Spech János, németül Johann Baptist Spech (Pozsony, 1767. december 18.[1] – Felsőlendva, 1836. november 24.[2]) magyarországi karmester, zeneszerző, az első magyar nyelvű dalciklusok szerzője.
Német nyelvű családban született, apja, Spech Willibald egyszerű munkás (operarius) volt. Iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, és ott kapta zenei műveltségét is, énekelni és zongorázni tanult. Miután jogi végzettséget szerzett, 1792-től fizetés nélküli helytartótanácsi gyakornokként dolgozott Budán, de továbbra is foglalkozott zenével. 1794-ben nyitányt komponált a pesti színház egy előadásához. Végül barátja, gróf Nádasdy Lipót (1769–1836) tanácsára a zenét választotta fő hivatásának.
Még 1800 előtt Bécsbe költözött, hogy Joseph Haydntól tanulhasson zeneszerzést. Utóbbi 1800. augusztus 28-án bizonyítványt adott arról, hogy Spech „bármely zeneiskolát vezethet, akár mint igazgató, akár mint a zongora és az orgona tanára”.[3] Első nyomtatott műve is Bécsben jelent meg 1799-ben. 1804-ben visszatért Pestre, és zongoratanárként, majd színházi karmesterként működött. A pesti német színház számára két operát és több kísérőzenét szerzett. Veni Sancte Spiritus kórusműve 1807-ben a pozsonyi országgyűlés megnyitásán, egy alkalmi kantátája pedig 1811-ben a pesti evangélikus templom fölszentelésén hangzott el. Eközben Podmaniczky József „házi zeneszerzője” volt. Podmaniczky támogatásának köszönhette, hogy 1816 és 1818 között Párizsban, az ottani Conservatiore-ban képezhette magát tovább.
1818-től ismét Bécsben és Pesten működött, ekkor írta 1822 és 1824 között kiadott magyar nyelvű dalciklusait. Pártfogója, Podmaniczky halála után, 1824-ben végleg Bécsbe költözött, ahol művei kiadásából és tanításból élt. Gustav Shilling kortárs zenei lexikonja szerint művészetét „korrektség és keresetlen eredetiség” jellemezte, valamint „a dicséretre méltó lemondás minden fajta modern díszítőeffektusról”.[4] Utolsó éveit barátja, a vele egykorú Nádasdy Lipót szolgálatában töltötte, és annak birtokán, a Vas vármegyei Felsőlendván hunyt el, ahol a grófi család ottani sírboltjába temették.[5] Kéziratos hagyatékát a Bécsi Zenebarátok Egyesületének adományozta.
Gyászkantáta Prónay Johanna halálára („Trauercantate zur Begräbniss Feyer der … Frau Johanna Freyin v. Pronay … mit Begleitung von Blas-Instrumenten”), 1797
Alkalmi kantáta a pesti evangélikus templom felszentelésére („Gelegenheits-Cantate zur Einweihung der neuen evangelischen Kirche”), 1811
Über den heutigen Zustand der Musik in Paris, und den Geschmack in derselben, Allgemeine musikalische Zeitung (Wien) 6(1822) = A muzsikának mai állapotjáról s abbéli izlésről, Párizsban, Tudományos Gyűjtemény (1822):4, 50-64.
↑Archív Hlavného Mesta SR Bratislavy / Pozsony Főváros Levéltára, Anyakönyvek, Szent Márton római katolikus plébánia, Keresztelések (Krsty) 1763-1769 (Inv. č. 17)
↑Magyar Nemzeti Levéltár Vas Vármegyei Levéltára, IV.445: Felekezeti anyakönyvi másodpéldányok gyűjteménye, Felsőlendva (római katolikus), 1836. év. Ld. még: Federhofer-Königs, Renate, Neues zur Lebensgeschichte von Johann Spech, Musikforschung 18(1965), Heft 4, 414.
↑„einer jeden Musickschule sowohl als Directeur, theils auch als Lehrer im Clavier, und der Orgel, vorstehen könne”: Haydn, Joseph, Gesammelte Briefe und Aufzeichnungen, hg. von Dénes Bartha, Budapest, 1965, 351-352.
↑„Correctheit und ungesuchte Originalität in Plan, Haltung und Ausführung, sowie das lobenswerthe Verzichten auf jede Art moderner Prunkeffekte”: Schilling, Gustav, Encyclopädie der gesammten musikalischen Wissenschaften, oder Universal-Lexicon der Tonkunst, VI, 1838, 441.
↑„cottarum compositor, Suae Excellentiae Dom. Comitis Leopoldi senioris a Nádasd familiaris”: Magyar Nemzeti Levéltár Vas Vármegyei Levéltára, IV.445: Felekezeti anyakönyvi másodpéldányok gyűjteménye, Felsőlendva (római katolikus), 1836. év. Ld. még: Federhofer-Königs, Renate, Neues zur Lebensgeschichte von Johann Spech, Musikforschung 18(1965), Heft 4, 414.
↑Deutsche Theater in Pest und Ofen 1770–1850: Normativer Titelkatalog und Dokumentation, ed. Hedvig Belitska-Scholtz–Olga Somorjai , I-II, Budapest, 1995, I, n° 533.
↑Deutsche Theater in Pest und Ofen 1770–1850: Normativer Titelkatalog und Dokumentation, ed. Hedvig Belitska-Scholtz–Olga Somorjai , I-II, Budapest, 1995, I, n° 2941.
↑Deutsche Theater in Pest und Ofen 1770–1850: Normativer Titelkatalog und Dokumentation, ed. Hedvig Belitska-Scholtz–Olga Somorjai , I-II, Budapest, 1995, II, n° 5623.
↑Deutsche Theater in Pest und Ofen 1770–1850: Normativer Titelkatalog und Dokumentation, ed. Hedvig Belitska-Scholtz–Olga Somorjai , I-II, Budapest, 1995, II, n° 5741.
↑Deutsche Theater in Pest und Ofen 1770–1850: Normativer Titelkatalog und Dokumentation, ed. Hedvig Belitska-Scholtz–Olga Somorjai , I-II, Budapest, 1995, II, n° 6610.
↑ abSchilling, Gustav, Encyclopädie der gesammten musikalischen Wissenschaften, oder Universal-Lexicon der Tonkunst, VI, 1838, 441.