Stanislas de Guaita

Stanislas de Guaita
Született1861. április 6.[1][2][3][4]
Alteville Castle
Elhunyt1897. december 19. (36 évesen)[1][2]
Párizs
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
Iskoláilycée Henri-Poincaré
Halál okakábítószer-túladagolás
SírhelyeTarquimpol
A Wikimédia Commons tartalmaz Stanislas de Guaita témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Stanislas de Guaïta (Tarquimpol, 1861. április 6. – Tarquimpol, 1897. december 19.) francia költő, író, okkultista,[5] A Rózsakereszt Kabbalisztikus Rendje társalapítója Joséphin Péladan mellett.[6] Az okkultizmus és a mágia írásművei fő témakörei voltak.

Korai évek

[szerkesztés]

Stanislas de Guaita Lotaringiában, a Tarquimpol közelében fekvő Alteville kastélyban született. Édesanyja Marie-Amélie Grandjean, apja François-Paul de Guaïta voltak, akik egy 1800 óta Lotaringiában élő nemesi családból valók voltak és őseik az olaszországi Lombardiából származtak.[7] Nemesi származása okán viselte a márki címet. Nancybe járt líceumba és már ekkor érdeklődött a metafizika és a Kabbala iránt, melyet barátjával, a későbbi író és boulangista, illetve jobboldali politikus Maurice Barrès-val (1862-1923) együtt kultiváltak. Kollégiumi lakótársa volt Joséphin Péladan (1858-1918) is. De Guaitára nagy hatással volt Alphonse-Louis Constant, más néven Éliphas Lévi (1810-1875), akinek írásait kommentárokkal látta el és általuk betekintést kapott a keresztény misztikába, illetve az okkult tradícióba; továbbá Fabre d'Olivet (1767-1825), aki ráirányította a figyelmét a "nagy misztériumokra" és a héber nyelv tanulmányozására ösztönözte; valamint Saint-Yves d'Alveydre (1842-1909), aki a "szinarchizmus"[* 1] eszméjét hintette el benne. Ifjonti lelkesedésében úgy gondolta, hogy mindezek a keresztény misztikus tradíciók és az ideális kormányzás elhozza majd "Isten országát".

Tevékenységei

[szerkesztés]

Fiatalemberként Párizsba költözött és fényűző lakása a misztika, illetve az ezoterika iránt érdeklődő költők, művészek és írók találkozási pontja lett. Guaita az 1880-as években két verseskötetet (1883 - La Muse noire, 1885 - Rosa mystica) adott ki, melyek népszerűségre tettek szert.[7] Barrès-val és Péladannal együtt léptek be a Martinista Rendbe, melyet barátjuk, Papus (1865-1916) alapított.[* 2]

Péladannal együtt 1888-ban megalapították A Rózsakereszt Kabbalisztikus Rendjét, melyhez hamarosan Papus,[7] a zeneszerző Erik Satie (1866-1925) és Claude Debussy (1862-1918), valamint az író Oswald Wirth (1860-1943) is csatlakozott.[8][9] A Rendben a Kabbalát tanulmányozták, valamint a Biblia és Isten természetének rejtett titkait és kísérleteket is végeztek. A tanulmányi fokozatrendszer a tudományban megszokotthoz volt hasonló. Guaitának temérdek könyve volt metafizika, mágia és titkos tudományok témakörökben. Kortársai "rózsakeresztes hercegnek" nevezték.

Guaita és barátai több párbajig fajuló vitába keveredtek a lyoni Boullan abbéval,[8] aki még 1875-ben kilépett a Római katolikus egyházból, miután eltiltották eretnek nézeteinek terjesztésétől és gyakorlásától. Guaita azzal vádolta az abbét, hogy sátánista és hogy gyakorlatilag liturgiává tette a szexualitást.[* 3] Az abbé élete végén azt hangoztatta, hogy "mágikus támadás" áldozata,[* 4] melyet követői is tovább fűtöttek. 1893-ban a világi hatóságok is elítélték illegális gyógyszerhasználatért és nem sokkal ezután el is hunyt.[9]

Halála

[szerkesztés]

De Guaita kábítószerfüggő volt, mely korai halálát okozta 1897. december 19-én. A tarquimpoli temetőben helyezték örök nyugalomra.[8] Némelyek azt állítják, hogy túladagolás okozta vesztét, de ezt a család már a maga korában cáfolta. Valószínűbbnek látszik az, hogy komoly veseproblémái vezettek halálához. Ezzel együtt sem zárható ki azonban, hogy érezve közelgő halálát, morfinokat és egyéb kábítószereket vett be.[10]

Bibliográfia

[szerkesztés]

Guaïta művei

[szerkesztés]

Guaïtáról szóló művek

[szerkesztés]
  • Maurice Barrès: Stanislas de Guaïta (1861-1898): Un rénovateur de l'occultisme : souvenirs. (franciául) (hely nélkül): Wentworth Press. 2018. ISBN 978-0274385522 első kiadás: 1898  
  • Albert de Pouvourville (Matgoï): Nos Maîtres. Stanislas de Guaïta. (franciául) Párizs: Librairie Hermétique. 1909.  
  • Oswald Wirth: Stanislas de Guaïta, souvenirs de son secrétaire. (franciául) Párizs: Editions du symbolisme. 1935.  
  • André Billy: Stanislas de Guaïta. (franciául) (hely nélkül): Mercure de France. 1971. ISBN 2715209088  
  • Arnaud de l'Estoile: Guaïta. (franciául) (hely nélkül): Éditions Pardès. 2004. = Qui suis-je?,  

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ "harmonikus uralom", egy idealizált kormányzati forma
  2. ↑ vélhetően még egész a szervezés legelején, az 1880-as évek végén
  3. ↑ valóban voltak szellemi lényekkel történő közösülést javasló tanai
  4. ↑ a sikertelenül végződőtt párbajokat is ennek tudta be azza, hogy "mágikus erő" akadályozta meg a golyót, hogy kiröpüljön a pisztolycsőből
  5. ↑ A címével ellentétben a művek nem feketemágia-tankönyvek, hanem a téma kvázi-tudományos nézőpontú tárgyalásai. A "Serpent de la Genèse" előszava szerint "[a mű] szándéka a tudatlanság békéjének megzavarása."
  6. ↑ befejezetlen. Oswald Wirth kiegészítette és Marius Lepage fejezte be
  7. ↑ martinista beavatási beszéd egy 3. fokozatú martinista fogadására

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
  3. ↑ GeneaStar
  4. ↑ Babelio (francia nyelven)
  5. ↑ André Billy. Stanislas de Guaita (francia nyelven). Mercure de France (1974). ISBN 978-2715209084 
  6. ↑ Greer, John Michael. The Element Encyclopedia of Secret Societies (angol nyelven). Barnes & Noble, 252–253. o. (2006. december 7.). ISBN 978-1435110885 
  7. ↑ a b c Stanislas de Guaita (angol nyelven). rosicrucian-order.com . [2020. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 24.)
  8. ↑ a b c Stanislas de Guaita (1861-1897) (francia nyelven). la-rose-bleue.org . (Hozzáférés: 2019. december 24.)
  9. ↑ a b Docteur Gérard (Anaclet Vincent) Encausse (francia nyelven). hermetic.com . (Hozzáférés: 2019. december 25.)
  10. ↑ Bertrand Beyern. Guide des tombes d'hommes célèbres (francia nyelven) (2003). ISBN 978-2749101538 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Stanislas de Guaita című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Stanislas de Guaita című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.