Skælskør Skjelskør | |||
Skælskør kikötője | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Dánia | ||
Régió | Slagelse község | ||
Testvérvárosok | Lista Karlino | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | ismeretlen | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 4,0 m | ||
Időzóna | |||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 55° 15′ 10″, k. h. 11° 17′ 35″55.252800°N 11.293100°EKoordináták: é. sz. 55° 15′ 10″, k. h. 11° 17′ 35″55.252800°N 11.293100°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Skælskør témájú médiaállományokat. |
Skælskør (régebbi helyesírással: Skjelskør) régi kereskedőváros Dániában, Sjælland szigetén, az azonos nevű Sjælland régióban, Slagelse község területén. Lakosainak száma 2015 elején 6 532 volt.
Írásos források első ízben 1231-ben említik Skælfiskør néven, ami a kagylót jelentő „skelfisk/skælfisk” és a kavicsos tengerpartot jelentő „ør” óészaki nyelvű szavak összetétele, ami arra utal, hogy a település tengerpartján gazdag kagylótelepek voltak. A település neve az idők folyamán Skjelfiskør, Skelskør majd Skjelskør formákban jelent meg. 1562-ben II. Frigyes dán király megparancsolta, hogy a település halászai kötelesek egy hordó kagylót szállítani a királyi konyha számára. A kagyló az 1500-as években be is került a város címerébe.
A város Dánia egyik legfontosabb szigete, a Sjælland délnyugati partján terül el, északon egy belső, tó jellegű, brakkvízű tengeröböl, úgynevezett „nor” és délen a nyílt tenger felé nyitott külső öböl közötti szűkületnél. A belső öböl neve Noret, azaz megegyezik ennek az öbölfajtának a dán köznévi nevével. Esőzések után innen erősen áramlik a víz a nyílt tenger felé a csatornában. A külső öböl neve Inderfjord, itt van a település kikötője, ami már túlnyomórészt csak jachtokat, kirándulóhajókat szolgál ki. Még kijjebb a tenger felé az öböl neve Skælskørfjord.
Skælskørt a „napfény városának” is hívják, mert a dániai átlagnál itt évente 200 órával többet süt a nap, ami az uralkodó nyugatias szélirány felől meglévő viszonylagos esőárnyéknak köszönhető. A védett udvarokban helyenként fügefák virágoznak.
A város 1414-ben már kereskedővárosi jogokkal rendelkezett. 1483. október 25-i dátummal maradt fenn a legrégibb kiváltságlevél, amit János dán király adományozott. által kiadott király Hans. A középkorban a városon keresztül halad a Sjaelland és Fyn szigetei közötti átkelő forgalom a Nagy-Bælten keresztül. Bár később ezt a szerepet távette tőle a szomszédos Korsør, Skælskør továbbra is fontos kereskedelmi és hajózási központ maradt. Az 1800-as években megindult az ipar fejlődése is. A vasút 1892-ben érte el a várost, és egy ideig hozzájárult felvirágzásához. A várost érintő vasúti személyszállítás 1950-ben, a teherszállítás 1975-ben szűnt meg. 2010-ben a régi síneket is felszedték.
Közigazgatásilag 1966-ban a városhoz tartoztak, mint Skælskør község része, Agersø, Omø, Boeslunde, Eggeslevmagle, Tjæreby és Magleby települések. 1970-ben további falvak csatlakoztak, de 2007-ben az egész község beolvadt a közigazgatási összevonás nyomán a nagy Slagelse községbe.
|
|
2015 nyarán a közeli Boeslunde faluban feltárt lelőhelyen mintegy 2000 darab, egyenként 3 cm hosszú aranyspirált találtak a régészek.[1] A 2-300 gramm összsúlyú, az i. e. 9. századra datálható bronzkori leletet rövid időre kiállították a Skælskøri Városi Múzeumban, mielőtt továbbszállították volna a koppenhágai Dán Nemzeti Múzeumba.
A város egyik legnagyobb vállalata a sört és üdítőitalokat gyártó Harboes Bryggeri.