Snooky Pryor | |
Edinburgh, 1993 | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | James Edward Pryor |
Becenév | Snooky |
Született | 1921. szeptember 15.[1] Mississippi |
Elhunyt | 2006. október 18. (85 évesen)[1] Cape Girardeau |
Pályafutás | |
Műfajok | blues |
Hangszer | |
Tevékenység | |
Kiadók | Vee-Jay Records |
A Wikimédia Commons tartalmaz Snooky Pryor témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Snooky Pryor (Mississippi, 1921. szeptember 15. – Cape Girardeau, 2006. október 18.) amerikai szájharmonikás, énekes (chicago blues, delta blues). Utcazenész. 2023-ban beiktatták a Blues Hall of Fame tagjai közé.
James Edward „Snooky” Pryor amerikai blues szájharmonikás volt.
James Edward Pryor nyolc évesen már szájharmonikázott. Sonny Boy Williamson I játéka volt nagy hatással alakuló stílusára, hallván, ahogy az a Mississippi Deltában[2] játszott.
Snooky Pryor 1940-ben került Chicagóba, később Fort Sheridanban szolgált a hadseregben. Arra gondolt, hogy miután kilép a szolgálatból, szerez egy erősítőt a harmonikához. Egy primitív erősítővel felfegyverkezve 1945 végén elkápráztatta a Maxwell Street lakóit masszívan felerősített hangszerével. 78-as fordulatú lemezeket készített.
Moody Jones gitárossal megjelentették a „Telephone Blues” és a „Boogie” dalokat a Planet Recordsnál 1948-ban, majd a következő évben a "Boogy Fool/Raisin' Sand" című lemezt, de a kereskedelmi siker elmaradt.
Snooky Pryor a '60-as évek elején felhagyott a blues-játékkal. Hosszú ideig holléte ismeretlen volt. Ám az 1987-es „Blind Pig” album, a Snooky producere, bejelentette, hogy a veterán harmonikás él és virul. Pryor 2006-ban bekövetkezett haláláig sikeresen dolgozott.
Sonny Terrynél és Little Walternél kevésbé ismerik, holott kiemelkedő muzsikus volt. Snooky Pryor elismerése sokáig váratott magára, pedig jelentős szerepe volt háború utáni korszakban a chicagói blues fejlődédében. Ő maga váltig állította, hogy ő volt az első harmonikás, aki erősítőn keresztül szólaltatta meg a hangszert.