Somogybükkösd | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Somogy | ||
Járás | Csurgói | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Jeszek József (Fidesz-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 8858 | ||
Körzethívószám | 82 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 87 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 5,68 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 11,8 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 18′ 05″, k. h. 16° 59′ 26″46.301281°N 16.990539°EKoordináták: é. sz. 46° 18′ 05″, k. h. 16° 59′ 26″46.301281°N 16.990539°E | |||
Somogybükkösd weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Somogybükkösd témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Somogybükkösd község Somogy vármegyében, a Csurgói járásban.
A település Somogy vármegye nyugati részén, Porrogszentpál és Zala vármegye határán fekszik egy dombos vidéken, a Zalaapáti-hát területén.
Első ismert írásos említése 1462-ben történt, amikor az egykori Filke községgel együtt az Apájfi és a Szelczei család elzálogosította a települést Darabos Lászlónak. Ebben az időben nevét Bykes alakban írták. Néhány évtized múlva a berzencei uradalomhoz tartozott, majd 1550-ben Both György, 1538–1539-ben Keczer János, 1626-ban az Istvánffy család, az 1660-as dézsmajegyzék szerint a Zrínyi család, 1701–1703-ban a Spongor család, az 1800-as években pedig a Domaniczky, Hochreiter, illetve a Kálordy és a Perczel családok birtokolták. A 20. század első negyedében már csak gróf Somssich János rendelkezett valamennyi birtokkal a faluban, rajta kívül már többségben voltak az 1–4 holdnyi földet tulajdonló birtokosok.[3]
1769-ben a római katolikusok népiskolát alapítottak, 1772. január 22-én pedig vásárszabadalmat nyert a település. Az 1890-es években hitelszövetkezet alakult, ez 1928-ban szűnt meg. A települést egészen 1907-ig Bükkösdnek hívták, ekkor kapta mai nevét.[3]
A 18. század elején körülbelül 5-25-en lakták, de a század végére már a háromszáz főt is megközelítette a népesség. 1850-ben 397, 1870-ben 400, a 19. és 20. század fordulóján pedig már 478 lakója volt, sőt a második világháború előtti években az 500-at is meghaladta a lélekszám. A század második felében azonban a lakosság jelentősen lecsökkent, a 21. század elején már a 100 főt sem éri el.[3]
Lakosok száma | 85 | 72 | 74 | 60 | 88 | 92 | 87 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,6%-a magyarnak, 10,9% cigánynak, 1,1% németnek mondta magát (5,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 70,7%, református 1,1%, evangélikus 9,8%, felekezet nélküli 7,6% (10,9% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 86,4%-a vallotta magát magyarnak, 2,3% cigánynak, 1,1% lengyelnek, 5,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 50% volt római katolikus, 8% evangélikus, 1,1% református, 1,1% egyéb katolikus, 11,4% felekezeten kívüli (28,4% nem válaszolt).[13]
A település római katolikus temploma még az Árpád-korban, a 13. században épült, viszont ma már nem eredeti formájában látható, hanem egy 18. századi barokk átépítés után. Szintén ebből a századból származnak fő- és mellékoltárai, valamint a szószék is.[14]
Somogybükkösdön található egy kisebb kastély is,[15] a Perczel-kastély, amelynek 1985 óta védett parkjában atlanti cédrus, kolorádófenyő, kaukázusi jegenyefenyő, tiszafa és madárberkenye is található.[16]
A falu közterein első és második világháborús hősi emlékmű, esőbeállós turistabázispont, egy kiállított szekér és egy régi tűzoltókocsi is található. A hegyháti pincesoron még áll egy régi, vályogból készült, boronás, zsúpfedeles pince.[3]