Spagíria

A spagíria (angolul: spagyric) szó két görög igéből: spao (σπάω)[* 1] és az agyro (ἀγείρω)[* 2] származik,[1] a "solve et coagula, et habebis magisterium"[* 3] alkímiai alapelvvel összhangban. A görög szavak azt sejtetik, hogy a szétválasztás (szeparáció) és az egyesítés (koaguláció) szintetizáló folyamata magában hordozza azt, hogy a végeredményül kapott egész több, mint a szétválasztott részek összessége.[2]

A spagíria módszertana a gyakorlati alkímia első szintje és a növények gyógyhatásai fokozásának a módszere. A gyógynövény-gyógyászathoz hasonlóan gyógyászati rendszer, mely olyan gyógynövények energetikai tulajdonságain alapul, melyek hatóanyagai segítenek összhangot teremteni az emberben élettanilag, illetve anyagcsere szinten.[2]

Négy alappillér

[szerkesztés]

A spagíria fogalmát elsőként valószínűleg Paracelsus használta az 1565-ben megjelent Paragranum című művében, melyben a gyógyászat négy alappillérét is megfogalmazta, úgymint:

  1. természetfilozófia;
  2. asztronómia, illetve asztrológia[* 4] (ember és univerzum közötti kapcsolat);
  3. alkímia (tudás és gyógyszerkészítés);
  4. belső érték (gyógyítóé és páciensé /erkölcs/, valamint az alkalmazott gyógynövényé, fémé).[3]

Három alkotóelem

[szerkesztés]
A természetet
jellemző hármasság
Sulfur
(Kén)		 Mercurius
(Higany)		 Salis
(Só)

Ebben a könyvében azt állította, hogy az alkímia igazi célja nem a közönséges aranycsinálás, hanem orvosságok készítése. Úgy fogalmazott továbbá, hogy a természet "nyers és befejezetlen" és az ember istenadta feladata, hogy magasabb szintre fejlessze a dolgokat. A "nyers" gyógynövényt ezért kell szétválasztani alkímiai alkotóelemeire: higanyra, kénre és sóra, melyek újraegyesítésével állítható elő az orvosság.

  • Higany: víz elem; olvadékonyság, folyékonyság; a növény életesszenciáját fejezi ki és a növényből készített alkoholos kivonat (extraktum, illetve tinktúra) ennek a hordozója.
  • Só: föld elem; szilárdság, állandóság; a növény elégetéséből (kalcináció) származó hamuból kivont sók kifejeződése.
  • Kén: tűz elem; a növény belső értékei, tulajdonságai, a növény illóolaj-esszenciája.

Hetesség

[szerkesztés]

Paracelsus orvosi asztrológián alapuló hét növénye a hét megfelelő napjain érhetők el, az alábbi "fitoterápiás naptár" szerint:

Alkalmazás

[szerkesztés]

Leegyszerűsítve, az illóolajok gőzöléssel történő kivonása adja a "ként", a maradék erjesztésével és alkohol lepárlásával előáll a "higany", majd az elégetés utáni hamu ásványi összetevői lesznek a "sók". Az illóolajok alkoholban történő hígítása, majd ebben az ásványi sók feloldása képezi a végső főzetet.

A gyakorlati spagíria hosszadalmas és gondos munkával jut hozzá tinktúrakivonataihoz, gyógyászati elixírjeihez, magisztériumaihoz[* 5] és kozmológiai kvintesszenciáihoz. A galénoszi három részből - higanyból, kénből és sóból - összetevődő vegyület hatást gyakorol az emberi lénynek mind a fizikai, mind pedig az ún. "energiatesteire".[4]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ szétválasztani
  2. ↑ egyesíteni
  3. ↑ válaszd szét, majd egyesítsd újra, s megkapod a mesterművet
  4. ↑ a kettő egynek számított Paracelsus idejében
  5. ↑ mesterművek

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ AE
  2. ↑ a b Goodrick 14-15.o.
  3. ↑ Goodrick 73-74.o.
  4. ↑ Pierre Pelle Le Croisa. Les langages symboliques de l'ésotérisme maçonnique, Bibliothèque de la franc-maçonnerie (francia nyelven). Éditions Dervy, 240. o. (2018. október) 

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Spagyric című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Spagyrie című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.