Siegfried Wilhelm Dehn | |
![]() | |
Siegfried Wilhelm Dehn (Adolph Menzel festménye) | |
Született | 1799. február 24.[1][2][3] Altona |
Elhunyt | 1858. április 12. (59 évesen)[1][2][3][4] Berlin |
Állampolgársága | Hamburg |
Foglalkozása |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Siegfried Wilhelm Dehn témájú médiaállományokat. | |
Siegfried Wilhelm Dehn (Altona, 1799. február 25. – Berlin, 1858. április 12.) német zenetudós.
Gazdag bankár fia volt, erdészjelöltből lett Lipcsében 1819-22-ben jogász, buzgón foglalkozván a zenével is. Több hangszeren játszott, sőt a gordonkán művészileg.
1823-tól svéd követségi hivatalnok volt Berlinben; vagyonát elveszítvén, Bernhard Klein művelte ki alaposan. Giacomo Meyerbeer kieszközölte, hogy 1842-ben Dehn feje lett a porosz királyi könyvtár zenei osztályának, melyet aztán ő rendezett és gyarapított az ország többi könyvtárának kincseivel. Ezután a Gottfried Weber alapította Cäcilia című berlini zenei lapot szerkesztette 1848-ig, írt is bele sokat.
Főműve: Teoretisch-praktische Harmonielehre, 1840. (történeti bevezető része értékes); Analyse dreier Fugen aus Bach's wohltemp. Klavier; Hátrahagyott művét tanítványa, Bernhard Scholtz adta ki átdolgozva; a magyar kormány is kiadatta: Az ellenpont tana cím alatt (1893, fordította Kereszty István). Kiadványa: Sammlungälterer Musik (XVI-XVII. Jahrhundert) 12 füzet. Híres tanítványai: Glinka, Kiel, Rubinstein, Kullak, Heinrich Hoffmann.