Soyopa | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Mexikó | ||
Állam | Sonora | ||
Község | Soyopa | ||
Községi elnök | Manuel García Verdugo (2015–2018) | ||
Irányítószám | 85640 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 131 fő (2020)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 200–230 m | ||
Időzóna | MST (UTC-7) | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 28° 45′ 47″, ny. h. 109° 38′ 00″28.763056°N 109.633333°WKoordináták: é. sz. 28° 45′ 47″, ny. h. 109° 38′ 00″28.763056°N 109.633333°W | |||
Soyopa honlapja |
Soyopa egy település Mexikó Sonora államának középső részétől kissé délkeletre. Lakossága 2010-ben 130 fő volt.[2]
A kis település a Nyugati-Sierra Madre hegység területén helyezkedik el, a Yaqui folyó mellett, annak jobb partján, a tenger szintje felett 200–230 méterrel. A csapadék átlagos éves mennyisége 600 mm körüli. A település közvetlen környezetében egy kis területet a mezőgazdaság hasznosít, de a tágabb környezetet vadon borítja.[3]
A település népessége a közelmúltban folyamatosan csökkent:[2]
Év | Lakosság |
---|---|
1990 | 282 |
1995 | 258 |
2000 | 190 |
2005 | 153 |
2010 | 130 |
A települést jaki, opata és pima indiánok alapították, akik halászatból és vadászatból éltek. A Soyopa név is tőlük származik, a szó jaki nyelven „forró föld”-et jelent. A spanyol hódítók 1690-ben érkeztek meg, ők Real Viejo néven alapítottak települést, ami a Juan Fernández de la Gotera által felfedezett ezüstbányáknak köszönhetően a 18. század közepétől gyors növekedésnek indult. A gazdagság csúcspontját 1880-ban érték el, ám a következő évben a bányák kimerültek, így a település hanyatlásnak indult. 1927. augusztus 24-én a közelben a jakik egy csoportja fegyveres összetűzésbe keveredett a szövetségi erőkkel. A közigazgatásilag önálló Soyopa község egy 1935. május 8-i rendelet értelmében jött létre, 1937-ben pedig Lázaro Cárdenas elnök 13 792 hektárt adott ejidoként a helyieknek.[4]
A település fő építészeti értéke a templom. A turistákat leginkább a szép természeti környezet és néhány termálvízforrás vonzza, a közeli El Novillo víztározót pedig a sporthorgászok látogatják szívesen.[4]