A Shapiro-egyenlőtlenség egy egyenlőtlenség, melyet Harold Shapiro vetett fel 1954-ben.
Amennyiben n páros és legfeljebb 12 vagy n páratlan és legfeljebb 23, akkor:
- ,
ahol .
A probléma eredeti felvetése nagyobb n-eket is megengedett, ám ezekre az állítás nem igaz, az alsó határ pedig , ahol .
Az n = 12 (Godunova és Levin, 1976) és n = 23 (Troesch, 1989)-re adott eredeti bizonyítások számolásokon alapulnak, de 2002-ben P.J. Bushell és J.B. McLeod adott az n = 12 esetre egy analitikus bizonyítást.
A γ értékét Vladimir Drinfeld határozta meg 1971-ben. Pontosabban, Drinfeld bemutatta, miszerint γ-t a adja meg, ahol ψ a konvex burokfüggvénye az f(x) = e-x és függvények együttesének (azaz a ψ fölötti terület f és g konvex burka).
Igazak továbbá azon állítások, hogy f(x1,x2,...,xn)-nel jelölve a fenti egyenlőtlenség bal oldalát, f(x1,x2,...,xn)+f(xn,xn-1, ..., x1) n, továbbá az eredeti egyenlőtlenség is igaz monoton xi-sorozatokra.
Az első ellenpéldát Lighthill találta meg 1956-ban, n = 20-ra:
- ahol elég közel van 0-hoz.
Ekkor a bal oldal , így kisebb 10-nél, ha elég kicsi.
Ellenpélda n = 14-re Troesch által (1985):
- = (0, 42, 2, 42, 4, 41, 5, 39, 4, 38, 2, 38, 0, 40) (Troesch, 1985).
Ellenpélda n=25-re:
- = (32, 0, 37, 0, 43, 0, 50, 0, 59, 8, 62, 21, 55, 29, 44, 32, 33, 31, 24, 30, 16, 29, 10, 29, 4)
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Shapiro's inequality című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.