Sgùrr nan Gillean

Sgùrr nan Gillean
A Sgùrr nan Gillean havas csúcsa
A Sgùrr nan Gillean havas csúcsa
Magasság964[m 1] m
HelySkócia, Skye szigete
HegységFekete-Cuillin
Relatív magasság203 m
Típusmunro
Első megmászás1836. július 7., Duncan MacIntyre és James Forbes[1]
Legkönnyebb útvonalSligachan - Riabhach-völgy - riabhachvölgyi-tó - Coire nan Allt Geala
Elhelyezkedése
Sgùrr nan Gillean (Skócia)
Sgùrr nan Gillean
Sgùrr nan Gillean
Pozíció Skócia térképén
é. sz. 57° 14′ 50″, ny. h. 6° 11′ 38″57.247350°N 6.194019°WKoordináták: é. sz. 57° 14′ 50″, ny. h. 6° 11′ 38″57.247350°N 6.194019°W
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Sgùrr nan Gillean témájú médiaállományokat.

A Sgùrr nan Gillean (kiejtése: IPA: [s̪kuːᵲ nan ˈkʲiːʎən]) a skóciai Skye szigetén található csúcs. A Fekete-Cuillin hegyvonulatának legészakabbi tagja, az egyik legjellegzetesebb tájelem Sligachan felől nézve, illetve az első csúcs a hegységben, amelyet hivatalosan meghódítottak. Sziklás oldalainak köszönhetően megközelítése négykézláb mászást igényel, a 12 kilométeres túra hagyományos szintideje 5-7 óra.

Általános információk

[szerkesztés]

A hegy nevének eredetére több változat létezik. Bizonyos helyeken a "fiatalemberek csúcsának" fordítják, mert a gael nyelvben a gille fiatalember jelentéssel bír, és azokra az emberekre utalhat, akik a csúcs sikeres meghódítása előtt próbálták megmászni a hegyet.[2]Más helyeken "szakadékok csúcsa" fordítással találkozni, amely norvég gyökerekre vezethető vissza.[3]

A csúcs a Fekete-Cuillin északi hármasának (Bruach na Frithe, Am Basteir, Sgùrr nan Gillean) legkeletebbi tagja. A Bruach na Frithe csúcsához hasonlóan gerincek találkozásánál található: nyugatra a főgerinc az Am Basteirhez vezet, északkeleti kinyúlása a Pinnacle Ridge ("csúcs gerinc"), amely a hegymászók közkedvelt helye, a délkeleti gerinc pedig a hagyományos útvonal, amelyen a hegyet megközelítik. Ennek a gerincnek a végén még található két csúcs, a Sgùrr Beag (765 m) és a Sgùrr na h-Uamha (736 m).

A csúcsra először Duncan MacIntyre és James Forbes[m 2]tudós másztak fel 1836-ban. Forbes később az Alpokban több csúcsot is meghódított. Tudósításából kiderül, hogy MacIntyre mutatta neki az utat a délkeleti gerincen keresztül, amely később az ún. turistaút lett.

A Scuir-na-Gillean megmászása 1836-ban, első látogatásom idején először lehetetlennek tűnt. Egy helyi erdésszel beszéltem a dologról, aki Lord Macdonald szolgálatában állt, és Duncan Macintyre-nek hívták. Felkértem, hogy vezessen el Sligachanból a Coruisk-höz, és azt mondta, hogy már többször próbált sikertelenül felmászni a hegyre, egyedül és másokkal is, akik megkérték, hogy vezessék oda. Azonban egy olyan utat javasolt, amit addig még nem próbált, és úgy vélte, hogy azon el lehet érni a csúcsot. Megkértem tehát, hogy kísérjen el, és a következő napon, július 7-én fel is mentünk a csúcsra. A hipersztén[m 3] kövek kifejezetten durvák voltak, így a mászást biztonságossá tették, amely egyébként más kőzetek esetében veszélyes lett volna. Valóban nem láttam még olyan követ, amely ennyire alkalmas lenne a kapaszkodásra. [...] Mivel nem volt barométerem, nem tudtam megállapítani a magasságát, amelyet 3000 lábra becsültem.
– James Forbes[4]

Forbes már első látogatása idején érdeklődést mutatott a hegy magasságának megállapítása iránt, és a következő alkalommal egy barométerrel felszerelkezve közelítette meg a csúcsot, ezúttal nem a könnyebb, délkeleti gerincen, hanem nyugatról, a Bruach na Frithe felől. Az általa közölt magasságadatok csak 10-15 méterrel térnek el a mai mérésektől.[m 4]

[...] javasoltam MacIntyre-nek, hogy a nyugati oldalról közelítsük meg. Azonnal meg is kezdtük a mászást. Csak úgy lehetett kivitelezni, hogy mélyen leereszkedtünk a Loat-a-Corry[m 5]sziklás hasadékába, amely elválasztja a két hegyet, és amely komoly négykézláb mászásba került, majd megkezdtük a felfelé mászást a sziklákon, amelyek a távolból szinte teljesen függőlegesnek tűntek. A korábban említett kőzet azonban segítségünkre volt, felértünk a Scuir-na-Gillean nyugati oldalára, habár mikor visszanéztünk, szédítőnek tűnt a mélység.
– James Forbes[5]

Forbes 1845-ös látogatása alkalmával körbejárta a hegységet, hogy gleccserek nyomaira keressen bizonyítékokat, és elkészítette az első megbízható térképet a területről, amelyen közölte az akkor ismert csúcsok neveit. A térképen összesen hat csúcsot nevez meg a Cuillin nagyobb hegyei közül (négyet a Fekete-Cuillinban, kettőt a Vörös-Cuillinban), amely bizonyíték arra, hogy akkoriban a hegységnek elsősorban csak az északi részét ismerték, és nem rendelkeztek adatokkal a főgerinc közepén és déli részén elhelyezkedő csúcsokról.[m 6]

A túra leírása

[szerkesztés]
Utunk a nyeregtől felfelé vagy a gerinc tetején, vagy annak nyugati oldalában haladt. A gerinc a keleti oldalon meredeken zuhan alá, a nyugatin, a Lota Corry irányában enyhébben. […] Amikor elértük a végső csúcs lábát, nagyjából ott, ahol a Sligachanból érkező szokásos út csatlakozik a gerinchez, nem tudtunk továbbmenni rajta, és a Lota Corry felé néző oldalon kellett haladnunk. A mászás innen érdekesnek bizonyult az elterjeszkedő lejtős kőlapokon (nem hasonlítanak a Zinal Rothhorn[m 7] lapjaihoz), amelyeket néhány centiméter vastag hó borított. Nem volt kilátásunk a csúcs tetejéről, leszámítva a kavargó ködöt és néhány méternyi szakadékot. Ezért csak addig maradtunk, hogy beírjuk magunkat a „Látogatókönyvbe”, amely egy palackba tett papír volt. Ebből a dokumentumból tudtuk meg, hogy tavaly szeptemberben jártak itt utoljára.
– W. W. Naismith[6]
Piros: a csúcsra vezető út

A csúcsot hagyományosan Sligachanból kiindulva közelítik meg déli irányban. A túra a Riabhach-völgyön (Coire Riabhach) keresztül a riabhachvölgyi-tó (Loch a' Choire Riabhach) mellett halad el. Innen egy újabb völgybe (Coire nan Allt Geala) érkezik, ahonnan látni lehet az omladékot, amelyen fel kell kapaszkodni.

A gerincen való haladás nem ütközik nagyobb akadályba az utolsó néhány száz méterig, amikor is egy meredek szakaszon négykézláb mászással lehet csak átjutni. A hegy csúcsa annyira meredek, hogy az azt alkotó gerinceket alig látni. Visszafelé a túrázók csak arra tudnak haladni, ahonnan jöttek, ugyanis az Am Basteir felé vezető nyugati gerincen van egy szűk rész, ahol csak kötélen lehet leereszkedni, így erre csak tapasztalt hegymászók mennek, ahogy az északkeleti Pinnacle Ridge-re is. Lefelé mászni a meredek szakaszokon még nagyobb óvatosságot igényel.

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ http://www.hill-bagging.co.uk/mountaindetails.php?qu=S&rf=1246
  2. ↑ Forbes-ot elsősorban tudósként, a gleccserek kutatása terén elért eredményeiért ismerték el, nagyrészt ezek miatt utazott el a különböző európai hegységekbe. Az életéről bővebb információkat lehet kapni egy újabb és egy kortárs munkából. 1. Cunningham, Frank: James David Forbes, pioneer Scottish glaciologist, Edinburgh, Scottish Academic Press, 1990. ISBN 9780707303208 2. Shairp, J. C. - Tait, P. G. - Adams-Reilly, A.: The Life and Letters of James David Forbes, London, Macmillan and Co., 1873.
  3. ↑ Magnézium és vastartalmú szilikátásvány.
  4. ↑ Forbes 3200 és 3220 láb, vagyis 975 és 981 méter közé tette a hegy magasságát. Ld. Forbes, J. D.: Notes on the Topography and Geology of the Cuchullin Hills in Skye, and on the traces of Ancient Glaciers which they present, The Edinburgh New Philosophical Journal, 40(1846), 76-99. 82.
  5. ↑ A mai térképeken Lota Corrie, vagyis Lota-völgy. A szóban forgó hegytől délre lévő völgy, a Sligachan-folyó felső folyásánál.
  6. ↑ A Forbes által közölt csúcsok: Scuir-na-Gillean (Sgùrr nan Gillean), Bruch-na-Fray (Bruach na Frithe), Scuir-na-Panachtich (Sgùrr na Banachdich), Garsven (Gars-bheinn), Blaven (Blà Bheinn) és Marscow (Marsco).
  7. ↑ Mai neve Zinalrothorn, 4221 méteres csúcs az Alpokban Svájc területén.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Mitchell, Ian R.: Scotland's Mountains before the Mountaineers, Edinburgh, Luath Press Limited, 2013. 164. ISBN 978 1 909912 44 1
  2. ↑ Forbes, J. D.: Notes on the Topography and Geology of the Cuchullin Hills in Skye, and on the traces of Ancient Glaciers which they present, The Edinburgh New Philosophical Journal, 40(1846), 76-99. 80.
  3. ↑ Mitchell, Ian R: Scotland's Mountains before the Mountaineers, Luath Press Limited, Edinburgh, 2013. 165. ISBN 978 1 909912 44 1
  4. ↑ Forbes, J. D.: Notes on the Topography and Geology of the Cuchullin Hills in Skye, and on the traces of Ancient Glaciers which they present, The Edinburgh New Philosophical Journal, 40(1846), 76-99. 80-81. (az eredeti angolból saját fordítás)
  5. ↑ Forbes, J. D.: Notes on the Topography and Geology of the Cuchullin Hills in Skye, and on the traces of Ancient Glaciers which they present, The Edinburgh New Philosophical Journal, 40(1846), 76-99. 81. (az eredeti angolból saját fordítás)
  6. ↑ Naismith, W. W.: Three days among the Cuchullins, Scottish Mountaineering Club Journal, 1(1890), 56-62. 57.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Sgurr nan Gillean
A Wikimédia Commons tartalmaz Sgùrr nan Gillean témájú médiaállományokat.