Stagonolepis | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Evolúciós időszak: késő triász | ||||||||||||||
Stagonolepis
| ||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Fosszilis | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Fajok | ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Stagonolepis témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Stagonolepis témájú kategóriát. |
A Stagonolepis az aetosaurusok rendjéhez tartozó archosaurus hüllők egyik késő triász időszakban élt neme. Körülbelül 3 méter hosszúságú négy lábon járó, lassú mozgású legelésző állat volt. A testét vastag pikkelypáncél (scutum) borította, ami a kortárs thecodonta húsevők elleni védelemül szolgált. A Stagonolepis feje a testéhez képest nagyon kicsi, csak 25 centiméter hosszú volt, azaz a test hosszának mindössze 10%-át érte el. Az állcsontjai elülső részei nem tartalmaztak fogakat, ehelyett egy felfelé ívelő csőrszerű rész tartozott hozzájuk, ami lehetővé tehette, hogy az állat a ma élő disznókhoz hasonlóan kitépje a növényeket. A száj hátsó részén levő ékszerű fogak alkalmasak lehettek a durva növények, köztük a zsurlók, tűlevelűek és az újonnan kifejlődött cikászok megrágásra.[3]
Az állat fosszilis maradványait Skóciában és Dél-Amerikában fedezték fel.