Sobor | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Győr-Moson-Sopron | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Varga Attiláné (független)[1] | ||
Irányítószám | 9315 | ||
Körzethívószám | 96 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 276 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 15,13 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 16,72 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 28′ 37″, k. h. 17° 22′ 30″47.477039°N 17.375081°EKoordináták: é. sz. 47° 28′ 37″, k. h. 17° 22′ 30″47.477039°N 17.375081°E | |||
Sobor weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Sobor témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sobor község Magyarországon, Nyugat-Dunántúl régióban, Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Csornai járásban.
Sobor a Rábaköz déli részén, a Rába partján, Győrtől 47 kilométerre délnyugatra, Szanytól 7 kilométerre keletre található. A településre közúton két irányból lehet bejutni: Tét vagy Csorna felől Egyed községen át, Szany felől pedig Rábaszentandráson keresztül, mindkét irányban a 8424-es számú úton.
A falut keletről a Rába határolja, északnyugati szélén pedig a Tákó-patak – hivatalos nevén a Sebes-Sobori-csatorna – folyik.[3] A Rába áradása ellen magas, széles töltés védi, az eszteru,[m 1] amelyen, ha kinyitják a sorompókat, akár autóval is lehet közlekedni.
Az első oklevél, amely a falu nevét (Sobur) említi, 1314-ben kelt, s arról tudósít, hogy "Osl nembeli Lőrinc" visszakapta Kőszegi Kakas Miklóstól.[4]
A 16. században rövid ideig az Arany-balladából is ismert enyingi Török Bálint birtokolta, de 1549-ben a törökök elpusztították.
A 18. századtól sorsa összefonódott a szomszédos Egyed községével: előbb a Festetics család tulajdonába került, majd a 19. század közepén a Batthyányaké, a század végén pedig Stern (1885-től Egyedi) Artúré lett.
A 18-19. században a soboriak (helyi tájszólással "sobriak") főleg állattenyésztéssel és halászattal foglalkoztak, de vízimalmaik is voltak a Rábán.[5] Az Egyedre vivő országút mellett terül el a hajdan makkoltató disznótartás céljából telepített erdő, a Pagony. Itt volt kanász, innét származott el Pap István, a 19. századi hírhedt betyárvezérnek, Sobri Jóskának az apja.[5]
Az 1848–49-es szabadságharcban nyolc sobori katona harcolt.
Az első világháborúban harmincketten, a másodikban huszonhárman haltak meg a falu lakói közül.
A II. világháborút követő földosztás keretében Sobor községben 330 katasztrális hold földet osztottak ki 175 családnak. Az 1950-es években megalakult termelőszövetkezet kezdetben 2 134 holdon önállóan gazdálkodott, majd 1974-ben egyesült a rábaszentandrásival, aztán 1991-ben ismét önállósodott. Napjainkban a földterület nagy részét egyéni gazdálkodók művelik.
A falu infrastruktúrája kiépült: villany, víz, csatorna, vezetékes gáz, telefon, aszfaltozott utak és járdák.
Kulturális életét behatárolja, hogy a fiatalok általában Téten vagy Győrben dolgoznak s rendszerint szórakozni is a városokba járnak. Ennek ellenére működik a faluban egy néptánccsoport, amely Péter-Pál napján (június 29-én) a búcsún minden évben eltáncolja a jellegzetes sobri verbunkost.
Az általános iskolát Szanyban végzik a gyerekek, középiskolába pedig általában Győrbe vagy Csornára járnak.
A csendes, folyóparti község az utóbbi években pihenni vágyó idegeneket is vonz, több család is berendezkedett a falusi turizmusra. Az 1990-es években egy kastélyszálló is épült a településen étteremmel, nyitott és fedett úszómedencével, teniszpályával.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 271 | 276 | 250 | 270 | 285 | 284 | 276 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95,6%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 1,1% németnek mondta magát (3,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67%, református 1,1%, evangélikus 21,6%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 4% (5,9% nem nyilatkozott).[14]
Régen sokan még az egyedi és rábaszentandrási építkezésekhez is a Sobornál kialakított "kövécsvételtől" vitték a kavicsot. Ennek emlékét őrzi a falu szélén a töltésen átvezető méretes rézsű és a folyó sekélyebb partjához vivő széles földút.
„…szili kút, szanyi kút, szentandrási, sobri kút.”