űrhajó utasai a tervek szerint összesen 3 űrsétát tesznek – igaz, kiindulási pontként nem a Sencsou ( )–13-at, hanem a Tienkung ( ) űrállomást használva –, amelyek közül 2022. januárjáig kettőt bonyolítottak le:
2021. december 9-én, pekingi idő szerint 15:55-kor (7:55 UTC) a háromtagú legénység egy tanórát tartott diákok számára tévéközvetítés formájában, amelyben különböző tudományos kísérleteket mutattak be. Az űrtanítási program a Sencsou ( )–10-en bemutatott hasonló jellegű program folytatása volt, amellyel a kínai ifjúság inspirálása a cél, ezzel a tudományokat és a műszaki ismereteket népszerűsítik az országban. A Földön több helyen lehetett bekapcsolódni a közvetítésbe: az ún. „fő osztálytermet” a Kínai Tudományos és Műszaki Múzeumban Pekingben állították fel, de számos „kihelyezett osztályterem” is felállításra került, így Nanningban, Kuanghszi-Csuang tartományban, Vencsuan ( )ban, Szecsuan ( ) tartományban, Hongkongban és Makaóban. A tudományos kísérleteket Vang Ja-ping ( ) végezte el és ő maga tartotta az órát is a diákok számára élő egyenes adásban. Az óra kezdetén röviden bemutatták a mindennapi életet az űrállomáson, majd sejtbiológiai kísérletet végeztek, bemutatták hogyan működik a pezsgőtabletta a súlytalanságban, majd a folyadékok felületi feszültségével kísérleteztek, végül a diákok kérdései illetve az azokra adott válaszok zárták az órát.[7][8]